hetedik fejezet

Harry szemszöge:

-Nem nem viccelek!-néztem a szemébe.
A szemei könnyben úsztak.
-Mégis miért?-suttogott.
-Nem tudom azt nem írta.-fújtam ki a levegőt.
-Legalább had lássam  apát úgy hogy még élek!-nézett rám könnyes szemekkel.
-Persze..-forgattam a szemeim.- 5 perc és itt vagyok!-vettem fel a napszemüvegem és a kabátom.

Ashley szemszöge:

Már vagy 20 perce elment mi tart ilyen sokáig? Még el telt öt perc majd hirtelen kinyílt az ajtó.
Apa és Mr. E lépett be az ajtón. Egyszerre tudtam volna sírni és nevetni. Több érzelem is kavargott bennem egyszerre. Mindent ki akartam adni magamból.
-Apa!-rohantam apához , hogy megöleljem.
-Kicsim!-szorított magához.
-Úgy hiányoztál!-néztem a szemébe.
-Te is nekem.-puszilta meg az arcom.
-Nocsak nocsak. Kit látnak  szemeim? Csak nem? Oh volt kedves meglátogatni  Mr.Simpson? Ez nagyon kedves! De elnézését kell kérnem.. Vége a látogatási időnek!-szegezett egy pisztolyt apára egy kopasz férfi. -Styles! Fogd le a lányt!- csettintett majd Mr. E megindult felém.
-Mi ez az egész. Azt mondtad...-fogta be a szám.
-Nem mondtam semmit!-súgta a fülembe.
- Mr. Simpson! Vagy távozik és nem tesz semmit péntekig vagy felmehet a feleségéhez.-lépett közelebb apához.
-Rendben csak had búcsúzzak el a lányomtól.-adta meg magát. Megmondom őszintén nem erre a válaszra vártam.
 Apa szorosan megölelt majd a fülemhez hajolt.
-Nem lesz semmi baj. A közelben leverek egy sátrat és onnan figyelem , hogy mikor hagya el az épületet Mr.E!-suttogta.
-És Mr.E! Ne nyúlj a lányomhoz! Mert ha még egy karcolást meglátok rajta!-fenyegette majd távozott.
-Styles meg ne lássam többé , hogy teljesíted a lány kívánságát!-csapta be maga után az ajtót.
-Miért hívnak téged mindig Styles-nak?-ültem le a matracra és a lábamat felhúztam , hogy át tudjam karolni.
-Nem mondom meg. Minek akarod tudni , ha nemsokára úgy is meghalsz ?-tömte be a kis rést.
Megforgattam a szemeimet majd lefeküdtem a fallal szembe.
-Most mi van? nem kérsz kaját?-lökött vállba.
-Nem!-emeltem fel a hangerőm.
-Enned azért kell!-rakott le elém egy tányért a tegnapi kajamaradékkal.
-Nem kell!-toltam el.
-Gyerekes vagy!-vette el a tányért.
-Na ne kezdjük el , hogy mi vagyok én és mi vagy te!-kiabáltam megint.


Harry szemszöge:

Megráztam a fejem majd tovább kezdtem bámulni a cipőmet. Mintha az érzések a felszínre akarnának törni.
Lehetséges , hogy újra szerelmes vagyok? De hát megvertem! Meg ha így is lenne.. pénteken meghal. hiába mondanám el neki..rám se hederít. Csak rá kell nézni és látszik a szemén , hogy gyűlöl.  Megmondták már mások is egyedül fogok megdögleni ebben a rohadt világban. Reménytelen vagyok....

hatodik fejezet

Ashley szemszöge:

-Leszarod? Rendben..-hajtottam le a fejem majd mikor nem figyelt leütöttem. Tudom , hogy nem jól tettem és az is igaz , hogy szeretem de ebben az esetben nem tudtam mit tenni. Egyszerre akartam vele maradni és megszökni.  Ameddig a földön feküdt én az ajtóhoz sietem és mindent megpróbáltam , hogy kitörjem. Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon. Megrémültem. Ezek a kezek egyre erősebben kezdtek fogni. Nem bírtam levegőt venni. Hirtelen a két kéz felemelt és a földre dobott. Levegő után kapkodva feküdtem a földön.
-Nem  megmondtam , hogy ne tedd ezt még egyszer?-Kiabált , majd leguggolt mellém és pofozni kezdett. Csak feküdtem és vártam , hogy hadja abba.
-És meg ne próbáld még egyszer mert nem lesz jó vége!-üvöltötte le a fejemet , mikor végre abba hagyta az ütéseket.
 Iszonyú fájdalommal feküdtem a földön. Csak köhögtem és még több levegőért kapkodtam. Hirtelen lépéseket hallottunk kintről.
-Hé! Minden rendben? Kiabálást hallottunk!-kopogtak be a régi fa ajtón.
-Neeem.-mondtam alig érthetően.
-Igen csak a tv-ből jött!-kiabált vissza Mr.E.
-Akkor jó! Elnézést a zavarásért.-mondták majd távoztak.
-Eszednél vagy ? A zsarukat is kihívhatták volna!-förmedt rám.
-Legalább nem feküdnék itt.-suttogtam.
-Tudod ha lenne annyi eszed és nem húznád ki nálam a gyufát akkor sem feküdnél ott.-forgatta a szemeit.
-Miért te mit tennél ha tudnád nemsokára meghalsz de van időd megszökni?-próbáltam kiabálni de a fájdalomtól nem ment.
-Ne erőltesd magad. Egy darabig biztos nem múlik el.-nevette el magát.
Megpróbáltam a matrachoz mászni , hogy még is csak a puha matracon aludjak mint a kemény földön. Magamra húztam a pokrócot és úgy bámultam ki a kis résen.
-Most meg mit bámulsz?-állt elém.
-A  szabad embereket akit nem vertek meg és nem rohad meg egy kis lyukban.-mondtam flegmán.



Harry szemszöge:

Megforgattam a szemeimet majd leültem a matracnak a másik felére. Ashley csak tovább bámult ki az ablakon. Jó persze miért nézne így a szemembe. Én miért lettem hirtelen ilyen érzelgős? Hisz az előbb vertem meg!  Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. SMS.
Feladó: Főnök.

Styles! Előrébb hoztam a lány megölésének napját. Méghozzá most péntekre. Az apja nem hajlandó fizetni. Elkötelezett , hogy megtalálja. Blah blah blah. Bár ha belegondolok mindenkinek így lesz a legjobb ,végül is megbeszéltük , hogy mindenféleképpen meghal a lány. Ne szúrd el. Ha még is  akkor remélem nem kell tájékoztatni , hogy mi lesz veled.

Ekkor falhoz vágtam a mobilom.
-Ez meg mi volt?-fordult felém felhúzott szemöldökkel Ahsley.
-Semmi.-füllentettem.
-Aha...-flegmáskodott.
Nagy levegőt vettem és elmondtam neki.
-A főnök írt egy Sms-t. Amiben az állt , hogy előrébb rakták a megölése napját most péntekre.-sütöttem le a szemeimet.
-Ne az nem lehet! Kérlek mond , hogy csak viccelsz!-mondta elcsukló hangon.

ötödik fejezet

Harry szemszöge:

-Este hajnali 1.-néztem az órámra. Ahsley a karjaim közt aludt.

-MIII?-kezdtem el ordibálni.

-Mi van? Csak nem pókot láttál?-nevette el magát.

-Miért fekszel hozzám ennyire közel? Megtiltottam nem?-förmedtem rá.

-1. Nem tiltottad meg. Egy szóval nem mondtad. 2.ha nagyon akarod tudni te húztál magadhoz.-nyújtotta ki a nyelvét.

-Ne találj ki hülyeségeket!-nevettem el magam kínosan.

-Nem én találtam ki.-fordult felém.

-Esküszöl?-vontam fel a szemöldököm. Bólintott majd vissza fordult és aludt tovább.

Hogy én magamhoz húzzam a túszt? Kizárd dolog. Semmiféle kapcsolatot nem állítanék fel egy tússzal sem!

Ahsley hirtelen megmozdult és felém fordult. "Édes ahogy alszik!" jelentettem ki magamban. "Ez , hogy gondolhatom? Hisz ő a túszom!" vágtam magam pofán. Vissza feküdtem a helyemre és a plafont kezdtem bámulni.

