2013. augusztus 13., kedd

tizenharmadik fejezet.

Harry szemszöge:

Bekapcsoltam a kórház tv-jét. Éppen a híreket adták  , kíváncsi voltam , hogy mit mondanak rólam.

-Jó napot kívánok!  Emily Jackson vagyok! Ma elfogták Mr.E-t.Gondolom most mindenki fellélegzett. De a bíróság úgy döntött , hogy házi őrizetben tartja. Hogy miért azt nem lehet tudni , mert az újságírónk megbetegedett. De óvakodjanak a gyerekeket csak szülői felügyelettel engedjék bárhova is! -olvasta fel az előtte lévő papírról a  szövegét. Megforgattam a szemeim majd az ajtóra pillantottam. Olyan érzésem volt mintha más is lenne bent a teremben.
-Harry!-jött be a kórterembe Ashley.
-Szia!-mosolyogtam.
-Hoztam pár dolgot meg egy levelet.-húzta el a száját.
-Mutasd!-nyúltam a kezében szorongatott papírért.
Meglepődve olvastam végig amit a főnököm írt.
-Figyelj , nem fogja megtenni. Ismerem a főnököm nem olyan hülye  ,hogy elveszítse  a legjobb bérgyilkosát.-mosolyogtam.
-Aha.-forgatta a szemeit.
-Nem kell féltened meg tudom védeni magam!-fényeztem magam.
-Harry nézz körül! Kórházban fekszel tehetetlen vagy!-emelte feljebb a hangját.
-Jó egy kicsit elszálltam magamtól!-kacagtam.
-Kicsit?-vonta fel a szemöldökét majd megpuszilta a homlokom.
Elmosolyodtam. Ekkor egy nővér lépett be tűvel a kezében.
-Kicseréljük a tűt nem egészséges ha folyamatosan ugyan az a tű van bent!-mosolygott majd belém szúrta a másikat ami egy kisebb nyögést váltott ki  belőlem.
-És meddig kell még bent maradnom?-fogtam meg a tű miatt okozott sebemet mire a nővér a kezemre csapott.
-Ne piszkálja! Amúgy meg pár nap. Az állapota stabilizálódott. Cirka 3 nap megfigyelés.- írta fel az adatokat és távozott.
-Ez jó hír!-szorítottam meg Ashley kezét. Bólintott majd leült mellém a székre.
-Hozzak valamit enni?-nézett rám aggódó szemekkel.
-Nem kell köszi!-mosolyogtam. -Majd ha  innen kikerülök akkor eljössz velem csónakázni?-néztem rá reménykedően.
-Persze! De most mennem kell megbeszéltem a barátnőimmel , hogy találkozunk! Majd bejövök!-nyomott egy puszit az arcomra és elment.

                                                                        ~ˇ~
Eltelt ez a három nap. Felöltöztem össze szedtem a cuccaim majd mentem a recepcióshoz elkérni a zárójelentésemet. Mikor megkaptam a kijárat felé indultam. Egy csapat rajongói tábor vette körül a kórházat. Mozdulni sem lehetett tőlük.
-Harry! Egy képet! Kérlek írd alá!-sikítoztak.
Oda álltam pár rajongóhoz majd lefotóztak alá írtam meg mindent amit ilyenkor kellet.
-Harry? Láttunk téged egy csajjal. Ő a barátnőd?-nézett rám az egyik szomorúan.
-Öhmmm...Nem.-néztem rájuk. Ők megnyugodtak és furcsa módon csak úgy elmentek.
Megvontam a vállam majd elindultam a lakásom felé.  Belépve az ajtón minden fel volt borítva néhány képem a földön feküdt törötten.
-Ashley?-estem kétségbe.
-Itt vagyok!-jött a hangja a szobája felől.
Állt az ajtóban és nézte a feldúlt szobát.
-Sajnálom majd össze takarítom.-szedte össze a darabokat a földről.
-Nem kell nem a te hibád!-guggoltam le mellé.
Elmosolyodott és tovább szedegette a maradványokat amik még megmaradtak.
-És mit fogsz tenni?-tette az ágyra a könyveket.
-Mármint?-fogtam meg a derekát.
-Mármint? Mármint , hogy mikor lépsz ki a munkahelyedről.-tolta el magát és a képekhez lépett.
Sóhajtottam majd újra magamhoz húztam a derekánál fogva. Megint csak eltolt magától. Furcsán viselkedik.
-Mi a baj ?-fürkésztem az arcát.
-Semmi.-rázta meg a fejét.
-Látom rajtad , hogy valami baj van .-simítottam meg az arcát.
-Tényleg nincs semmi baj.-mosolyodott el. De ez nem a szokásos mosolya volt. Éreztem ,hogy valamit titkol.
Megvontam a vállam és átmentem a cuccaimmal az én szobámba. Leraktam az ágyamra a táskám és az eldöntött szekrényeket kezdtem vissza pakolni. Lépéseket hallottam. Nem törődve vele tovább pakoltam a szobámban.
-Segítsek?-támaszkodott az ajtófélfának Ashley.
-Nem kell ez nem csajos munka!- mosolyogtam.
-Hát jó akkor megyek takarítani a konyhába.
Félig elmosolyodtam majd utána szaladtam. Szó szerint a hátára ugrottam és úgy estünk a földre.
-Kösz!-állt fel mogorván a földről.
-Most mi van ? Olyan furcsa vagy!-álltam fel én is.- Mond el mi bánt!-néztem a gyönyörű kék szemeibe.
-Tudod nem csak shoppingolni mentünk a barátnőimmel.-ült le a kanapéra.
-Valamiről tudnom kéne?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát lenne itt valami. Bár mivel nem járunk nem hiszem , hogy számítana.-rázta meg a fejét.
-Hát akkor nincs mit szégyellned! Bár nem tudom mennyire számít az  , hogy szeretlek.-vágtam be a kamu durcit.
-Éppen ezért szeretném elmondani mert szeretlek.-fogta meg a fejét.
-Hát akkor hallgatlak.-ültem le mellé.
-Tegnap elmentünk a barátnőimmel egy buliba. Persze részegre ittam magam. Megláttam a pultnál egy szőke fiút. Cuki ír akcentussal beszélt és már csak arra eszméltem fel , hogy az ágyban fekszünk egymás mellett.  És igen megtörtént. De ami a legrosszabb , hogy Niall volt az.-temette a kezébe az arcát.
 Csak néztem magam elé. Levegőt sem bírtam venni. Bámultam a padlót.  Felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Kérlek ne!-próbált meg vissza tartani de én becsaptam magam mögött az ajtót.
Csak az járt a fejemben  , hogy "most megfizetsz szőkeség!"

3 megjegyzés: