Harmincötödik fejezet

Ashely Szemszöge:

-Elmondanád kérlek , hogy mi volt ilyen fontos ?-szegeztem rá a tekintetem.
-Hátt.. Az esküvőnket szervezgettem egy kicsit tovább.. tudod.. egy.. igen.. egy kis meglepetés vár majd!-mosolygott.
-Nem tudsz jól hazudni!
-De ez az igazság!
-Harry!-förmedtem rá.
-Mit szeretnél karácsonyra?-terelte a témát.
-Egy pasit aki nem hazudik a szemembe!
-De nem hazudtam!-nézett  a szemembe.
-Na akkor mit szeretnél?
-Semmit.-vontam meg a vállam.
-De karácsony!! Ez egy ünnep! Valamit biztos kinéztél magadnak!-állította le a kocsit.
-Nem semmit... Nekem elég az , hogy te itt vagy velem és nemsokára a pici is!-sóhajtottam.
-Édes vagy.-kacsintott majd mind a ketten kiszálltunk a kocsiból.
Beérve a házba minden fel volt díszítve. Mézeskalács illata járta be az egész házat. A magnóból karácsonyi zene szólt.
-Ezt te csináltad?-néztem rá Harry re.
-Nem!-vágta rá gyorsan majd egy hülye pofát vágott.
-Boldog majdnem karácsooonyt!-Mondta Niall miközben egy tepsi mézeskaláccsal a kezében jött ki a konyhából.
-De édes vagy!-pusziltam meg az arcát majd elvettem egy sütit a tepsiről.
-Még forró!-mosolygott.-Kérsz Harry?-fordult kedvesen harry felé.
-Nem kösz...
-Harry ne legyél goromba!
-De ezt én akartam megcsinálni veled!-mutatott körbe a házba.
-Niall csak segíteni akart. Terhesen meg amúgy is csak a terhedre lennék.-siettem oda , hogy lenyugtassam mielőtt felforr az agya.
Megrázta a fejét majd beviharzott a hálószobába.
-Sajnálom Niall. Én értékelem amit csináltál és nagyon tetszik!
-Hagyd már megszoktam.-tette le a tepsit az asztalra.
-Maradj egy kicsit. Ha már így kitettél magadért!-kérleltem.
-Nem Abból csak még nagyobb baj lenne.
-Maradj Niall!-jött ki a szobából Harry.
-Komolyan mondod?-csillant fel a szeme.
-Igen!
-Végre. Na akkor együnk mert  én nagyon éhes vagyok!-rohantam az asztalhoz.
-Ha éhes vagy nem ilyet kéne enned!-vette ki a kezemből a mézeskalácsot Harry.
-Most csak azért mert Niall készítette?
-Nem! csak szerintem nem árt jót a babának!-vett elő valami bio cuccot a hűtőből.
-De azok meg szarok! Attól nem múlik el az éhségem!
-De a babának meg jót tesz!-tette le elém az asztalra.
-Ha majd a gyerek csont soványa jön a világra te leszel a hibás!-nyitottam ki az üveget.
-Nem lesz az!-ült le velem szembe.
 -Venned kéne egy fát Harry! Holnap után karácsony!-harapott bele a sütibe Niall.
-Tudom.-Sóhajtott.-De semmi időm.
-Erre az esetre hoztam egy nem túl nagyot de nem is kicsit!-nyitotta ki az ajtót és behúzta a fát.
-Édes vagy!-mosolyogtam.
-Ja!-forgatta a szemeit Harry.
-Vigyük ki a nappaliba!-mosolyogtam.
Niall segített kivinni a nappaliba majd beleraktuk a tartóba. Kicsit elrendeztük az ágait.
Léptem fel a mini létrára mikor a hasamban erős fájdalmat éreztem.
-Jól vagy?-fogott meg hátulról Niall.
-Persze csak rugdos a kicsi!
-Megfoghatom?-nézett rám félénken.
-Persze!-mosolyogtam majd óvatosan felé fordultam. Niall lassan és óvatosan a hasamra tette a kezét és elmosolyodott.
-Milyen színű legyen majd a fa?-jött be Harry mire mind a ketten oda kaptuk a fejünket. Niall elkapta a kezét a hasamról és mintha a tarkóját vakarná állt meg mellettem.
-Nem tudom. majd mindent felrakunk amit találunk!-nevettem kínosan.
-Nem kell előttem  játszani , hogy nem történt semmi. Láttam. De semmi baj!-mosolygott majd behozta a díszeket.
-Emberek esik a hó!-nyitotta ki az erkély ajtót Niall.

Gyorsan odasiettünk Harryvel mire átölelt.

-Első telünk!-suttogta.

-Igen!-csókoltam meg.

-Nem zavarom a szerelmespárt!-hagyott ott minket Niall.

Harry elém állt és jobban átölelt.

-És? Mi legyen a pici neve? -érintette az orrát az enyémhez.

-Gizella?-röhögtem.

-Nehogy!-puszilt meg.

-Szeretném ha anyukám után kaphatná a nevét.-hajtottam le a fejem.

-Ugye nem Gizella volt a neve? Mert nekem az nem tetszik.

-Nem dehogy! Linda. Lindának hívták.-mosolyogtam miközben a nyakláncát birizgáltam.

-Szép név.  Felőlem lehet az a neve!-mosolygott.

-Menjünk vissza én már kezdek fázni!-mondtam mire Harry bólintott és vissza zárta az ajtót.

                                                 ***

-Jó reggelt!-sétáltam be a nappaliba. A fa a szoba közepén állt a kandalló be volt gyújtva .

-Na jössz? feldíszítjük a fát. Mire készen leszünk átjönnek a többiek is!-adott a kezembe egy dobozt Harry.

-Huszon negyedike van?-kérdeztem egy kissé még kómásan.

-Egen!-vett kí pár díszt a dobozból.

-Gyorsan elrepült ez a tegnapi nap! És sajnálom kérlek nézd el , hogy összetörtem pár tányért.

-Semmi baj! Majd veszünk ujjakat!-nevetett.

-Milyen színekre gondoltál?

-Nem tudom ezeket találtam. Van itt zöld ezüst és ez a narancs vagy mi ez itt!-mutatta fel mire mind a hármat leejtette.

-Ezért szeretlek!-nevettem.-De ott még van piros is. Meg ahogy látom piros szalag. Szerintem piros ezüst gömbök legyenek rajta és a piros szalag.-vettem ki a kezéből amit összegyűjtött , hogy ne hogy megint leejtse.

-Én inkább hozok egy seprűt!-tette csípőre a kezét majd a darabokra tört gömbökre mutatott.

Bólintottam,átléptem a szilánkokat és elkezdtem díszíteni a fát. Miután Harry végzett a "sepregetéssel" mert az minden volt csak az nem, ő is csatlakozott mellém.

Közben a fiúk is megérkeztek és besegítettek.

-Akkor készen is vagyunk! Tök jó!-ült le a kanapéra Louis.

Felé fordultam és elmosolyodtam. Mire vissza fordultam csak annyit  láttam , hogy Liam ölelgeti a fát.

-Uhm.. Liam? Te meg mit művelsz?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Semmit..-ölelgette továbbra is a fát.

-Azt nagyon jól csinálod. De most komolyan miért ölelgeted azt a fát?

-Mert én egy fa ölelő vagyok.-jelentette ki.-Egy fa ölelő ölelő ölelő..-víz hangozta az "ölelő"  szót.

-Éééérteem.-nyújtottam meg az é betűt majd leültem Louis mellé.

-Mostanában iyleneket csinál. Mi Zaynel már megszoktuk!-vonta meg a vállát  Louis.

-Ki kér forrócsokit?-jött be a szobába Harry egy tálcával.

Mindenki Harry felé vette az irányt és egy egy bögrét vettek el a tálcáról.

-Ez az egy neked maradt meg!-mosolygott Harry.

-Most nem félted a baba egészségét ?

-De. De ez még belefér!-mosolygott majd  odaadta a bögrét.

Harmoncnegyedik fejezet

Sziasztok itt az új rész :) Ugye oldalt  lehet szavazni , hogy legyen e Bozsek Márkos blogom. Szavazzatok :)


Harry szemszöge 

-Ne vedd fel kérlek. Mi van ha meg akar vesztegetni ?-fogta meg a kezem.

-Rendben nem veszem fel-öleltem át.
Tudtam mit akart a főnököm de kinyomtam. Ha Ashely megtudja , hogy még egyszer én hívtam fel akkor..
-Mit akarhat tőled ?-nézett rám.
-Nem tudom. De tudod mit ? Felhívom és kilépek!-simítottam meg az arcát.
-Eddig miért nem tetted meg ?-ült le az ágyon.
Meghúztam a vállam.-Felhívom most jó?-indultam ki a szobából.
-De miért ész el ?-szólt utánam.
-Öhm....csinálni..csinálni akartam magamnak közben egy kávét.-fogtam meg az ajtó kilincsét majd gyorsan a konyhába siettem.
Gyorsan tárcsáztam a számot majd beindítottam a kávéfőző gépet. 
-Van pofád felhívni és mikor én vissza hívlak kinyomsz?-hallottam öreg rekedtes hangját.
-Sajnálom de Ashley  mellettem volt.-tettem be egy bögrét , hogy abba folyjon a  kávé.
-Mit akarsz? Miért hívtál?-Szívott bele a cigijébe majd köhögve kifújta.
-Szeretnék újra a csapatba tartozni. Igen tudom sok szabályt megszegtem de.. Kérem!.-kérleltem.
-Rendben. Végül is te voltál a legjobb. Úgyhogy visszaveszlek! de egyet jegyezz meg! Ezek után már nincs kilépés!-förmedt rám.
-Rendben!-mondtam majd kinyomtam.
Öntöttem egy kis tejet a kávémba majd visszamentem Ashley hez.
-Kiléptem!-hazudtam a szemébe.
-Ez annyira megnyugtat!-mosolygott.
Elmosolyodtam. Persze fájt  , hogy hazudnom kellett a menyasszonyomnak de.. 
 Lefeküdtem mellé ő mellém , bújt majd elaludt.