Feltörtek a régi emlékek.

*emlékek*

-Harry megjött Jessicka!-jött be a szobámba anya.

-Felhívod a szobámba?-néztem rá levakarhatatlan mosollyal  az arcomon. Az első szerelmem. Akit igazán szeretek és ő is ugyan így érez.

-Szia Jess!-álltam fel , hogy megöleljem.

-Ne! Valamit el kell mondanom!-hajtotta le a fejét.

-Mondjad kedvesem! Meghallgatlak!-fogtam meg az apró kezeit.

-Szakítanunk kell! Engem...engem meg fognak ölni!-nézett mélyen a szemeimbe.

A Szívem darabokra tört. még a daraboknál is jobban.

-Én meg tudlak védeni! Csak kérlek ne!-könnyesedett el a szemem.

-Sajnálom!-suttogta majd utoljára megcsókolt.-Ég veled! Én mindig is szeretni foglak. De kérlek lép rajtam túl!-ölelt át majd könnyes szemmel távozott. Az ablakhoz siettem  és kinyitottam azt. Ekkor egy kopasz napszemszemüveges alak állt meg Jess-el szemben. A zsebébe nyúlt és kivett egy pisztolyt. Rohantam le a lépcsőn ki az ajtón. De késő volt a fickó meghúzta a ravaszt. A szemem előtt lőtte le életem értelmét. A földre estem és csak sírtam.

1 Hónappal később.

-Rendben Styles alkalmas a munkára! Felvesszük!-mondta a kopasz fickó aki a mai naptól fogva a főnököm.

*emlékek vége*

Ott feküdtem és gondolkoztam az életemen. "Mire jó , ha az egyetlen szerelmem meghalt? Lehet , hogy már nem szeretem őt és túl léptem rajta de...őt nem tudná senki pótolni. SENKI! "gondoltam magamba majd Ashley re néztem. "Talán ő?"képedtem el. Megráztam a fejem majd a fal felé fordultam és úgy próbáltam meg elaludni.

Március 15. London Ashley szemszöge:

-Mit csinálsz?-nyitottam ki résnyire a szemem.

-Ebédet nem látod?-förmedt rám.

-Már ennyi az idő?-ásítottam.

-Igen!-bólintott.

-És mit eszünk?-kíváncsiskodtam.

-Pizzát.-nyújtott nekem egy tányért. -És ne kérdezd , hogy sütöttem. Bolti és ha nem tudnád van itt konnektor amiből jön az áram.-harapott bele a pizzájába.

-Nem értelek. Ahhoz képest , hogy elraboltál , gondoskodsz rólam , Itt alszol esténként. Ez miért van?-furcsálltam.

-A Főnök kérte , hogy nehogy előbb meghalj. Ő akar lelőni az apád előtt.-vonta meg a vállát.

-MI?-köptem ki a pizzám.-Ez most komoly ? És neked semmi beleszólásod?-Kiabáltam.

-Miért lenne. nekem is örömet fog okozni látni apád arcát mikor a főnök meghúzza a ravaszt.-mosolyodott el gúnyosan.

-Egy percig azt hittem te tudsz kedves is lenni!- bújtam a takaró alá.

-Drágaság! Hinni a templomban kell.-veregette meg a hátam.

-Hagy engem békén! Tudod mi vagy te ? Egy beteg chipophata!-üvöltöztem.

-Lehet igazad van....De leszarom!-vonta meg a vállát.

negyedik fejezet

Március 14 London Harry szemszöge:


Reggel arra keltem , hogy Ahsley halkan dúdolgat.
-Tegnap megkértelek , hogy hagyd ezt abba!-ültem fel.
-Miért? Téged minden idegesít? Adhatsz nekem ezer pofont akkor se hagyom abba.-folytatta a dúdolást.
-Miért fontos neked ez a dal annyira ?-forgattam a szemeimet miközben egy kötelet kerestem.
-Tudod mikor kicsi voltam és még volt anyukám akkor ő mindig ezt dúdolgatta nekem , hogy elaludjak. Csak te voltál olyan kedves és megölted. gondolom én vagyok a következő.-halkultam el a végére.
-Eltaláltad.-guggoltam le elé majd össze kötöttem a kezeit.
-Nem tudom neked , hogy esne ha mind ez veled történne.-kezdett el sírni.
-Neked meg miért kell folyton sírnod ?-üvöltöttem rá.
Nem válaszolt csak ült a padlón és nézett maga elé.
-Nem vagy éhes?-förmedtem rá.
-Nem.-rázta meg a fejét.
Mérgesen megfogtam a kabátom és elindultam a Tesco felé. Persze kulcsra zártam hátha talál valami éles téglamaradványt.


