tizenkilencedik fejezet

Niall Szemszöge:


Kivettem a csomagtartóból a bőröndjeit majd elindultam Charlotte után.
-Niall? Nem akarsz bemutatni a barátaidnak?-fordult felém.
-De. Charlotte , ők itt Ashley , Harry , Liam , Louis  és Zayn. Srácok , ő itt Charlotte.-mutattam be őket egymásnak.
-Niall , segítenél felállítani a sátram?-nézett rám Charlotte.
-Presze.-sóhajtottam.
Charlotte megkereste a neki megfelelő helyet majd megkért , hogy állítsam fel a sátrát.
-Így jó lesz?-vetettem rá szúrós tekintetet mikor végeztem.
-Hmm ... egy kicsit jobbra!-utasítgatott.


Ashley szemszöge:

-Ki ez a Charlotte?-néztem a többiekre.
Megvonták a vállukat. Felálltam Harry mellől majd Niallék felé sétáltam.
-Szia! Ashley vagyok!-nyújtottam a kezem Charlotte felé.
-Tudom!-vonta meg a vállát.
Felhúztam a szemöldököm majd segítettem Niall nek.
-Mit keres itt? Egyáltalán ki ez a plázacica?-suttogtam.
-Nem plázacica! Jó lehet , hogy egy kicsit kényes de.. attól még jó fej! azt hiszem.-suttogott ő is.
-Kicsit? És mi az , hogy azt hiszed?-árasztottam el kérdésekkel de még mindig suttogva.
-Nem emlékszek rá. Azt mondta , hogy Nyolcadikból ismer.-vonta meg a vállát.
-Ja..-mondtam ezt egy kicsit hangosabban. -Na itt már jó lesz a sátradnak? plázacicus?-halkultam el a végére.
-Tessék? Mond hangosabban a végét ha mered!-esett nekem.
-Na na na! Nyugi lányok!-állt közénk Niall.
Visszamentek Harry hez és lassan de szenvedélyesen megcsókoltam és közben Charlotte arckifejezését néztem.
-Ezt miért kaptam?-döbbent le Harry.
-Csak úgy!-mosolyogtam.
-Fáradt vagyok nem jössz pihenni?-indult meg a sátrunk felé.
-De!-követtem.
Harry bebújt a sátorba én meg utána. Visszahúztam a cipzárt , majd Harry re pillantottam.
-Mi az?-mosolygott.
-Semmi!-bújtam hozzá. Harry lassan elaludt. Kintről furcsak hangok szűrődtek be.
-Niall nem tudnád elküldeni Ashley-t?-nyávogott Charlotte.
-Nem! Ő Harry barátnője!-próbált megvédeni Niall.
-És? Ő nem illik Harry hez!-nyávogott még mindig.
Ránéztem Harry re aki összegömbölyödve aludt.
 Szétcipzároztam  a hálózsákot majd Harryre takartam.
Óvatosan kimásztam a sátorból majd intettem Niall nak  , hogy beszélni szeretnék vele.
-Igen?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Komolyan mit képzel magáról ?-vittem feljebb a hangerőmet.
-Nyugi Ashley beszélek majd vele!-ölelt át.


Niall szemszöge:


Mikor eleresztettem karjaim közül Ashleyt Charlotte felé vettem az irányomat.
-Charlotte. Kérlek kicsit legyél kedvesebb Ashley vel!-kértem kedvesen.
-Jó én nem akartam bunkó lenni ajd bocsánatot kérek!-mondta kedvesen ő is.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Olyan régen öleltél meg!-szorított magához.
-Ezt , hogy érted?-toltam el magamtól egy kicsit.
-Nem emlékszel?-nézett a szemembe.
-Nem semmire! Rég voltam már iskolában és..azóta voltak más dolgok is amik kiverjék a fejemből.-eresztettem el.
-Az szép! Még az első barátnődre sem emlékszel?-háborodott fel.
-Hogy mi?döbbentem le.
-Igen. Én voltam az első barátnőd csak túlságosan féltékeny voltál és én nem bírtam már tovább.-nézett a szemembe.
-Nem nem nem.. Nekem az első barátnőm  Laura volt! Erre tisztán emlékszek!-engedtem el a kezeit.
-Jó oké. Mi nem is jártunk de. El sem tudod mennyire szerelmes voltam beléd!-gördült le egy könnycsepp a szeméből.
-És miért kerestél fel?-simítottam végig a kezem az arcán.
-Nem tudom.-rohant el. Megráztam a fejem és leültem a tűzhely köré.
-Mi a baj Niall?-ült le mellém Ashley.
-Semmi csak elgondolkodtam.-mosolyogtam.
-És min?-kérdezősködött még mindig.
-A.. szerelmi életemen vagyis rajtad.-hajtottam le a fejem
-Kérlek ezt már megbeszéltük!-suttogott.
-De. Én még mindig szeretlek!-csókoltam meg.