*Hetekkel később*

Ma a stúdióban voltunk Ashley is ott volt. Az első dalt vettük fel az új albumunkra. Ez nem más volt mint a Story of my Life.
-Rendben gyerekek! Nagyon jó eddig! Most egy kis szünetet tartunk de aztán jövünk vissza.-tapsolt az egyik hangkeverő majd kiment a szobából.
Átmentem a másik szobába majd megfogtam Ashley kezét.
-Látom rajtad , hogy baj van. Mi az?-érintettem meg a homlokommal az övét.
-Nem tudom. Nem érzem jól magam. Fáj a hasam. És hányingerem van.-bújt hozzám.
-Nyugi nemsokára készen leszünk. Ha meg úgy érzed akkor menj ki a wc re.-simogattam meg a hátát.
-Oké vissza mindenki folytatjuk a munkát!-jött be az a fickó aki  négy perce kiment.
-Mutogass ha kell valami jó?-pusziltam meg a homlokát. Bólintott majd visszamentem a többiekhez.
 Elénekeltünk még két dalt mikor Ashleyre néztem aki nagyon rosszul festett. vetettem rá egy " jól vagy?" pillantást , mire ő megrázta a fejét és összecsuklott. Megijedtem. Kirohantunk a fiúkkal majd át a másik szobába.
-Hívja valaki a mentőket!-ültem le majd az ölembe vettem Ashley-t.
Niall remegő kézzel tárcsázta a 911 et.
-Öt perc és itt vannak!-nyomta ki a telefont.
-Ashely kérlek!-fogtam a fejét.
Mikor a menők megérkeztek , Ashleyt felrakták egy hordágyra majd berakták a stúdió előtt várakozó mentőautóba. Beszálltam a mentők után és helyet foglaltam az egyik ülésen. A mentők faggatni kezdett , hogy mi történt én meg elmondtam , hogy mondta , hogy nincs jól és hányingere van. Majd pár percre rá elájult.  Beérve a kórházba Ashleyt egy röntgenszobába tolták be. tíz perc múlva kijött az orvos.
-Doktor úr ugye minden rendben a menyasszonyommal?-álltam fel.
-Minden rendben van apuka!-mosolygott rám.
-Miért nevez apuká...-kérdeztem volna mire leesett.
-Igen! A menyasszonya egy hetes terhes! Gratulálok!-veregette meg a vállam majd elment.
Kijött Ashley kórterméből egy nővér.
-Elnézést! Be lehet már Ashley hez menni?-indultam meg a nővér felé.
-Persze már felébredt de pihenésre van szüksége!-mosolygott majd elment.
Benyitottam a terembe.  Elmosolyodtam mikor megláttam Ashleyt.
-Szia!-mosolygott.
-Szia! jobban vagy?-ültem le mellé.
-Igen. Mondta az orvos?-fogta meg a kezem.
-Igen!-mosolyogtam.
-Rá jobban fogok vigyázni!-tette a kezét a hasára.
-Én meg rátok!-tettem oda én is.
-Minden rendben van Ashley?-jöttek be sorban a fúk egy egy szál rózsával a kezükben.
-Igen! Újra terhes vagyok!-ült feljebb az ágyon.
-Mindenkin láttam , hogy nagyon örül csak Niall nem. Persze tettette de látszott rajta , hogy szomorú.
-Hát akkor sok boldogságot!-mondta Louis.
-Köszönjük!-mosolyogtam.
Kinyílt az ajtó és a doktor lépett be.
-Mivel a leendő anyukának nincs semmi baja ezért hazamehet ha szeretnék akkor már most!-mosolygott a doktor majd kilépett a teremből.
                                                           ***
Ashley szemszöge

-Ashley!-fogta meg a vállam Niall.
-Igen?-fordultam meg.
-Gratulálok!-ölelt meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam és szorosan magamhoz öleltem.
-Ashley nekem most el kell mennem de majd jövök!-csókolt meg Harry.
-De hova mész?-fogtam meg a kezét.
-Fontos dolgot kell elintéznem!-húzta ki a kezét az enyémből majd elviharzott.
Megforgattam a szemeimet majd bementem a házba.
 Múltak a hónapok és a hasam egyre nagyobb lett. Közben az esküvőnket is megterveztük amit januárban tartunk meg.  Eljött az a nap mikor megtudjuk , hogy milyen nemű lesz a kisbaba.
-Nagyon vártam már ezt a napot.-fogtam meg Harry kezét.
-Én is de közbe jött valami sajnálom.-mondta és már a kabátját vette , hogy ő akkor indul.
-Komolyan? Van fontosabb dolog azon kívül , hogy megtudd fiad vagy lányod lesz?  Mostanában folyamatosan elmész mert közbejött valami. Azon sem csodálkoznék ha még az oltár előtt sem jelennél meg.-kezdtem el kiabálni.
-Sajnálom de ez tényleg fontos!-nyitotta ki az ajtót.
-Fontosabb a gyerekednél? Mond meg  ha egy másik nővel kavarsz!-támadtam le.
-Nem nem egy másik nő! Én téged szeretlek!-puszilta meg az arcom majd kilépett a házból.
-Ez mi volt?-nyitott be Niall.
-Áh.. valami közbe jött ezért nem jön el velem az ultra hangra.
-Ja... Én eljövök veled ha akarod.-mosolygott.
-Ez tudod ilyen anya apa dolog mert azért még is csak most derül ki a gyereke neme. De ugye más fontosabb.-öltem le a fotelba.
-Na kérlek!  Ez olyan izgi lehet!-nevetett.
-Jó.-sóhajtottam.
-Mikor indulunk?-kérdezte hiper gyorsan.
-Most kéne. Csak ugye Harry elvitte a kocsit. -vontam meg a vállam.
-Taxi is létezik!-kacsintott.
Akkor hívj egy Taxit.-mosolyogtam majd felvettem a téli kabátomat.
Tíz perc múlva megjött értünk a taxi.
-És mit szeretnél fiút vagy kislányt?-nyitotta ki nekem a taxi ajtaját.
-kislányt!-mosolyogtam.
Niall megkerülte a kocsit és ő is beszállt.
-Izgulok.-fogta meg a kezem.
Kihúztam a kezem az övéből majd az ablakon kifelé kezdtem bámulni.
-Bocs.De én még mindig szeretlek , hiába telt el már vagy hat hónap.-fogta meg a combom.
-Kérlek!-mondtam majd levette a kezét.

Harry szemszöge

-Értem uram. És mennyi időt kapok?-vettem el az asztalról a borítékot.
-Négy nap!-mondta majd lekapcsolta a lámpát.
Rohantam ki a kocsihoz.  Eldugtam a borítékot majd a kórház felé kezdtem hajtani.
Mikor megérkeztem   rohantam fel a kettes röntgenszobába. Bekopogtam.
-Tessék!-szólt a doktornő majd beléptem a terembe.
-Elnézést a késésér csak.. ez meg mit keres itt?-kérdeztem mikor megláttam Ashley mellett Niallt.
-Tudod ő elkísért. Nem úgy mint a gyerek apja!-nézett rám a monitorról Ashley.
-Ashley. Mondtam közbejött valami!-mentegetőztem.
-És neked mi a fontosabb?-ült fel miközben a hasát törölgette.
-Ashley!-mondtam elszomorodva.
-Hagyj! Ha neked ennyi nem számít! vette fel a kabátját.-Köszönöm doktornő!-mosolygott vissza majd távozott a szobából. Utána futottam. Persze nem szóltam hozzá mert tudtam mi következett volna. Beszálltunk a kocsimba majd hazafelé vettem az irányt. Útközben ránéztem Ashley re és a hasára raktam a kezem és simogatni kezdtem.
-Mi a neme?-tettem fel a kérdést félénken.
-Kislány.-fogta meg a kezem.
-Kislány.-suttogtam.
Halványan elmosolyodtam majd visszaraktam a kezem a kormányra.

Harmincharmadik fejezet.

