hatodik fejezet

Ashley szemszöge:

-Leszarod? Rendben..-hajtottam le a fejem majd mikor nem figyelt leütöttem. Tudom , hogy nem jól tettem és az is igaz , hogy szeretem de ebben az esetben nem tudtam mit tenni. Egyszerre akartam vele maradni és megszökni.  Ameddig a földön feküdt én az ajtóhoz sietem és mindent megpróbáltam , hogy kitörjem. Hirtelen két erős kezet éreztem a derekamon. Megrémültem. Ezek a kezek egyre erősebben kezdtek fogni. Nem bírtam levegőt venni. Hirtelen a két kéz felemelt és a földre dobott. Levegő után kapkodva feküdtem a földön.
-Nem  megmondtam , hogy ne tedd ezt még egyszer?-Kiabált , majd leguggolt mellém és pofozni kezdett. Csak feküdtem és vártam , hogy hadja abba.
-És meg ne próbáld még egyszer mert nem lesz jó vége!-üvöltötte le a fejemet , mikor végre abba hagyta az ütéseket.
 Iszonyú fájdalommal feküdtem a földön. Csak köhögtem és még több levegőért kapkodtam. Hirtelen lépéseket hallottunk kintről.
-Hé! Minden rendben? Kiabálást hallottunk!-kopogtak be a régi fa ajtón.
-Neeem.-mondtam alig érthetően.
-Igen csak a tv-ből jött!-kiabált vissza Mr.E.
-Akkor jó! Elnézést a zavarásért.-mondták majd távoztak.
-Eszednél vagy ? A zsarukat is kihívhatták volna!-förmedt rám.
-Legalább nem feküdnék itt.-suttogtam.
-Tudod ha lenne annyi eszed és nem húznád ki nálam a gyufát akkor sem feküdnél ott.-forgatta a szemeit.
-Miért te mit tennél ha tudnád nemsokára meghalsz de van időd megszökni?-próbáltam kiabálni de a fájdalomtól nem ment.
-Ne erőltesd magad. Egy darabig biztos nem múlik el.-nevette el magát.
Megpróbáltam a matrachoz mászni , hogy még is csak a puha matracon aludjak mint a kemény földön. Magamra húztam a pokrócot és úgy bámultam ki a kis résen.
-Most meg mit bámulsz?-állt elém.
-A  szabad embereket akit nem vertek meg és nem rohad meg egy kis lyukban.-mondtam flegmán.



Harry szemszöge:

Megforgattam a szemeimet majd leültem a matracnak a másik felére. Ashley csak tovább bámult ki az ablakon. Jó persze miért nézne így a szemembe. Én miért lettem hirtelen ilyen érzelgős? Hisz az előbb vertem meg!  Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. SMS.
Feladó: Főnök.

Styles! Előrébb hoztam a lány megölésének napját. Méghozzá most péntekre. Az apja nem hajlandó fizetni. Elkötelezett , hogy megtalálja. Blah blah blah. Bár ha belegondolok mindenkinek így lesz a legjobb ,végül is megbeszéltük , hogy mindenféleképpen meghal a lány. Ne szúrd el. Ha még is  akkor remélem nem kell tájékoztatni , hogy mi lesz veled.

Ekkor falhoz vágtam a mobilom.
-Ez meg mi volt?-fordult felém felhúzott szemöldökkel Ahsley.
-Semmi.-füllentettem.
-Aha...-flegmáskodott.
Nagy levegőt vettem és elmondtam neki.
-A főnök írt egy Sms-t. Amiben az állt , hogy előrébb rakták a megölése napját most péntekre.-sütöttem le a szemeimet.
-Ne az nem lehet! Kérlek mond , hogy csak viccelsz!-mondta elcsukló hangon.