tizenkettedik fejezet.

Ezt a zenét ajánlom hozzá ebben a hangulatomban írtam talán így szomorúbb is :) Zene <--katt



Ashley szemszöge:

Éreztem az illatát. Éreztem , hogy mellettem van. Éreztem a simogatását. A szeretetét. Mellettem feküdt akit szeretek és nem választott el minket a börtön. A karjaiban feküdve , megkönnyebbültem , hogy mellettem fekszik és vigyáz rám. Kopogásra keltem.
-Ki az ?-néztem rá.
-Maradj majd én megnézem!-nyomott egy puszit az arcomra.
Hangokat  hallottam aztán a hangokból kiabálás lett. Megijedtem. Felültem a kanapéra majd a kijárati ajtóhoz siettem.
Apa állt az ajtóban és egy pisztolyt fogott a kezében ami egyenesen Harry felé mutatott. A számhoz kaptam és össze estem.
-Apa ne tedd !-fakadt ki belőlem.
-Maradj ott!-fordult felém a pisztollyal majd vissza Harry-re. - Utolsó kívánság?- tette az ujját a ravasz elé.
-Kérem uram adjon egye esélyt! Megváltoztam. Én szeretem a lányát! Tudom nem hiszi el de.. Legalább adjon egy esélyt!-mondta a elcsukló hangon.
-Süket duma.-forgatta a szemeit apa és egy pillanat alatt megtörtént amitől féltem ebben a pár percben. Apa meghúzta a ravaszt. Harry a földre esett.
A könnyeim utat eresztettek maguknak. A konyhába siettem a vonalas telefonhoz. A kezem remegett. Nem bírtam beütni a mentők számát. Nagy levegőt vettem amit remegve kifújtam és tárcsáztam a mentőket.
Azt mondták 5 perc és itt vannak. Harry-hez siettem. A fejét az ölembe raktam. Néztem az arcát a vérző sebét,és apát ahogy megrémült arccal áll az ajtóban. A szemem újra könnybe lábadt majd megráztam a fejem.
-Kérlek most menj el!-suttogtam.
-Sajnálom!-suttogott ő is majd távozott.
-Ashley!-hallottam Harry rekedtes haldokló hangját.
-Igen?-néztem rá miközben egy könnycsepp végigfolyt az arcomon.
-Ne sírj! Nem lesz semmi baj!-mosolygott majd becsukta a szemeit.
Piros kék fények villogtak a ház előtt. A mentősök futva jöttek be a házba. teret adva nekik hátráltam pár lépést. Néztem ahogy a mentősök bekötik a sebét és felrakják egy hordágyra majd kiviszik a mentő autó-ba.  Miután Harryt elszállították a kórházba  , én a lakás közepén ültem és sírtam.
-Harry?-hallottam pár ismeretlen fiúhangot.
-Harry nincs itt!-suttogtam.
-Öhm.. ismerünk?-nevették el magukat kínosan.
-Nem de jobb is ez így.-karoltam át a lábaim.
-Mi történt Harry-vel ? - guggolt le mellém egy szőke fiú.
-Kórházban van.-csuktam le a szemem.
-MI?-rémültek meg.
-Apám lelőtte.-szipogtam.
-Miért?-kérdezgettek.
-Sajnálom szívesen elmondanám de nem vagyok olyan állapotban.-néztem fel rájuk.
-Elhiszem. Szeretnéd ha bevinnénk hozzá?-nézett rám az egyik srác.
-Nem bírnék a szemébe nézni!-ráztam a fejem.
-Figyelj nem te vagy a bűnös. Téged nem hibáztatna.-simította meg az arcom a szőke.
-De ha   előbb megölt volna akkor ez az egész nem lenne.-toltam el a kezét.
-Ezt , hogy érted , hogy "előbb megölt" volna? Harry még mindig űzi a régi munkáját?-néztek össze.
-Igen de abba akarja hagyni. Miattam! Erre apám jön és lelövi.-néztem rájuk könnyes szemekkel.
-Harry újra..szerelmes? Na jó gyere bemegyünk hozzá.-fogták meg a kezem majd húzni kezdtek maguk után.
                                                                  ~ˇ~
-Meddig tart a műtét?-kérdezte a ZAP tetkós fiú.
-Nem lehet tudni súlyos az állapota. A Szívéhez közel találták el , kómába esett.-mondta az orvos majd vissza ment a műtőbe.
 Remegve fújtam ki minden összegyűjtött levegőmet.
-Nincs Semmi baj Harryt kemény fából faragták!-guggolt le előttem a szőke. -Niall vagyok!-mosolygott.
-Én Ashley.-temettem az arcom a tenyerembe.
                                                                       ~ˇ~
2 óráig legalább tartott a műtét. Kicsit megkönnyebbültem de még mindig bennem volt a tudat , hogy elveszítem. Az orvos intett , hogy be lehet menni hozzá.
-Ashley először te menj be.-mondta Niall.
Bólintottam majd kinyitottam az ajtót.
Gépek csipogtak Harry feje körül. A sírás megint majdnem elkapott.  Megfogtam egy széket és az ágya mellé raktam. Szédülni kezdtem. A székbe kapaszkodva vártam , hogy elmúljon a szédülés.
-Jól vagy Ashley?-jött be a szobába Niall.
-Persze csak egy kicsit szédülök.-ültem le a székre.
-Hozok egy kis vizet!-mosolygott.
Vissza fordultam Harry felé és néztem ahogy alszik. Megfogtam a kezét , hogy érezze itt vagyok mellette.
-Tessék itt a víz!-nyújtott egy poharat teli vízzel Niall.
-Köszi.-mosolyogtam.
Leraktam a poharat a kis asztalra majd tovább fogtam Harry kezét.