-Mi az ? -nézett rám Harry.
-Ja..se..semmi.-mondtam de közben le se vettem a szemem a monitorról..
-Tényleg nincs? Csak mert olyan rémült képet vágsz!-bújt újra mellém mire gyorsan kiléptem a facebook-omból.
-Unatkozok. Csináljunk valami izgalmasat! tette a kezét a combomra.
-Ne..ehhez..most nincs kedvem.-ültem fel az ágyon.
-Akkor mihez van kedved ?-szomorodott el egy kicsit
-Tervezzük meg az esküvőt kérlek! Nem bírok várni!-fogta meg az arcom mire a tekintetét az enyémbe mélyesztette.
-Rendben!-puszilta meg az orromon. Gyorsan előkotorásztam egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát az éjjeli szekrényem felső fiókjából.
-Miért tárolod azt ott?-nézett a jegyzetfüzetre majd rám.
-Nem tudom. Na kezdjük el!-nevettem és a kezembe vettem ceruzámat.-Hányan legyenek?-vágtam Harryhez a ceruzámat.
-Héé.. Ezt vissza kapod.-dobta el a szoba végébe a füzetet majd rám mászott.
-Nee!-mosolyogtam miközben a hátába kapaszkodtam.
-Csináljunk babát!-tette a kezét a fejem alá.
Elröhögtem magam mire megfordítottam magunkat.
-Majd!-hajtottam a fejem a mellkasára.-Majd ha megházasodtunk!-mosolyogtam.
-Miért pont utána?-adott egy puszit a fejemre.
-Mert ha terhes leszek akkor nem jön majd rám a menyasszonyi ruha!-mondtam egy kis kényességgel a hangomban.
-És ? Attól még ugyan úgy gyönyörű vagy!-szorított magához.
-Én úgy képzeltem el ezt az egészet , hogy csak a legközelebbi rokonok legyenek ott. Ugye anyum meghalt. De apumat meg hívjuk az egy. A te szüleid az már három. Loui Liam Niall és Zayn az hét. Van még valaki akit szeretnél meghívni?-mutattam az ujjaimon a hetes számot.
-Igen Gemmát a nővéremet. És az már nyolc.-bökött rá a nyolcadik ujjamra.
-Oké.-nyitottam ki a nyolcadik ujjam.
Gyorsan lemásztam az ágyról és az eldobott jegyzetfüzetért siettem.
-Hol a ceruza?-álltam meg az ágy előtt.
-Nem tudom. Utoljára akkor láttam mikor nekem vágtad. Bocs utoljára akkor éreztem.-röhögött majd felült az ágyon és tapogatni kezdett.-Megvan!-nyúlt be a takaró alá.
-Köszi!-vettem  volna ki a kezéből de ő nem engedte.-Na!-nyögtem fel.
-Csak akkor adom oda ha kapok egy puszit!-dugta a háta mögé a ceruzát.
Mosolyra húztam a számat majd  a két kezemmel az ágyra támaszkodtam és  csücsörítettem. Harry a nyakam köré fonta a kezeit majd magára rántott. Hevesen az ajkamat kezdte harapdálni. Éreztem édes telt ajkait. A hajába túrtam. Kicsit ránehezedtem mire valami reccsent alattunk.
-Ugye ez nem az ágy volt?-kaptam fel a fejem.
-Az nem lehetett.-próbálta meg visszahúzni a fejem.
-Akkor mi volt?-másztam le róla.
-Nem tudom.-ült fel.
A ceruza kettétörve hevert az ágyon Harry mögött.
-Neee...-röhögtem el magam.
-Mi az?-nézett rám. Annyira röhögtem , hogy nem bírtam válaszolni csak a ceruza felé mutogattam. Harry hátra nézett.
-Azt hiszem egy kicsit híztam!-vakarta meg a tarkóját.
Mikor végre abbahagytam a röhögést az ablak felé biggyesztettem  a fejem.
-Esik!-karoltam át Harryt hátulról.

-Van rá egy módszerem , hogy ezen a szomorú napon ne leegyünk szomorúak az időjárás miatt!-simogatta a kezem.

-Igen és mi az?-suttogtam a fülébe majd a nyakát kezdtem harapdálni szívogatni.

Harry lehúzta a  pólóját majd hátradöntött az ágyon és úgy kezdte el kényeztetni az ajkaimat.

                                                                         *Pár perc múlva

-Basszus Harry!-lihegtem miközben Harry lemászott rólam.

-Mi az?-könyökölt mellém , de pontosan tudta , hogy miért mondom ezt.

-Miért vagy ilyen jó?-túrtam bele az izzadt hajamba.

-Hát ha van aki kiváltsa ezt belőlem!-tekergette a hajam majd megnyalta a szája szélét.

-Látom még be vagy indulva!-fordultam felé.

-Igen!-suttogta.

-Éhes vagyok.Te nem?-nyúltam a fehérneműmért.

-Igen  téged!-fogta meg a kezem.

-Valami mást?-vettem fel a ruha neműmet majd kikászálódtam az ágyból.

-Hmm..sexy vagy fehérneműben.-mutatott oda ami egy kicsit nagyon ágaskodott.

Mosolyogva megforgatta, a szemeimet majd kimentem a konyhába.

Levettem a polcról a mogyoróvajat  és kivettem a kenyértartóból a kenyeret.  Megkerestem a vágódeszkát majd levágtam kettő darabot a kenyérből. Megfordultam mert a mobilom rezegni kezdett a pulton. Kijelzőn nagybetűkkel állt " Niall,, . Hezitáltam , hogy felvegyem e de végül felvettem.

-Mi az Niall? -suttogtam.

-Miért suttogsz? Csak gratulálni szerettem volna  , hogy megházasodsz. És remélem emiatt a kis incidens miatt nem fogtok rólam megfelejtkezni!-nevetett kínosan.

-Nem dehogy!-mosolyogtam miközben a mogyorós üveg tetejével játszadoztam.

-Jó hallani a hangod!-mondta. Éreztem a hangján , hogy mosolyog. Ez engem is megnyugtatott , de ellent kellett neki mondanom.

-Ne kezd kérlek!-suttogtam.-Bocs most le kell raknom de majd küldjük a meghívót!-mondtam mert Harry kijött a szobából.

-Rendben de megtennéd , hogy majd te személyesen adod oda ?-próbálkozott.

-Rendben!-mondtam majd kinyomtam.

-Ki volt az ? -vette el előlem a mogyoró vajas szendvicsemet.

-Niall.-kapcsoltam ki a telefonom.

-Azt mondta nem fog zaklatni. Ezt nem hiszem el!-vitte feljebb a hangját.

-Ne legyél ideges! Nem "zaklatott". Csak kérdezett valamit.-vettem vissza a szendvicsem.

Ekkor Harrynek csörrent meg a telefonja.

-Csak nem Niall az?-mosolyogtam.

-Nem...A főnököm...A bérgyilkos főnököm.-nézett rám rémülten.

Harminckettedik fejezet

-Ashley. Ez ma a mi napunk! Majd vissza jön!-mosolygott Harry.
-Jó akkor majd én megkeresem.-mondtam olyan halkan , hogy senki se hallja.
Kirohantam a lakásból. Még a cipőmet sem vettem fel.  Fürdőköpenyben rohantam végig a hideg utcán. A kavicsokra lépve erős fájdalmat éreztem a lábamban. Kétségbe esetten futottam a semmibe. Nem tudtam merre keressem. Éreztem az emberek tekintetét ahogy végig fut rajtam. Megálltam egy üres padnál , hogy kicsit pihenjek , mire észrevettem egy szőke srácot berohanni egy öreg romos épületbe az utca végében. Reméltem , hogy ő az. Gyorsabban kezdtem rohanni mint eddig valaha.  Kezdett egyre hidegebb lenni és ami még a legjobb még a hó is elkezdett esni.
-Niall! Niall!! Niaaaaaallll!!!!!-üvöltöztem.
Mire az utca végére értem elfáradtam annyira , hogy össze tudjak esni és még a hó is jobban kezdett esni. Lihegve bementem a romos épületbe. A csöndeben csak az én lihegésemet lehetett hallani , meg a kintről néha néha beszűrődő hangokat.
-Niall? Niall itt vagy?-mondtam miközben az egyik szobából  átléptem a másikba.
Nem jött semmi válasz. Tovább mentem hátha megtalálom. Kitört ablakok üvegén lépkedtem. De a belső fájdalom mindent más fájdalmamat elnyomta.
-Niall..Kérlek ne csináld ezt!-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
Átsiettem az előttem lévő szobába. Niall ott ült az egyik sarokban.
-Niall!-rohantam volna oda.
-Ne gyere közelebb! Vagy meghúzom a ravaszt!-tette a halántékához a pisztolyt.
-Niall kérlek ne csináld ezt!-léptem közelebb.
-Ne gyere közelebb!-üvöltötte.
-Miért csinálod ezt?-kezdtem el sírni.
-Hogy  én miért csinálom ezt ? Azért , hogy véget vessek ennek a fájdalomnak amit nap mint nap érzek mikor rád és Harry re nézek.-mondta akadozó hangon és a pisztolyt csak jobban a fejéhez szorította.
-Kérlek ne tedd ezt!-siettem oda.
-Hagyj békén így mindenkinek jobb lesz! Te élheted a saját kis életedet Harry vel  , nekem meg nem lesz többé fájdalmam!-lökött el magától.
-Niall kérlek!-fogtam meg a kezét. Kivettem a kezéből a pisztolyt és messzire dobtam. Szorosan odabújtam Niallhez.
-Menjünk Haza!-suttogtam.
Lassan felálltunk és kisétáltunk a házból.
                                                                   ***
-Te teljesen megőrültél? Meg akartad ölni magad? Mégis miért?-üvöltözött Harry mikor mindent elmeséltem neki.
-Harry kérlek ne üvöltözz!-takartam be Niallt egy pokróccal mert teljesen átfagyott.
-Mi az , hogy ne üvöltözzek? Emlékszel még , hogy hogy kezdődött nem ?  Kihasznált! Most meg  bármit megtenne , hogy elszakítson tőlem!-szorította meg a kezem.
-Harry kérlek hagyd!-próbáltam meg leállítani.
-Hagyjátok abba..Harry neked jó lesz úgy ha többé nem zaklatlak titeket ?-nézett Harryre Niall.
-Itt az ideje!-tapsolt Harry.
-Ez nem normális , hogy utáljátok egymást hisz bandatársak vagytok!-állt fel a kanapéról Louis.
-Ne szólj bele!-fordult hátra majd vissza fordult de ekkor már felém nézett.
-Ashley! Menjünk haza!-mosolygott majd kisétált az ajtón.
Felálltam a kezembe vettem a cipőm és a kabátomat.
-Sajnálom Niall!-suttogtam majd becsuktam az ajtót.
Beültem Harry kocsijába mire ő megfogta a kezem.
-Mielőtt elkezdenél....
-Mikor legyen az esküvő ?-tereltem el.
-Mi ? Ja bocs csak azt hittem üvöltözni fogsz és veszekszünk egész úton. Nem tudom amikor neked jó!-mosolygott.
-És kiket hívjunk meg ? Vagy milyen legyen a torta ? És kik legyenek a tanúk?-halmoztam el újabb kérdésekkel.
-Ashley! Nyugi! Még rá érünk ezzel. Majd szép lassan el kezdjük tervezgetni!-hajtott be egy másik utcába.
-Tudom.-sóhajtottam.
                                                                          ***
Az ágyon feküdve nyomkodtam a laptopot és esküvői ruhákat nézegettem mire Harry jött be a szobába.
-Mit csinál az én leendő feleségem ?-mosolygott és egy tálcát vett elő a háta mögül   amin félbevágott almák voltak.
-Semmit!-mosolyogtam vissza rá.
-Hát akkor azt a semmit nagyon jól csinálod. Na muti mit nézegetsz!-tette le a tálcát az íróasztalra majd mellébújt.
-Ashley.. megbeszéltük , hogy majd szép lassan.-tette a kezét a nyakam mögé.
-Tudom csak tudni akarom , hogy milyen a választék.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ha tudni akarod akkor nekem innen egyik sem tetszik. Szerintem nem a te stílusod.-nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam mire Harry magához vette a tálcát.
-Kérsz?-kérdezte teli szájjal.
-Nem köszi!-nyitottam meg a facebookot.
Mikor beléptem Niall egyből küldött egy üzenetet amiben ez állt.