Ahsley szemszöge:

Nem tudtam másra gondolni csak arra , hogy én vagyok a következő. Apa ezt nem bírná ki. Anyát is alig bírta feldolgozni. Óvatosan a kis részhez másztam majd kinéztem rajt. Egy fekete autó állt meg az épület előtt. De.. nem Mr.E szállt ki belőle. Felálltam és elbújtam a másik szobában.
-Ahsley! Mr.E munkatársai vagyunk a főnökünk akar önnel beszélni!-hallottam a mély hangjukat de én inkább meg sem mozdultam. Majd lépések közeledtek felém. Zseblámpával világítottak a szemembe amitől össze zártam őket.
-Szia Ahsley! Nem tudom tudod e ki vagyok de ez most nem lényeg.-jött közelebb hozzám egy öreg bácsi.
Én megráztam a fejem.
-Látom Styles jól végzi a dolgát! Na én azért vagyok itt , hogy közöljem veled a tényeket. Ha a te kis drága apucikád aki már rég kiadta a körözést. De ez minket nem érdekel. Minket az érdekel , hogy fizet e vagy sem. Ha nem neked annyi. 1 heted van még bogaram!-nevette el magát majd intett az embereinek és elmentek. Én csak sírtam és sírtam. 1 órán át sírtam .. azt hiszem.
-Ahsley? Komolyan ez a lány megint megszökött?-hallottam Mr.E felháborodott hangját.
-Nem itt vagyok a másik szobában!-mondtam alig érthetően.
-Te meg miért vagy itt.. És miért sírsz már megint ?-kezdett el üvöltözni.
-Ki vagy te valójában?-álltam fel és egy lépést közeledtem.
-Öhmm. Ez , hogy jön ide ?-értetlenkedett.
-Itt volt a főnököd. Elmondta mi vár rám. És elhangzott egy mondat. Idézem "Látom  Styles jól végzi a dolgát." ki az a Styles ?-közeledtem még egy lépést.
-Mit érdekel az téged?-vitte feljebb a hangját.
-Miért jó ez neked ? Titkolózol , Embereket gyilkolsz. Mire jó ez ? Neked ez örömet okoz?-kezdtem el kiabálni.
-Igen nekem ez ad örömet! Nem az , hogy mikor ölel át a szerelmem vagy valami más! Nekem ez.. ez ad örömet!-lendítette a kezét de hátráltam.
-Akkor ölj meg most és legalább egyszer örömet okozok valakinek is!-csuktam be a szemem.
-Majd ha eljön az ideje! Most gyere enni!-fogta meg a kezem majd maga után kezdett húzni.
-Lehet egy kérdésem?-ültem le a földre.
-Mi?-mondta unottan.
-Te kiskorodba is ilyen voltál? Mármint ilyen érzéketlen?-néztem fel rá.
-Nem!-sóhajtott majd leült velem szembe.
-Kibontod nekem ?-böktem a szendvicsre. Bólintott majd mint tegnap újra etetni kezdett. Újra elmosolyodtam mire ő is.
Ez az éne nagyon megtetszett. Beleszerettem a mosolyába.
-Kérsz még?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszi!-mosolyogtam.
 Mögém lépett majd elvágta a kötelet.
-Elmondod az igazi neved ?-kérdeztem félénken.
-Nem!-üvöltött le már megint. Én elszontyolodva feküdtem le.
2 órán át nem bírtam aludni.
-Mr.E!-suttogtam.
-Mi van ? mormogta.
-Nem bírok aludni.-suttogtam még mindig.
-Te bajod! Én viszont tudok és szeretnék is!-fordított a helyzetén.
Megvártam míg elalszik majd óvatosan hozzá bújtam. Nem tudom mit álmodhatott  de magához húzott és úgy aludtunk.

