tizenegyedik fejezet

Ashley szemszöge:

-Kislányom verd már ki a fejedből! Ő csak meg akar ölni! Elhiheti veled , hogy szeret és egy váratlan pillanatban lecsap rád!-fogta meg apa a kezem hátulról.
-Nem apa! Nem érzed , hogy én mit érzek iránta így nem érted miért védem!-húztam ki a kezem az övéből.
Futni kezdtem.
-Nem tudod milyen csapdába futsz bele lányom!-kiabált utánam apa de én meg sem álltam a rendőrkapitányság ig.
-Szia cica elvesztetted a nadrágod? Végül is így sexybb vagy!-fogta meg a seggem egy idegen srác.
Megfordultam majd elmosolyodtam.
-Na mi az ?-jött egy lépést közelebb.
Egy kicsit még mosolyogtam majd felpofoztam. Megfordultam és bementem a rendőrkapitányságra.
-Tudok segíteni?-kérdezte a recepciós.
-Igen egy fiút keresek akit nem rég hoztak be.-léptem elé.
-Átnézem a listát egy kis türelmet kérek. Addig legyen szíves üljön le valahova.-kezdett kutatni a dossziék közt. Megvontam a vállam és leültem az egyik szabad székre. Legalább egy fél órát kellet várnom.
-Kisasszony. Jöjjön ide!-intett nekem a recepciós.
-Igen?-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Legutóbb csak egy bizonyos...-nézte meg jól a papírjait.
-Ashley!-hallottam egy ismerős hangot.
Megfordultam és őt láttam magam előtt. Bilincsben.
-Harry!-rohantam hozzá , hogy megöleljem , de a rendőr visszatartott.
-Sajnálom nem így terveztem!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj kihozlak!-emeltem fel a fejét.
-Hölgyem kérem ne érintkezzen a vádlottal!-tolta el a kezem a rendőr.
-De ő nem bűnös!-üvöltöttem a rendőr tisztre.
-Hát a statisztikák nem ezt mutatják!-böködte Harry-t.
-Elnézést kérek mikor lesz látogatási idő ?-rohantam a recepcióshoz.
-1 körül.-nézett rám fel.
-Köszönöm!-rohantam vissza Harry-hez.
-Kisasszony megmondtam , hogy nem beszélhet vele és nem is érintheti meg ameddig nincsen látogatási idő!-tolt el megint.
-Legalább had mondjak neki valamit!-néztem rá.
Az őr megvonta a vállát majd odébb állt.
-Nem mondták , hogy meddig leszel bent?-néztem a szemébe.
-Eddig nem mondtak semmit. De van sejtésem.-mosolyodott el.
-Ki foglak hozni ha kell megszöktetlek!-szorítottam magamhoz.
-Ne tedd. csak magadat kevernéd bajba! És amúgy is ez az én sorsom!-suttogta.
-De szeretlek!-néztem fel rá.
-Na nekünk mennünk kell!-szólt közbe az őr.
Csak néztem ahogy viszik a tárgyalóba. A szemeim megteltek könnyel.
Sarkon fordultam és a kijárat felé vettem az irányt. Az újságírók özönlöttek be a terembe. Biztos ott lesz majd a címlapon " Elfogták Mr.E-t". Harry háza felé tartva megint belebotlottam apába.
-Most örülsz?-néztem rá szúrósan.
-Figyelj én csak azt szeretném , hogy boldog légy!-nézett rám szomorúan.
-Tudod mikor lennék boldog? Ha Harry-t kiengednéd és végre békén hagynál! Mióta anya meghalt milyen fontos lettem. De addig le voltam szarva!-kiabáltam majd berohantam a lakásba és magamra csaptam az ajtót. Lecsúsztam az ajtó félfán és útjára engedtem a könnyeimet. Átöleltem magam , hogy érezzem Harry illatát a pólóján keresztül. képek ugrottak be mikor megölelt. Meg mikor váratlanul megpuszilt.
-Bárcsak itt lenne.-suttogtam. Tovább sírtam mikor hirtelen kopogtak. Felálltam megtöröltem a szemem majd kinyitottam.
-Mit szeretnél?-kérdeztem apától mivel ő állt előttem.
-Kérlek beszéljük meg!-jött beljebb az ajtón.
Becsuktam utána az ajtót majd a nappaliba siettem. leültem a kanapéra és vártam. Vártam , hogy Apa milyen "Tanító mesét" akar megint beadni.
-Hallgatlak!-tettem keresztbe a kezemet.
-Miért szerettél bele?-ült le velem szembe.
-Mert megismertem a kedves és jót akaró Harry-t. Nem az általatok ismert Mr.E-t.-válaszoltam.
-De megölte az anyádat!-háborodott fel.
-Mr.E igen de Nem Harry!-mutattam az ajtóra , hogy távozzon. Apa fogta magát és kisétált az ajtón. A konyhába siettem. Úgy éreztem mindjárt elájulok ezért töltöttem egy pohár vizet.

Harry szemszöge:

-Bírónő kérem! Had szóljak pár szót én is!-álltam fel az asztaltól.
-Tessék!-adott helyet a szavaimnak.
-Lehet , hogy bűnös vagyok , de megváltoztam. Gondolom most azt hiszik , hogy csak hazudok , hogy felmentést nyerjek de ez nem így van! Megismertem egy lányt akibe bele szerettem. Visszaadta az érzéseimet. csak meg akarok változni.  tudom , hogy elítélnek elég sokan de legalább adjanak egy esélyt , hogy megváltozhassak!-mondtam el amit akartam majd vissza ültem a helyemre.
-A tanács többi tagja meghozza a döntést!-csapott le kettőt a kalapácsával majd össze ültek a tanács többi tagjával. Elég sokáig veszekedtek mire megszületett a döntés.
-Tehát a döntés a következő. Házi őrizetben tartjuk ameddig bizonyítja , hogy megváltozott. Nem értem a tanács döntését de hát ez az ő döntésük. A tárgyalást befejezem!-csapott le megint 2-őt a kalapácsával.
Nem tudtam elmondani , hogy mit érzek. A rendőrök levették a bilincset és egy nyomkövetőt raktak a lábamra.
Szaladtam haza ahogy csak bírtam. A ház előtt nagy levegőt vettem majd elő kerestem a kulcsaimat. Benyitottam de Ashley-t nem láttam sehol. Megijedtem. Benéztem a fürdőbe A hálószobámba még az vendégszobákba is , de nem találtam sehol.
-Ashley?-kiabáltam.
-Harry? Harry te vagy az ?-hallottam a hangját a padlás felől.
Elindultam és láttam , hogy a padláshoz vezető lépcső le van hajtva.
-Biztos , hogy nem ő az őt már rég lecsukták.-suttogta remegő hangon.
Felsiettem a lépcsőn majd hátulról magamhoz öleltem.
-Harry!-nyugodott le.
-Itt vagyok nyugalom!-vitte le a nappaliba és lefektettem a kanapéra.
-Te , hogy hogy itt vagy ?-csodálkozott de a hangja még mindig remegett.
-Majd elmesélem most nyugodj meg itt vagyok!-húztam ki az ágy részét a kanapénak és mellé feküdtem.
-Annyira hiányoztál!-bújt a mellkasomhoz.
-Te is nekem!-húztam közelebb.
Becsukta a szemeit és párperc alatt elaludt. Éreztem a szívverését ,hallottam ahogy lélegzik.Jó érzés volt újra mellette lenni.