Sajnálok mindent. Sajnálom , hogy néha miattam szenvedtél.
  De megígérem , hogy többet  nem fogsz látni. Legyen egy szép családod Harry vel. Légy boldog. Ha te boldog vagy akkor valamilyen szinten én is. Kiléptem az életedből többet nem látjuk egymást. Ne felejtsd el én mindig is szeretni foglak. És kérlek ne keress.    
                                   Szeretlek!     Niallxx 

harmincegyedik fejezet

-I..Itt van a fásli.-nyújtottam át mikor abbahagyták.
-Köszi!-mosolygott Harry.
-Konyhában leszek!-rontottam be a konyha ajtaján.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet de mikor a számhoz emeltem a kezem annyira remegett , hogy a pohár kiesett a kezemből.
-Niall minden rendben ?-fogta meg a kezem Charlotte.
-Persze csak..csak kicsúszott a kezemből.-engedtem el a kezét.
-Értem.-mosolygott.
-Amúgy.. mi újság egy ideje nem hallottam felőled. Mármint azóta , hogy mi..
-Igen , hogy mi együtt voltunk. Semmi különös-mosolygott.
-Értem.-fordultam meg , hogy egy újabb  poharat vegyek le a polcról.
Charlotte maga felé fordított és lábujj hegyre állt.
-Ne..-suttogtam , majd kisiettem a nappaliba ahol már csak Ashley ült a kanapén.
-Szia Niall. Nem baj ha Harry felment lefürdeni és lepihenni?-állt fel.
-Nem dehogy.-öleltem magamhoz.
-Valami baj van? Olyan lehangolt vagy!-túrt a hajamba.
-Nem nincs semmi.-mosolyogtam magamban.
-Az a baj , hogy itt van Harry igaz ?-nézett a szemembe.
-Nem. Örülök ha boldog vagy!-mosolyogtam.



Ashley szemszöge:

-Én most felmegyek. Megnézem , hogy mit csinál Harry.
Niall bólintott majd elindultam felfelé.
-Harry hol vagy ?-kérdeztem mosolyogva miközben a pólómat vettem le.
Az Egyik vendég szobából nevetés hallatszott ki. Először azt hittem , hogy a tv az ezért kinyitottam a fürdő ajtaját. De aztán aggasztóbb hangok is kijöttek abból a vendég szobából.

-Harry?-lépkedtem a szoba felé.

-Ashley most kérlek ne gyere ide!-hallatszott ki Harry hangja.  Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat mert aggódtam. Nagy levegőt vettem és  beléptem a szobába.

-Ashley.. Ez.. ez meglepetés lett volna!-sietett elém Harry.

-Sajnálom nem tudtam!-lepődtem meg. 

-De ha már itt vagy gyere beljebb. Köszi Charlotte!-nézett Charlotte ra aki elmosolyodott majd kiment a szobából.

-Szeretném ha ma nem törődnél semmivel és engednéd , hogy egy kicsit törődjek veled!-húzott be a szobába. Gyertyák a földön szépen elrendezve. Rózsaszirmok mindenfelé szétszórva.

-Ez gyönyörű!-mondtam mikor többet láttam az egészből.

-Gyere a fürdőbe!-mosolygott majd átment a szoba saját fürdőjébe.

Harry bezárta az ajtót. A kád félig volt engedve vízzel és teleszórva rózsaszirommal.

-Szállj be a kádba!-mosolygott majd elfordult. Levetkőztem felfogtam a hajam és beszálltam a kádba.

-Jó meleg!-csúsztam lejjebb , hogy csak a fejem látszódjon ki.

Harry a kád mögé ült.

-Csússz feljebb egy kicsit!-adott egy puszit. Engedelmeskedtem, mire ő a kezeit a vállamra rakta és masszírozni kezdett.

-Ahh Harry ez nagyon jól esik!-hajtottam le a fejem.

-Örülök!-lehelt egy puszit a nyakamra. Egy darabig még masírozott majd abbahagyta.

-Itt egy törölköző!-nyújtotta át a zöld törölközőt majd újra elfordult. Felálltam magam köré csavartam és kiszálltam a kádból.

-De miért fordulsz el ?-vettem ki a hajgumit a hajamból.

-Kínzom magam!-röhögött.-Gyere velem!-fogta meg a kezem.

Bementünk a hálóba majd az ágy felé mutatott.

Harry felfeküdt az ágyra majd mutatta , hogy feküdjek mellé.

-Tudom , hogy még nem olyan rég vagyunk együtt de-Nyúlt be a zsebébe.-Szeretném ha ezt elfogadnád tőlem. Tudom , hogy nem a legromantikusabb meg a lányok fele ezt nem is így képzeli el de szeretném ha hozzám jönnél feleségül!-ült fel majd kinyitotta a kis dobozt.

-Istenem Harry. Nem érdekel , hogy nem a legromantikusabb!-kaptam a számhoz.

-Akkor?-vette ki az aranyozott gyűrüt.

-Persze , hogy igen!-kapkodtam levegő után ő meg felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

-Szeretlek!-mosolygott majd megcsókolt.

                                                                    ***

Reggel Harry mosolyogva nézte ahogy kinyitom a szemem.

-Jó reggelt gyönyörű menyasszonyom !-simította végig az arcom.

-Neked is!-mosolyogtam.-Mikor mondjuk el a többieknek?-ásítottam.

-Már lent várnak minket!-kelt fel.

-Akkor menjünk zavarjuk le!-mosolyogtam és én is felálltam.

-Lementünk a földszintre ahol a 4 fiú és Charlotte tartózkodott.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Jó reggelt köszöntek vissza.

-Van egy bejelentésünk! Tegnap ..Eljegyeztem az én szerelmemet! Persze még nem gondolkoztunk , hogy mikor lesz az esküvő de mind meg vagytok hívva!-mosolygott Harry.

Mindenki gratulált csak Niall állt lefagyva a szoba közepén. Odamentem  , hogy megöleljem.

-Hagy!-lökött el majd kiviharzott a házból.

-Hát Niall meg hova siet ennyire.-Ölelt magához Harry.

-Nem tudom. De biztos vagyok benne , hogy valami hülyeséget fog csinálni! Menjünk utána kérlek!-gördült le egy könnycsepp a szememből.

harmincadik fejezet

-Harry! Jól vagy?-estem kétségbe a hangját hallva.
-Az az igazság , hogy nem!-kezdett el suttogni.
-Mi..mi a baj?-csuklott el a hangom.
-Meglőttek.. A lábamat találták el nem bírok járni.-akadozott a hangja.
-Hol vagy most?-álltam fel a kanapéról.
-Az most mindegy nem akarom , hogy ide gyere csak veszélybe sodornálak!-tiltakozott.
-De.. Életed végéig ott fogsz bujkálni ? Azt nem teheted.-ültem vissza majd a lábaimat felhúzva vártam a válaszát.
-Emlékszel még Charlott-ra ?-nyugodott meg egy kicsit a hangja.
-Igen.-sóhajtottam.
-Azt mondta , hogy van egy ismerőse aki valamiért minden féle képen be akar vonulni a börtönbe. És azt mondta segít nekem ha...-hagyta abba a mondandóját.
-Ha?-kérdeztem rá.
-Ha.. mi.. ha mi ketten szakítanánk.-mondta ki egy levegővétellel.
-Miért csinálja ezt velem? Mond meg neki , hogy össze hozom Niall el vagy valakivel csak ne akarja , hogy szétmenjünk.-indult meg a könnyzivatar a szememből.
-Itt van ő is. beszélj vele.-suttogta.
-Na mi van?-szólt bele kényes hangján.
-Miért akarod , hogy mi szétmenjünk?-szipogtam.
-Édes.. Az élet ilyen. Meg amúgy is ha teszek valamit ,hogy segítsek annak ára van!-nevetett.
-Összehozlak Niall el vagy valakivel csak kérlek!-könyörögtem.
-Rendben!-egyezett bele majd lerakta.
-Nekem ez gyanús túl könnyen belement.-suttogtam.
-Mi gyanús?-jött le a lépcsőn Niall.
-Ja semmi.-feküdtem el a kanapén.
-Sajnálom , hogy úgy megsértődtem de.. fáj miattad a lelkem. Nem tudlak nem szeretni.-ült le az egyik fotelba.
-Niall..hanyagoljuk ezt a témát!-temettem a fejem a párnámba.


Charlotte szemszöge:

-Én most itt hagylak. Elmegyek a haveromért aki szívesen ül helyetted.-leheltem egy puszit az ajkaira.

-Hé hülye gyerek! Még mindig szerelmes vagy belém?-hívtam fel telefonon mikor kiértem az épületből.
-Szia C...Ch..Charlotte! Jó hallani a hangodat. Igen. Az érps..éjzérseim szoszem fognak változni!-hallottam a fogyatékos hangját.
-Lefekszem veled ha megteszel nekem valamit!-zsaroltam.
-De..én még sűzs vagyok! A mami nem ölülne ha ezt meg tudná!-tiltakozott.
-Pedíg kívánlak minden egyes porcikádat!-hazudtam.
-Mikol élsz rá?-nevetett.
-Ma! Ma akarlak!-nyomtam ki.
El sem hiszem , hogy ezt teszem. A nyomi háza felé vettem az irányomat.
-Harminc kettő.-nyomtam meg a számokat a kaputelefonon. Vártam pár percet majd egy idegesítő hang jelezte , hogy nyissam ki az ajtót. Felsiettem a második emeletre majd bekopogtam.
-Szia!-nyitotta ki Joseph az ajtót.
-Szia!-vetettem rá magam.
                                                           ***
-Na nekem mennem kell! Még ma feladlak a rendőröknél! Puszi pá!-rohantam ki a házból amint felöltöztem.
Csörögni kezdett a mobilom. Elmosolyodtam mikor elolvastam , hogy ki keres.
-Igen?-szóltam bele mintha nem tudnám ki az.
-Na sikerült?-szólt vissza érzéki hangján.
-Elnézést kivel beszélek?-viccelődtem.
-Charlotte tudom , hogy tudod , hogy ki vagyok!-háborodott fel.
-Jó nyugi minden el van intézve már csak bemegyek a rendőrségre mint egy szemtanú és kész!-nevettem.
-Nem tudom  , hogy tudnám megköszönni.-hálálkodott.
-Nyugi én azt tudom!-mosolyogtam majd leraktam.


Niall szemszöge:

Ashley mellé ültem majd lehajoltam hozzá és érzékien megcsókoltam. Sosem ellenkezik.
-Miért van az ,, hogyha megcsókollak sosem ellenkezel? Közbe meg itt leüvöltesz , hogy ezt nem lenne szabad?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
Nem felelt semmit csak elmosolyodott.
-Szóval szeretsz..-ugrottam fel.
-Nem nem erről van szó!-tiltakozott.
-Akkor?-szomorodtam el .
-Ashley!-nyílt ki az ajtó mire mind a ketten odakaptuk a fejünket. Ashley felpattant a kanapéról majd az ajtóban álló Harryhez sietett.
-Harry te..te mit keresel itt ? És miért vérzik a lábad?-döbbentem le.
-Mindent elmesélek csak kérlek hozz valamit amivel be lehet kötni a lábamat.-bicegett a kanapé felé.
Bólintottam majd a konyhához siettem. kikerestem a fáslit a gyógyszeres dobozból majd vissza mentem a nappaliba. Lefagytam. Tudom megszokhattam volna már de.. Ashley és Harry Egy más ajkainak esve ültek a kanapén. Még a fásli is kiesett a kezemből annyira rossz volt nézni.

huszonkilencedik fejezet.

Niall el heves csókcsatát vívtunk mire felkapott az ölébe és az emelet felé kezdet cipelni. Egy másodpercre sem váltak el ajkaink. Ledobott az ágyra majd vetkőzni kezdett. Mikor már csak egy bokszer volt rajta  , felém ereszkedett és a nyakamat kezdte kényeztetni.
-Niall! Ne..  ezt nem szabad! Én szeretem Harryt!-lihegtem.
-Kívánlak Ashley!-súgta a fülembe.
- De én Harry..
Betapasztotta a számat a sajátjával.
 A pólóm alá nyúlt és letépte azt. Újra lejjebb kezdett haladni míg a melltartómig nem ért el. Egy kicsit babrált vele majd a hátam alá nyúlt és kikapcsolta azt. Lemászott rólam majd az éjjeli szekrény felső fiókjából kivett egy óvszert. Az ágyra dobta majd visszasietett hozzám. Egy lágy puszit hintett az arcomra , és folytatta ott ahol abba hagyta. Halk nyögésekkel díjaztam amit csinált. Niall gyorsan lehúzta a nadrágomat amivel együtt a bugyim is lejött. Óvatosan a lábam közé férkőzőt mire én belemarkoltam a hajába. Megfogta a csípőmet és úgy tolta belém magát. Egy kicsivel hangosabb nyögés hagyta el a számat mint előbb.
-Hogy szeretnéd? Gyorsan vagy lassan?- mondta lágy hangján miközben a nyakamat szívogatta.
-Mindegy!-nyögtem.
Niall a nyakamba temette az arcát és úgy kezdett el gyorsan mozogni. Mély morgásokat váltottam ki belőle. Egyik kezemmel a hátát karmolásztam a másik kezemmel meg kapaszkodtam  a lepedőbe. Mikor Niall felemelte a fejét , hogy a szemembe tudjon nézni a szájával az én számra tapadt és gyorsított a tempón. Hangosabbnál hangosabbakat nyögtem mikor elváltak ajkaink.
-Te jössz!-fordult a hátára Niall.
Ráültem majd lovagolni kezdtem rajta lassú tempóban. Erre Niall  megfogta a csípőmet és úgy adta ki az utasításokat.
-Én mindjárt!-sikítottam.
-Én is!-szorította össze a szemeit.
Párat még mozogtam rajta mire hangos nyögések közepette elélveztünk. Lefeküdtem Niall mellé mire ő átkarolt. Egy darabig csak bámultam a plafont mert tudtam , hogy ez nem helyes. Főleg azok után nem , hogy elvesztettem a kisbabámat. Ahogy Niall mozgolódott az ágyon valami recsegett.
-Mi ez?-lihegtem.
-Nem tudom.-mondta Niall mire maga alá nyúlt és kihúzta az óvszert amit fel sem bontott.
-Ugye csak viccelsz?-rémültem meg.
-Sajnálom! Teljesen elfeledkeztem róla! Annyira kívántalak.. mondjuk még most is!-vitte lejjebb a hangját.
-De Niall! Mi lesz ha teherbe esek?-fogtam a fejemet.
-Nem lesz semmi baj!-húzódott közelebb.
-Neked teljesen elment az eszed ? Azt sem értem miért feküdtem le veled! Hol van a legközelebbi gyógyszertár?-kapkodtam össze az éppen maradt két ruhadarabomat.
-Nem kell így felkapnod a vizet de elviszlek.-állt fel az ágyról.
-Siess!-sürgettem
-Nyugi!-forgatta a szemeit.
Mikor végre végzett lesiettünk vagyis csak én a garázsba és beültünk a kocsiba. 10 perc múlva megérkeztünk a legközelebbi gyógyszertárba.
-Te itt maradsz!-parancsoltam rá majd becsuktam a kocsi ajtaját. Befutottam a gyógyszertárba majd az eladó pulthoz siettem.
-Jó napot miben segíthetek?-nézett rám a gyógyszertáros nő.
-Jó napot. Szeretnék egy doboz fogamzásgátlót.-kerestem elő egy tíz fontost a pénztárcámból.
-Hány darabos legyen? 120 as vagy 80 as?-vett le 2 dobozzal a polcról.
-Elég lesz a 80 as.-zártam be a pénztárcámat.
-6 font 70 peni lesz-vett elő egy szatyrot mire én odaadtam a 10 fontosomat.
-És megtarthatja a visszajárót!-vettem el a szatyrot és siettem a kijárat felé.
Gyorsan beszálltam Niall mellé majd kinyitottam a dobozt és elolvastam a papírt amit mellékeltek.
-Na indulhatunk?-kötötte be a biztonsági övét.
Bólintottam és tovább olvastam a papírt.
                                                              ***
-Itt a teád. Tudom nagyon forró de szerintem megérte!-ült le mellém.
-Nem érted még mindig igaz? Megcsaltam Harryt!-néztem meredten a semmire.
-Ashley! Miért taposol át rajtam ? Miért nem érdekel egy cseppet sem , hogy téged nem csak Harry szeret? Neked nem jelentek semmit? Tudod mikor ezeket a szavakat kimondod  a szívemcsak jobban darabokra törik. Ilyenkor mintha egy nyilat szórnál belém.-tette le a poharat az asztalra.
-Niall sajnálom. nem akartalak megbántani.-fogtam meg a kezét.
-Pedig eddig mindig sikerült.-állt fel a kanapéról majd felment az emeletre.
A tekintetem a gőzölgő italra szegeződött. Pár perc múlva a telefonom rezgése ijesztett meg.
-Igen?-emeltem a fülemhez.
-Ashley én vagyok az Harry!-hallottam a kétségbe esett hangját.