harmadik fejezet

Március 13. London Ahsley szemszöge:

Apám úgy nevelt , hogy ne dőljek be Mr.E próbálkozásainak. Erre tessék itt ülök a vendégszobájában megkötözve. Néztem a nagy tágas szobát, hátha találok valami éleset. És miért is lenne akkora szerencsém , hogy találok valamit ? Hirtelen lépéseket hallottam majd kattant a zár. Inkább oda sem néztem mert tudtam ki az.
-Hoztam egy kést elvágom a kötelet.-lépett hozzám közelebb majd a kezemnél szétvágta a kötelet ami a földre hullott. Egyszer csak észbe kaptam és verni kezdtem ahogy még apa tanította. Először a legérzékenyebb pontjába rúgtam amitől össze esett. Kirohantam az ajtón majd elbújtam egy szekrénybe mivel a bejárati ajtó kulcsra volt zárva. "Csak addig kell itt maradnod ameddig ki nem megy..Nyugodj le meghallja ahogy lélegzel."próbáltam lenyugodni. legalább 3 percig bent voltam a szekrénybe mikor kinyílt egy ajtó.
-Hol vagy ? Gyere elő mert megbánod ha nem!-kiabált , de érezni lehetett a hangján , hogy még fáj neki.
Egyre jobban kezdtem félni. Gondoltam óvatosan leülök és el takarom magam a ruhákkal de ebből nem lett semmi. Kiestem a szekrényből és így észre vett.
-Ezt nagyon nem tetted jól kislány!-lépett oda hozzám majd újra megkötözött és a bejárati ajtó felé igyekezett velem. Inkább csak lógtam a hátán , mert arra gondoltam , hogy ezek után nem fogok neki örülni amit kapok.
Kisétált a kertbe majd bedobott megint a kocsi hátuljába. Vajon most visz lelövetni? Nem tudtam elképzelni , hogy hova visz. Csak annyit érzetem , hogy 10 perc után megáll az autó. Becsapódott az első ajtó majd kinyílt a csomag tartó ajtaja is.
-Na gyere ebben a sötét házban töltöd le a hátralévő életed.-ráncigált ki majd  benyitott egy lepukkant romos épületbe. Nem mintha egy elkényeztetett ... lennék de jobb volt Mr.E meleg lakásán mint ebben a romos épületben ahol még egy ablak sincs.
-Kérlek! Csak meg ijedtem és nem tudtam mit tegyek!-mentegetőztem.
-Aha! Figyelj ha nagyon akarod itt maradok veled de nem azért mert " Jaj Mr.E milyen jószívű valójában!" Hanem azért mert tudom , hogy ezek után képes vagy megszökni!-változtatta el a hangját.
-Értem...szóval neked nincsenek érzéseid.-közöltem a puszta tényt.
Csak sóhajtott egyet majd a másik szobából a fő szobába húzott egy matracot.
-Remélem ez megfelel neked az alvásra.-ütött ki egy kis téglát , hogy azért még is legyen fény.
-Igen.-ültem könnyes szemekkel a padlón de ugye ezt ő nem látta.
Elkezdtem dúdolni azt a dalt amit régen anya énekelt kiskoromba nekem.
-Hagyd ezt abba!-emelte feljebb a hangját. Én csak tovább dúdoltam , nem törődve azzal amit mondott.
-Hagyd már abba!-pofozott fel amitől én a földre dőltem. Csak jobban kezdtek folyni a könnyeim.
-Látom téged aztán nem érdekel , hogy lány vagyok!-üvöltöttem rá sírva.
-Ne vidd feljebb a hangod mert megbánod!-kevert le nekem még egyet.
Csak sírtam és sírtam a földön a fájdalomtól. Sikítani tudtam volna de féltem , hogy még egyet kapok. Ez a kettő is elég volt.
-Majd később vissza jövök addig is maradj itt bár nem hinném , hogy bármerre is elmennél!-zárta rám az ajtót.
                                                                        ~ˇ~
Arra ébredtem , hogy az ajtót erőből bevágják. Kinéztem azon a kis részen , már este  felé járt.
-Nesze egyél!-vágott hozzám egy szendvicset.
-Mégis mivel nyissam ki a fülemmel?-utaltam arra , hogy megkötözött.
Leguggolt elém majd kibontotta a szendvicset és mint egy kisbabát etetni kezdett. Elmosolyodtam. valahogy ilyenkor olyan mint egy átlagos kedves érzelmekkel teli ember. Láttán , hogy elmosolyodtam ő is elmosolyodott.
-Csak nem egy mosoly ül a szádon?-kérdeztem kedvesen.
-Nem!-komorodott el majd felállt és kivett a táskájából kettő pokrócot.
-Megkérhetnélek arra , hogy előre veszem a kezem és úgy kötözöl meg mert ez így nagyon kényelmetlen.-erőltettem.
Mögém lépett és eloldozta a köteleket. Én megroppantottam az ujjaimat majd előre nyújtottam , hogy megkötözzön újra. De ő csak állt.
-Mire vársz ?-néztem rá kíváncsian.
-Estére nem kötözlek meg! Csak reggel. Este mindig kulcsra zárom az ajtót.-mondta egy ici pici kedvességgel a hangjában.
Megvontam a vállam és felálltam. Félve de egy puszit nyomtam az arcára és elvettem a földről a pokrócot majd lefeküdtem.

második fejezet

Március 13 London Harry szemszöge:


Kimentem a kapun és beszálltam a fekete és sötétített kocsimba. A táskámat az anyós ülésre dobtam. Kiszedtem a zsebemből a kocsi kulcsot majd elindítottam a kocsit. Mit ne mondjak elég szép helyen lakik ez az FBI kapitány. Leparkoltam a kocsit egy rejtett helyen majd kiszálltam a kocsiból. Megkerültem a kocsit kinyitottam az anyósülés ajtaját majd a táskámból kivettem a köteleket és a szikszalag -ot.  Becsaptam a kocsi ajtót és bezártam a kulccsal. Körülnéztem majd a nagyon alacsony kerítésen átmásztam.
-Find light in the beautiful sea I choose to be happy You and I , you and i We're like diamonds in the sky.-hallottam egy nagyon de nagyon hamis hangot. Nem törődve vele berúgtam az ajtót  , hogy egy kis zajt csapjak.
-Apa? Te vagy az ?-jött le a lépcsőn majd engem észre sem véve elém sétált.
-Apa? Ap..-fogtam be a száját.
-Nyugi kislány! csak megkötöm a kezed és elmegyünk kirándulni.-vettem elő a kötelemet majd a keze köré csavartam.
-De nem szeretnék!-üvöltözött velem. Megvontam a vállam és kivettem a zsebemből a szikszalag-ot.
-Ne kérle.MMM-tapasztottam be a száját. Megfogtam a lábánál és a hátamra dobtam.
"Ja a cetli."jutott eszembe majd a kis össze hajtogatott papírfecnit eldobtam ami a földre hullott. Elhagytuk a házat majd újra átmásztam a nagyon alacsony kerítésen.
-Hagyd már abba! tudod azért én is érzek dolgokat és fáj ha a hátamat vered!-nyitottam ki a csomag tartót majd bedobtam oda a lányt. Szemei könnyesek voltak , engem nem érdekelt. Rázártam a csomagtartó tetejét majd a vezetői részhez siettem. Kinyitottam az ajtót. Mielőtt beültem volna körül néztem , hogy nem látott e meg valaki. Mivel nem láttam senkit ezért beültem a kocsiba és beindítottam azt.
                                                                 ~ˇ~
Kis idő múlva megérkeztünk a házamhoz. Mivel ez az utca nem valami forgalmas ezért kint hagytam a kocsit és úgy szedtem ki a csomagtartóból a lányt. Megint a hátamra dobtam és bementünk a házba. A nappali közepére húztam egy széket és leültettem rá a lányt.
-Ha most nem sikítasz elmondom miért vagy itt és meddig leszel itt!-ültem le vele szembe.
Ő csak megrázta a fejét , hogy nem.
-Te tudod! De akkor hozok még egy kis kötelet és egy pár napot itt töltesz ezen a széken.-álltam fel és úgy tettem mintha elindulnék pár kötélért.
-MMM-tiltakozott.
-Tudod elég vicces , hogy te csak itt MMM zöl én meg rendesen beszélek.  Leveszem a szikszalagot ha nem sikítasz!-ültem le vissza elé. Bólintott én meg letéptem a ragasztót.
-Á ez fájt!-sikított fel.
-Vissza rakom ha továbbra is sikítozol meg üvöltözöl!-fenyegettem.
-Jó  nem fogok!-forgatta a szemeit.
-Mi a neved?-tettem fel a kérdésemet.
-Addig nem mondom meg ameddig nem tudom , hogy ki van a maszk mögött!-vágott vissza.
Megforgattam a szemeimet majd levettem az arcomról a símaszkot.
-Mr.E?-csodálkozott.
-Fején találtad a szöget most viszont szeretném megtudni a neved!-oldoztam el a lábánál lévő kötelet.
- Ahsley.-mosolyodott el.
-A rendes nevem nem árulom el ha nem baj...kérsz valamit inni vagy enni?-indultam meg a konyha felé.
-Hát egy bérgyilkoshoz képest elég rendes vagy de.. egy kis víz jól esne köszi!-nevette el magát.
-Ne szóld el magad! Attól még kell enned meg innod mert én bérgyilkos vagyok.-sóhajtottam.
-Eloldozol? Vagy az estét  itt töltöm ezen e kényelmetlen faszéken?-borult el a székkel.
-Van egy fölösleg szobám majd ott ellakhatsz míg apucid nem fizeti be a válság díjat.-jöttem vissza két pohárral.
-Milyen válság díj?-döbbent le.
-Eleget tudsz már nem tök mindegy?-üvöltöttem le majd fogtam és bevittem a vendég szobába és kulcsra zártam az ajtót. Egyszerűen kikészít a kérdéseivel. Nem elég neki az , hogy felfedtem a kilétemet? Már bánom , hogy a lakásomhoz hoztam. Ha így folytatja elviszem a  főnökkel megbeszélt helyre.

első fejezet

First Chapter.
  
Március 12. London Harry szemszöge:


Zsebre tett kézzel siettem át a tömegen a fő úton. Mindig sokan vannak. Tömeg. Utálom a tömeget, elférni sem lehet ebben az apró világban. De amit még jobban utálok , az a szerelem. Ki nem állhatom. Egyszerűen az csak egy érzés. Mi értelme van ha úgyis elveszítjük a másikat? Meg amúgy is a szerelemmel csak a baj van.
-Mr.E?-hallottam a hátam mögül egy rekedtes mély férfi hangot.
-Igen , én vagyok!-fordultam meg.
-A főnök hívatott! Jöjjön velem.-lépett elém.
-Minek küldte magát , mikor a munkába tartottam el tudta volna mondani.-flegmáskodtam.
-Igen de titkosabb helyre vitte át a "főhadiszállást" mert a kopók megtalálták.-indult el az ellenkező irányba
-Aha...Biztos.-kezdtem el követni.  Megint csak zsebre vágtam a kezem és úgy követtem tovább. Egy kis sikátorba vezetett. Az első ajtónál megállt és bekopogott.
-Jelszó?-hallottunk egy nőies hangot.
A szája mellé tette a kezét és oda súgott valamit. Kinyílt az ajtó és intett nekem , hogy jöjjek. Váll megvonással elindultam. Az ajtón belépve mindenhol sötétség. Ez jó. Szeretem a sötétséget.
-Ülj le!-parancsoltak rám. Eleget téve a kérésüknek leültem az előttem lévő székre.
Egyszer csak felkapcsoltak egy lámpát. Tiszta kihallgatás.
-Styles! Szereztem neked több információt az Fbi-os lányáról!-hajolt a fénybe majd elém csúsztatott egy képet.
Én csak szótlanul ültem és magam elé húztam a képet.
-Szép csaj!-mondtam unottan.
-És milyen módszerrel öljem meg ?-néztem a főnökömre.
-Azt már rád bízom. De ha csalódók benned tudod mi lesz a vége. Te vagy a legjobb emberem Styles!-emelte fel a hangját.
-Jó jó.. És mennyi időm van rá?-kérdezősködtem.
-1 heted. Remélem jövőhét ilyenkorra már nem lesz semmi a lányból!-igazította meg a zakóját és felállt az asztaltól.
-Andiamo!-beszélt olaszul majd mindenki elhagyta a szobát.
Még nézegettem egy kicsit a képet. Kicsivel később én is elhagytam a szobát.  Taxiba ültem és haza mentem. Beérve a lakásomba , ledobtam a  cipőmet és a kabátomat majd a dolgozó szobámba siettem. Elő vettem egy vázlat füzetet. Kinyitottam a fiókom és elő vettem egy ceruzát majd hevesen a fenyegetést kezdtem írni. Fél óra alatt kész is lettem majd elő kerestem az úgymond "elrablós ruhámat".
-Holnap indulás!-álltam az ablakhoz. Kint már javában esett az eső. Hmm...ezt is szeretem. Egy darabig néztem majd kimentem a nappaliba bekapcsoltam egy lassú de könnyű zenét és töltöttem magamnak Martinit.
Csak lazultam a kanapén és néztem a plafont. Tetszett az egyedül lét. Persze ez sem tartott sokáig mint ahogy semmi sem. Csengettek.
-Megyek!-kiabáltam morcosan majd felálltam és kikapcsoltam a zenét.
Unottan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
-Szia haveeeeer!-Kiabálták egyszerre Niall-ék.
-Nem úgy volt , hogy jövő héten jöttök?-néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.
-De de gondoltuk meglepünk. Nem örülsz? Vagy van itt valaki?-nézett rám Louis szúrós tekintettel.
-Nem dehogy gyertek be!-álltam félre az ajtóból. Igen Tudtam.. Egyből a kanapét rohamozták meg. Csak forgattam a szemeimet majd becsuktam az ajtót.
-Nem jössz ide ? -kérdezte Zayn mikor észre vette , hogy a szobámba igyekszem.
-Bocs fiúk tényleg nem akarom elrontani a jókedvetek de..dolgom van.-fordultam meg.
-Akkor mi nem is zavarunk haver majd hívj ha nincs dolgod.-szomorodtak el majd távoztak.
Kerestem egy fekete szigszalag-ot meg kötelet és beraktam a táskámba.Ellenőriztem , hogy meg van e minden majd lezuhanyoztam és lefeküdtem.
                                                                 ~ˇ~
Reggel már hajnalban fent voltam. Felvettem az "elrablós" ruhámat. Ellenőriztem még egyszer , hogy meg van e minden.
-Akkor indulás!-zipzároztam be a táskám és kiléptem az ajtón.


Olasz szó megfelelője :
Andiamo= gyerünk

Prologue

Március 12. London Harry szemszöge:

Reggel kilépve az utcára megcsapott a hűvös szellő. Körbenéztem majd zsebre vágtam a kezem és úgy indultam a starbucks-ba. Beérve a boltba intettem a pultosnak , hogy a szokásosat készítse. Leültem a legközelebbi asztalhoz és a mobilomat kezdtem piszkálni.5 perc múlva ki is hozták a kávémat. Megköszöntem majd szürcsölni kezdtem , mikor jött egy sms-em.

Feladó: Főnök.

Styles! Ne kávézgass! Tudod , hogy figyellek. Na mindegy vár a munka! A mostani feladatod , hogy megöld az FBI  kapitány-nak a lányát! Tudod aki vadászik rád. A nevét nem kell tudnod. 

Jellemzői:

Barna haj , 18 év körüli.

Ő a kapitány szeme fénye. Ő az egyettlen nő az életében ugyebár. Ha elszúrod neked annyi!

Ui: Bízom benned!

Bezártam a levelet és letettem a  telefonom poharam mellé. Csak ültem és gondolkoztam. A főnök ennyire nagy halra vadászik ? Megvontam a vállam és megittam az utolsó kortyot a poharamból.  Az asztalon hagytam 5 fontot , zsebre vágtam a telefonom és elhagytam az épületet. Felvettem a napszemüvegemet. Ettől a mozdulattól elkezdve átalakultam a bérgyilkossá. Mr.E-vé.