nyolcadik fejezet.

Harry szemszöge:

-Biztos erre ment. Hisz előbb láttam Harry Stylest egy  bácsival!-hallatszott kintről egy csapatnyi lány hangja.
-Basszus! A rajongók!-suttogtam.
-Milyen rajongók? És ki az a Harry Styles?-lépett mellém Ashley.
-Miről beszélsz?-néztem rá nagy szemekkel.
-Te suttogtad az előbb , hogy basszus a rajongók!-guggolt le mellém.
-Na jó elmondom. Az Igazi nevem Harry Styles. Énekes vagyok egy igen csak népszerű fiúbandában.-mondtam le az igazságot. Ashley csak nézett tágra nyílt szemekkel.
-De...-csuklott el a hangja.
-Tereljünk jó?-néztem rá kérően.
-Rendben. De valamit el kell mondanom.-hajtotta le a fejét.
-Hallgatlak!-Fordultam felé.
 -Tudom elég furcsa lesz amit hallasz , de.. kérlek ne vágj bele! Tudom , hogy sokszor megvertél , és üvöltöztél velem. De megmutattad nekem a kedves énedet. És úgy érzem egyre többször kerül elő a kedves éned. Lehet , hogy tévedek de én így vettem észre. És..háátt... lehetséges , hogy beléd szerettem.-ült le a matracra és az arcát a tenyerébe temette.
Hát mégis ? Ennyi fájdalom után még is belém szeretett ? A szívem mintha egy száz éves álomból ébredt volna fel úgy kezdett dobogni. Csak bámultam magam elé. Nem tudtam mit mondjak.
-Lehet , hogy téged nem érdekel. Azt sem tudom miért mondtam el.-halkult el a végére.
Felálltam és leültem mellé. Csak nézett rám a gyönyörű csillogó szemeivel. Úgy éreztem magam mintha újra élném azt az időszakot amit Jess-el töltöttem csak éppen most Ashley-vel.
-Hát nem az , hogy nem érdekel csak.. nem tudok mit mondani. Egyszerre hoztál zavarba és egyszerre örültem a hírnek.-fogtam meg a kezét. Erre felkapta a fejét.
-Té..tényleg?-hebegte.
-Igen.-csókoltam meg.
Ashley csak nézett nagy szemekkel majd a mellkasomra bújt.
Örültem , hogy ezt megtettem. Egy lépést haladtam az életemben.
Legalább 40 percig így ültünk mikor észre vettem , hogy Ashley nagyban alszik. Elmosolyodtam. Óvatosan , hogy ne keltsem fel lefeküdtem mejd magunkra húztam a takarót. Boldogabb nem is lehetnék. Úgy érzem megtört a szívemen a jég, újra boldog vagyok. Kis idő múlva én is elaludtam.

                                                             ~ˇ~
Valami csikizte az arcom. Ashley békésen aludt mellettem.
-Jó reggelt!-leheltem egy puszit az arcára.
-Neked is. Ez meg mi volt?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Nem emlékszel a tegnapira ?-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Nem csak arra , hogy elküldte a főnököd az apámat.-forgatta a szemeit.
Ez ugye nem ? Ugye nem csak egy álom volt?



Sajnálom , hogy ilyen rövid de reggel programom volt és Apumnál az a szabáj , hogy 10 kor lekapcsolja a netet. Sorry még egyszer :(