Harry szemszöge:

Melegséget éreztem a kezemen , de a szememet nem bírtam kinyitni a szemem.
-Minden rendben lesz Harry!-hallottam Ashley hangját.
Beszélni akartam hozzá de semmi erőm nem volt. Egy erős fájdalmat éreztem a vénámban. Valamit beleszúrtak. Mikor kihúzták nem bírtam ki nyögtem egy nagyot.
-Harry!-tette a kezét Ashley az arcomra.
-Nem hallja! Ez is furcsa volt ez a nyögés. Még mindig kómában van!-hallatszott egy ismeretlen női hang.
"Nem nem vagyok kómában! Bár hiába úgysem hallanak."
-Harry Tudom , hogy hallasz! És tudd , hogy szeretlek és ha majd felébredsz én itt leszek melletted!-mondta Ashley remegő hangon , és a fejét óvatosan a mellkasomra hajtotta . Kinyílt az ajtó. Ashley felkapta a fejét.
-Még van pofád ide jönni?-emelte fel a hangját.
-Én csak..Bocsánatot akartam kérni és , hogy sajnálom de nagyon.-szomorodott el Mr.Sipmson.
-És mit gondoltál , hogy te ide jössz és bocsánatot kérsz Harry hipp hopp felépül és minden Happy lesz ? Takarodj! Többé nem akarlak látni!-kiabált Ashley.
Össze gyűjtöttem a maradék erőm és kinyitottam a szemem. Ashley felettem tornyosult és csukott szemekkel sírt. Megfogtam a kezét mire ő megijedt. Kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
-Harry.-suttogta.
-Itt vagyok ne sírj!-mondtam alig érthetően.
-Hívok egy orvost!-rohant az ajtóhoz , és vissza már csak 3 orvossal tért.
-Ilyet még nem tapasztaltam. Ilyen gyorsan felkelni egy kómából?-rázta a fejét az egyik doki.
-Minden esetre még bent kell maradnia súlyos a sérülése , még így is kevés az esély , hogy túléli.-fordultak Ashley felé majd  kimentek.
-Sajnálom nagyon!-fogta meg a kezem és leült a mellettem lévő székre.
-Nem tehetsz róla! -simítottam végig az arcát.
-Harry!-jöttek be a srácok a kórterembe.
-Sziasztok!-próbáltam  meg feljebb ülni.
-Ne ne maradj!-siettek az ágyam mellé.
-Miért nem mondtad , hogy még mindig bérgyilkos vagy?-nézett rám Lou.
-Mert csak felkaptátok volna a vizet.-forgattam a szemeimet miközben Ashley kezét szorongattam.
-Harry ez természetes! Megígérted , hogy leállsz!-folytatta Liam.
-Le is állok. Ha kijutok innen.-bámultam a kórház tv-re.
-Vége a látogatási időnek! Kérem távozzanak.-nyitott be egy nővér.
Ashley-re néztem.
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is ! Holnap bejövök és hozok pár cuccot.-ment ki az ajtón.



Ashley szemszöge:

Óvatosan a számhoz kaptam és elmosolyodtam. Vissza mentem , hogy össze szedjem Harry dolgait. Az ajtó nyitva állt. És minden szét volt borítva. Egy cetlit láttam a tv-re ragasztva.

              Styles! Ha nem ölöd meg még ma  a lányt én kereslek fel és én magam öllek meg titeket.
Amúgy meg Ashley tudom , hogy ezt te olvasod hallottam , hogy apád lelőtte Harryt. Egyszóval teszek egy látogatást a kórházban.

Tudtam , hogy Harry főnöke volt az. Megint a sírás kerülgetett de tudtam , hogy erősnek kell lennem és meg kell védenem Harryt.