huszonnyolcadik fejezet

-És legalább bejöhetek , hogy tudjak többet is? Ne csak itt álljak a bizonytalanságomban?-rohant utánunk Ashley.
-Nem lehet hölgyem. A barátját először kihallgatásra visszük be de a következményeket még mi magunk sem tudjuk.-csukta be az őr a kocsi ajtaját.
-Már elnézést de elmondanák , hogy mit tettem ? Jó lenne ha engem is tájékoztatnának róla!-ültem be a kocsi közepére.
-Megöltek egy  húszon egy éves nőt. Gondolom a többire rá jött.-vett ki az anyós ülésen ülő társa kezéből egy fánkot.
-Komolyan.. engem gyanúsítanak? Hisz már bíróságon is voltam! Azóta nem öltem meg senkit!-mondtam kicsit elcsodálkozó hangon.
-Jogában áll hallgatni..-
-Tudom mert minden amit mondok felhasználható ellenem blah blah blah-vágtam bele a szavába.
Ez után az út öt perce csendben telt mikor egy nagyobb fékezésnél a vezető rendőr pisztolya hátra esett. Nem szóltam hátha nem veszik észre. Néha rám rám pillantott a visszapillantó tükörből majd mikor egyik rendőr sem figyelt felszedtem a pisztolyt majd  az ujjaimat a ravaszra tettem.
-Utolsó kívánságuk?-húztam össze a szemeimet mintha célozni akarnék. A másik rendőr elő húzta a saját fegyverét.
-Adja ide vagy a társának annyi!-néztem a pisztoly közepébe.
-Add oda neki!-állt félre a kocsival a fegyvertelen rendőr.
-Jó.. most szépen szálljanak ki a kocsiból!-utasítottam mire én is kiszálltam. A pisztolyt még mindig a 2 végtelen rendőrre fogtam. Elmosolyodtam majd meghúztam a  ravaszt. Gyorsan átnéztem az összes zsebüket  ,.hogy hol lehet a kulcs majd már a bilincs nélkül kezdtem el hazafelé futni. Messziről lehetett hallani a többi rendőr szirénáját ezért gyorsabbra vettem a tempót.
-Ashley nyisd ki az ajtót!-dörömböltem , mikor elértem a házamat.
Kattant a zár majd Ashley kisírt szemei kerültek elém.
-Harry!-borult a nyakamba.
-Ashley! Kérlek menj pakolni. Csak a legfontosabb dolgokat hozd!-csuktam be magam mögött az ajtót.
-De még is miért?-értetlenkedett.
-Mindent elmesélek , de kérlek pakolj össze!-adtam neki egy bőröndöt.
Összedobtuk a ruháinkat egy egy bőröndbe majd a kocsi felé kezdtem húzni. Kinyitottam neki az ajtót és sürgettem , hogy gyorsan üljön be. Megkerültem a kocsit majd én is elfoglaltam a helyemet. Beindítottam a kocsit majd tolatni kezdtem.
-Hova megyünk? És miért vagy ilyen? Mit csináltál?-árasztott el a kérdéseivel.
-Megöltem azt a két rendőrt akik elvittek. Nem csináltam semmit úgyhogy alaptalanul vittek el és..
-Mond , hogy csak álmodok! Te megölted azt a két rendőrt?-akadt ki.
-Nem tehettem mást!-váltottam a sebességváltóval.
-Dehogy nem! Bevittek volna kihallgatni te elmondod az igazat és kiengednek!-magyarázott mintha tudná milyen is igazából.
-Nem érted , hogy nem ilyen egyszerű? Mivel én vagyok a életveszélyesebb bűnöző  persze , hogy engem gyanúsítanak! Azt hiszed majd beszélek nekik a megtisztulásomról és  jó szívvel nézik ahogy haza ugrándozok örömömben?-kiabáltam.
-És még is hova akarsz menni? Hol akarsz elbújni?-fogta a fejét Ashley.
-Ahol téged tartottalak fogva! más búvóhelyem nincs.
-Én oda nem megyek vissza! Tegyél ki Niall nál vagy bánom is én de oda nem megyek vissza!-határozta el magát.
-Rendben itt kiraklak innen nincs messze a kis Niall háza.-álltam  le  az út szélén.
Kivette a bőröndjét a hátsó ülésről.
-Szeretlek Harry!-mondta majd becsukta a kocsi ajtaját.

Ashley szemszöge:

A bőröndömet húztam magam után. Kezdett nagyon hideg lenni.  Míg Niall házához nem értem azon töprengtem , hogy mi értelme van a kapcsolatunknak Harryvel. Valamin mindig felkapja a vizet. Igaz én is de ő többször.
-Ashley?!-zökkentet ki Niall hangja a gondolataimból.
-Szia!-mosolyogtam rá könnyes szemekkel.
-Mi a baj?-jött ki a kiskapun.
-Hát az az igazság , hogy hozzád jöttem mert Harryt megint körözik és el akart vinni egy helyre ahova én nem akartam menni ezért kirakott itt.-mondtam el mindent hadarva miközben Niall átölelt.
-Gyere be! Egy forró tea és jobban leszel! Ne álljunk kint  , meg fogsz fázni nincs rajtad még egy kabát se.-vette el a bőröndömet majd bekísért a házba.
  -Miért körözik Harryt?-töltött vizet a vízforralóba.
-Mert lelőtt két rendőrt.-ültem le a kanapéra.
-Tessék a pokróc.-adta oda amibe én gyorsan beletekertem magam.
-Milyen tiszteletlen vagyok! Meg sem kérdeztem ,hogy itt maradhatok e.-Néztem  Niall re.
-Ez nem kérdés. Persze , hogy itt maradhatsz!-ült le mellém. Niall lassan kezdett közeledni.
-Szerintem a víz már kész!-húztam el a fejem.
-Remélem nem baj ha egy kicsit forróbb lesz!-suttogta majd megcsókolt.
 Nem ellenkeztem , mert nem tudtam neki ellenállni. Pedig tudtam , hogy ezt nem tehetem Harry-val.

huszonhetedik fejezet

 Harry szemszöge

Innentől kezdve meg sem szólalt. Mikor haza értünk Ashley beviharzott a hálószobába és becsapta az ajtót.Tudom , hogy nehéz a dolgokat most feldolgozni , de.. Legalább fél órája bent volt , mikor az ajtóhoz sétáltam , hogy hallgatózzak. Sírás szűrődött ki.
-Ashley minden rendben?-kopogtam be az ajtón.
-Igen!-szipogott.
-Nem hiszem! Nyisd ki az ajtót!-dörömböltem.
Ahogy hallottam Ashley felállt az ágyról és az ajtóhoz közeledett. Fordult  a zár és kinyílt az ajtó.
-Ashley! Ne sírj!-öleltem át.
-Harry egy darabig nem akarok gyereket!-szorította meg a kezem.
-Ashley..Gondold át. Tudom ,hogy most rossz ne hidd , hogy nekem nem de...ez nem megoldás!-estem kétségbe.
-Én már eldöntöttem. Sajnálom , hogy nélküled de , ezt így láttam jobbnak.-sétált vissza a szobába én meg követtem.
-Persze.-ültem le az ágyra.
Ashley bebújt a takaró alá és a fejére húzta.
-Mihez lenne kedved?-próbáltam terelni a témát.
-Megásni a síromat!-húzta jobban magára a takarót.
Nyomtam egy puszit a fejére a takarón keresztül majd hagytam , hogy egy kicsit lenyugodjon.
Kimentem csináltam egy szendvicset és bekapcsoltam a tv-t. Pont el csíptem a reggeli híreket. És ki más lenne benne mint én és Ashley.

-Szép jó reggelt kívánok minden egyes nézőnknek! Harry Stylest és egy ismeretlen lányt láttak ma kijönni a kórházból. Nem ez volt az első eset , hogy együtt látták őket. A múlt héten a parkban látták őket kézen fogva sétálni. A rajongók fel vannak háborodva.-olvasta fel a papírjáról majd bevágtak egy másik felvételt amint egy Directioner beszél.
-Nem értem , hogy tehette ezt velem Harry. Hisz ő az enyém! Az a lány meg eláshatja magát. Addig fogok neki halálos üzeneteket küldeni míg le nem száll a pasimról! Úgyhogy Harry ha nézed ezt az interjút akkor jól jegyezd meg! TE AZ ENYÉM VAGY!-kiabált a végén.
Megforgattam a szemeimet majd kikapcsoltam a tvt.
-Látom nem kedvelnek a rajongók.- sóhajtott Ashley.
-Miért nem szóltál , hogy kijöttél?-néztem hátra.
-Csak megszomjaztam.-indult meg a konyha felé.
-Nem társasozunk? Most valahogy kedvem van társasozni!-mosolyogtam.
-Nekem nincs. Én vissza megyek és pihenek még egy kicsit.-vett ki a szekrényből egy poharat.
-Nem! Szórakozz egy kicsit! Jó ez nem olyan nagy szórakozás , de... Ne legyél bezárva egész nap!-háborodtam fel.
-És ahoz mit szólsz , hogy nekem ahhoz van kedvem hogy be legyek zárva négy fal közé?-kortyolt bele a narancslébe.
-Ashley! Kérlek! Csak egy menetet!-könyörögtem.
-Rendben!-tette le a pultra az üres poharat.
Direkt azt a társast választottam ami elég  sokáig tart és nem menetekből áll. A monopoly volt az.
-Na mivel leszel? A kalappal vagy a gördeszkával? Csak ezeket találtam benne!-nevettem.
-Leszek a kalappal!-mosolygott.
-Ok. akkor leszek a gördeszka. Lehetek a bankos?-osztottam ki a pénzt.
-Felőlem!-vonta meg a vállát.

                                                          ~*~
-Nem az az én telkem úgyhogy te fogsz fizetni!-nyújtotta a kezét , hogy rakjam bele a pénzem.
-Nem én úgy emlékszem , hogy én vettem meg!-ráztam meg mosolyogva a fejem.
-Látod kártyám is van róla!-nyújtotta ki a nyelét.
-Akkor...akkor sem fizetek!-fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Akkor kiveszem a bankból!-mosolygott.
-Na azt már neeeeem!-kezdtem el csikizni mire hangos nevetésbe kezdett.
-Amúgy észre vetted , hogy nevetsz?-hagytam abba a csikizést.
-Nem .-gördült le a mosoly az arcáról.
-Szerintem hagyjuk abba. Eléggé elrepült az idő.-néztem az óra mentes kezemre.
-Igen!-nézett rá ő is.
Összepakoltuk a játékot majd leültünk a kanapéra.
-Harry..én komolyan gondoltam , hogy egy darabig nem akarok gyereket!-hajtotta a fejét a vállamra.
-Értem. Akkor beletörődök.-pusziltam meg a fejét.
Csengettek. Felálltam , hogy kinyissam. Mikor kinyitottam a rendőrség állt előttem.
-Igen miben segíthetek?-lepődtem meg.
-Le kell , hogy tartóztassuk uram! Súlyos emberöléssel gyanúsítják önt!-tettek bilincset a kezemre.
-MI? Én nem öltem meg senkit. Ezt a barátnőm is tanúsíthatja!-próbáltam meg ellenkezni.
-Harry! Mi folyik itt?-rohant oda hozzánk Ashley.
-Elnézését kérem kisasszony de le kell tartóztatnunk a barátját!-zárták be a bilincs lakatját.
-Harry! Mit tettél! Megígérted , hogy többet nem követsz el bűncselekményt!-tette a két kezét az arcomra.
-De nem öltem meg senkit! Végig veled , voltam a kórházban!-mondtam el az igazat.
-Sajnálom uram de ez a parancs. Most velünk kell jönnie!-hurcoltak ki az ajtón a rendőrök.

huszonhatodik fejezet

Harry szemszöge:


-Harry! Sajnálom!-tette Niall a kezét a vállamra.
-Hagyd! Tudom ki és miért tette!-ültem be a kocsimba.
Haza felé vettem az irányt. Mikor haza értem , leültem a kanapéra és gondolkoztam. Gondolkoztam azon , hogy, hogy tudnám kinyírni azt a szemétládát. Mikor beugrott a ruhásszekrényemben lévő pisztoly.
Indultam a szekrényhez mikor csengetek. 
-Igen?-nyitottam ki az ajtót.
-Hol van Ashley?-rontott be a házba Mr.Simpson.
-Ashley kórházban van!-csuktam be nyugodtan az ajtót.
-Mégis miért? Mit tettél vele te szemét?-fogta meg a pólómat.
-Semmit! Ashleyt...elütötte egy..kocsi.-akadoztam.
-Mi?-háborodott fel.-És jól van? Mije sérült meg az én édes kislányomnak?-ült le a kanapéra.
-Minden rendben van csak..-halkultam el.
-Csak?-üvöltött.
-Ashley terhes volt és a baba meghalt!-üvöltöttem.
-Ashley...terhes?-halkult el.
-Volt.-gördült le egy könnycsepp a szememből.
-Be kell , hogy menjek hozzá!-állt fel a kanapéról.
-Ne menjen. Már vége a látogatási időnek , és amúgy is holnap kiengedik.-mosolyogtam el halványan.
-Megvárhatom itt az én lányomat?-nézett rám rémült arcal.
-Persze.-bólintottam.-Az ott Ashley szobája. Ha akar ott el lehet este.-mutattam Ashley szobája felé.
Mr.Simpson besietett a szobába én meg a kanapén ülve vártam , hogy elteljen ez a szörnyű nap.
                                                                      ~*~
A nap a szemembe sütött , így hát kénytelen voltam felkelni.
-9 óra.- Suttogtam.
Csináltam egy kávét majd elindultam a kórházba.
-Elnézést! Bemehetek a 120-as szobába ?-kérdeztem a recepcióstól mikor a kórházba értem.
-Persze. Ashley Simpsonhoz jött igaz?-nézett rám a kövér nő.
-Igen!-bólintottam.
-Ő már összepakolt. kint várja önt a kórterem előtt.-nézett vissza a monitorra.
Siettem a szoba elé. Ashley egy széken ülve fájlalta a kezét.
-Szia kicsim!-öleltem magamhoz.
-Szia Harry! Menjünk haza jó?-nézett rám kétségbe esetten.
-Gyere. A zárójelentést megkaptad ?-fogtam meg a táskáját.
-Igen bent van a táskámba.-karolt belém.
A kijárat felé igyekeztünk mikor megjelent Ashley apja.
-Kislányom minden rendben?-rohant , hogy megölelje Ashleyt.
-Igen.-bújt hozzám közelebb.
-Mi az már meg sem akarsz ölelni?-tárta szét a karjait.
-Tudom , hogy mérges vagy.-hajtotta le a fejét.
-Miért lennék?-ölelte magához.
-Hát , hogy..terhes...voltam.-kezdett el sírni.
-Nyugi kicsim! én örültem volna..csak ugye ez a szörnyűség.-engedte el Ashley-t.
-Gyere Ashley menjünk haza!-fogtam meg a kezét és elmentünk a kocsimhoz majd kinyitottam Ashley nek az ajtót. Megkerültem az autót majd beszálltam a volán mögé.
-Minden rendben Ashley?-fogtam meg a combját.
-Persze!-füllentett. 
-Még mindig a baba a bajod?-tettem a kezem a sebességváltóra.
-Nem! Hagyjuk a témát jó?-üvöltözött.
-Ashley ha így fojtatod  orvoshoz viszlek!-kiabáltam már én is.
-Kedves vagy!-vágta be a durcit.
-Te kényszerítesz rá , hogy így viselkedjek!-szorítottam meg a kezét. Talán túl erősen.
-Ne ez fáj!-ráncigálta ki a fogságba ejtett kezét.
-Sajnálom! Rajtam is nagy a nyomás!-mondtam bűnbánóan.
-Hagyj békén!-fordult az ablak felé.



Sajnálom , hogy ilyen rövid de Ausztriában lakok és itt több  a követelmény ezért többet is kell tanulnom. Mostantól pénteken ,szombaton és vasárnap lesznek új részek! Remélem nem baj! :)

huszonötödik fejezet

Harry szemszöge:

-Nem nem a te hibád!-fogtam meg a kezét.
-De! Ha nem megyek át Niall hez akkor nem történik ez!-tette a kezét a szemei elé.
-Most csak az a lényeg  ,hogy felépülj!-öleltem át mire ellökött magától.
-Neked a gyerek nem is fontos?-vitte feljebb a hangját.
-De fontos! De már nem tudjuk visszahozni!-tettem a kezem az arcára.
-Felhívod Niallt?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Jó!-sóhajtottam.-Odaadod a te telefonod? Csak mert az enyémet ugye a falhoz vágtam.-nevettem kínosan.
-Persze..aztszem a táskámban van.-mutatott a szekrény felé.
Kinyitottam majd kivettem a szekrényből a táskáját. Beírtam Niall számát és hívni kezdtem.
-Igen?-szólt bele. A hangján érezni lehetett , hogy valamiben kifáradt.
-Szia Harry vagyok!-köszöntem.
-Szia haver! Mizujs?-fújta ki a levegőt.-Niall nagyon jó volt!-halottam Charlotte hangját.
-Bocs ha zavarok de.. Ashley kórházban van. Ide tudsz jönni?-ültem le Ashley ágya szélére.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-Csak siess majd elmondom! A Szent péter korházban vagyunk. 120 as szoba.-nyomtam ki.
-Mit mondott?-kérdezte , miközben megpróbált felülni.
-Valamit megzavartam , mert eléggé kimerült volt és Charlotte is ott volt. De! Legalább túllépett rajtad!-öleltem meg.
-Áu!-tolt el.
-Bocsi!-mosolyogtam.
-Annyira..vártam.. , hogy meglegyen a pici!-kezdett el sírni.
-Kicsim! Ne sírj!-emeltem fel a fejét.-Nem bírom nézni ha sírsz!-csókoltam meg.Ebben  a pillanatban belépett a kórterembe egy nővér.
-Hagyja a beteget pihenni!-morgott rám.
Visszaültem a székemhez majd nézni kezdtem a nővért.
Ashley végig engem nézett. A nővár kicserélte az infúziós tűt amit Ashley egy nagyobb nyögéssel díjazott.
A nővér felírta az adatokat majd távozott.
-Jól vagy?-néztem Ashley re.
-Persze csak fájt egy kicsit.-mosolygott.
-Itt vagyok. Ashley mi történt?-jött be a terembe Niall.
-Én most kimegyek majd vissza jövök!-nyomtam egy puszit Ashley homlokára.
-Most miért?-szólt utánam Ashley.
-Iszok egy kávét.-füllentettem.
Felálltam a székről majd kimentem a büfébe.


Niall szemszöge:

-Mi történt veled ?-ültem le az ágy szélére.-Harry nagyon rám ijesztett.-hajoltam közelebb.
-Mikor elrohantam tőled akkor elütött egy kocsi. És..és..a baba meghalt!-kezdett el sírni.
-Annyira sajnálom!-öleltem át.-Ha nem kapom fel a vizet te nem rohansz el és nem üt el az autó!-suttogtam.
-Nem minden az én hibám. Ha arra koncentrálok , hogy haza érjek akkor nem fekszek itt!-dőlt hátra.-Harry mondta , hogy mikor hívott megzavart valamit. Meg azt is említette , hogy túlléptél rajtam.-vont kérdőre.
-Hát..Mikor elmondtad , hogy terhes vagy nagyon nagy nyomot hagytál bennem. Aztán mikor elrohantál Charlotte vissza jött és le...lefeküdtünk.-halkultam el a végére.
-Oh..de..akkor legalább túl léptél rajtam nem igaz ?-mosolygott halványan.
-Nem..nem léptem túl rajtad! Még mindig szeretlek!-tettem a kezét a combjára.
-Niall..nekem jobb lenne ha Charlotte val foglalkoznál és előbb utóbb beleszeretnél!-fogta meg a kezem.
-Én nem szeretnék beleszeretni Charlotte ba!-vittem kicsit feljebb a hangom.
-Ne kezdjük megint!-vitte feljebb ő is.
-Mit ne kezdjetek megint?-lépett be a szobába Harry.
-Semmit csak beszélgettünk!-mosolygott Ashley.
Harry leült az ágy melletti székre majd megfogta Ashley kezét.
-Mit mondtak az orvosok mikor jöhet ki?-néztem Harry re.
-Elvileg már holnap délután. Szerencsére nem esett nagy baja. Csak a kicsi...-csuklott el a hangja.
-Persze.-suttogtam.
-Elnézést uraim vége a látogatási időnek!-jött be egy nővér.
-Persze!..Szia kicsim! Holnap jövök érted!-csókolta meg. Ilyenkor szakad meg a szívem.
-Szia Ashley! Én is bejövök majd!-öleltem meg.
-Sziasztok! Majd hívjatok!-mosolygott és még egy puszit váltottunk.

huszonnegyedik fejezet

Harry szemszöge:

-Akkor miért gondolod , hogy elhagylak ?-néztem rá féltően.
-Nem tudom..-mosolygott.
-De ez most , hogy jutott eszedbe ?-ültem fel az ágyon.
-Sokszor hallottam , hogy egy nő terhes lett minden happy aztán mikor megszületett a gyerek az apa ott hagyta mert még sem készült fel az apaságra.- ölelt át hátulról.
-Én felkészültem. Már akkor mikor ezt elmondta az orvos!-mondtam magabiztosan.
-Elhiszem!-mosolygott.
-Kéne valami érdekeset csinálni!-néztem rá hülye mosollyal az arcomon.
Ashley megrázta a fejét majd a telefonjáért sietett.
-Igen?-vette fel.-Szia! Persze!...Nemsokára ott vagyok!-mondta majd lerakta és rám nézett.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Most ha nem baj átmegyek Niall hez!-pakolt össze.
-Hirtelen , hogy összebarátkoztatok! Nem lehet , hogy tőle van a gyerek ?-néztem rá gúnyosan.
-Harry! Miért lenne tőle a gyerek?-állt meg a pakolással.
-Mondjuk a doki nem mondta hány hetes vagy hónapos vagy! Meg amúgy is vele is lefeküdtél.-vontam meg a vállam.
-Istenem.. Majd jövök!-vágta be a hálószoba ajtaját maga után.
"Ügyes vagy Styles megint megcsináltad!"


Niall szemszöge:

Csengettek. Azt hittem , hogy Ashley az de persze Charlotte volt.
-Hát te?-néztem ráértetlenül.
-Neked is szia!-jött be a lakásba.
-Bocs de most nem alkalmas várok valakit!-fordultam meg
-És?-ült le a kanapéra.
-Hát mondjuk szeretném ha elmennél.-vontam meg a vállam.
-Gyere ide!-csapkodta meg a kanapét.
Leültem mellé ő meg az ölembe ült.
-Mit csin...-tapasztotta az ajkait az ajkamra.
-Itt vagyok Niall!..Ja bocsánat nem zavarok!-sétált lassan vissza.
-Ne!-toltam el Charlottet aki továbbra is az ölemben ült.
-De épp rosszkor jöttem.-fordult sarkon.
Mellém "dobtam" Charlottet majd Ashley keze után nyúltam.
-Maradj! Beszélni szeretnék veled!-suttogtam.-Charlotte kérlek most menj el!-néztem felé.
Charlotte durcisan de kisétált az ajtón. Ashleyt leültettem a kanapéra majd mellé ültem.
-Miről szerettél volna beszélni?-nézett rám kék szemeivel.
Válaszként megcsókoltam.
-Niall többet nem lehet ezt csinálnod!-nézett rám elkeseredve.
-Miért?-döbbentem le.
-Terhes vagyok! Harry-től.-hajtotta le a fejét.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
-M..i?-akadoztam.
-Igen jól hallottad!-nézett fel rám.
-Ugye csak viccelsz?-könnyesedett el a szemem.
-Nem de.. ne kezdj el sírni kérlek!-törölte le a kiszabadult könnyeimet.
Magamhoz húztam majd szorosan megöleltem.
-Legyetek boldogok!-keltem fel a kanapéról.
-Niall!-fogta meg a kezem.-Tudod , hogy nekünk nem lett volna közös jövőnk!-nézett fel rám.
-Mi az , hogy nem lett volna közös jövőnk? Én mindent fel tudtam volna áldozni érted!-kiabáltam.
-Niall kérlek! Én sajnálom!-mondta miközben bekönnyesedett a szeme majd elrohant.
Amint Ashley kirohant a házból Charlotte kényes mozdulatokkal jött felém.
Felhúzott a hálóba majd az ágyra lökött.
"Végül is talán így el felejtem egy kis időre a fájdalmat amit Ashley okozott bennem" gondoltam magamba majd nem ellenkezve átadtam magam Charlotte nak.


Ashley szemszöge:



Rossz érzés volt tudni , hogy fájdalmat okoztam Niall nek.
Megálltam a zebra előtt és gondolkodtam, Gondolkoztam azon , hogy mi lenne a jobb....családot alapítani Harry vel vagy nem fájdalmat okozni Niall nek. Ez alatt a kis idő alatt zöldre váltott a lámpa. Elindultam de még mindig a gondolataimmal voltam elfoglalva. Csak annyi szűrődött be a gondolat menetembe , hogy egy kocsis a gázra tapos. Mire feleszméltem már a kocsi alatt feküdtem és fájt mindenem.  A Kocsi elhajtott. A mentőket egy járó kelő hívta. Ezek után minden elsötétült.
                                                                 ~*~
Csipogásra keltem. A vénámba infúzió volt kötve. Harry ült mellettem és arra várt , hogy kinyissam a szemem.
-Ashley jól vagy?-kelt fel egy pillanatra a székről. Mielőtt válaszolni tudtam volna az orvos belépett a kórterembe.
-Minden rendben van uram. A műtét sikeres volt. De viszont van egy rossz hírem.-mondta a doktor miközben rám nézett.
-Mondja már!-türelmetlenkedett Harry.
-A Babát nem tudtuk megmenteni.-lépett az infúziómhoz.
-Ez ugye nem igaz?-ült le Harry meglepődve a székre.
-Sajnálom de ez az igazság!-sétált ki a kórteremből.
-Biztos csak viccelt!-mondtam akadozva.
-Ashley! Az orvosok ilyenekkel nem viccelnek!-fogta meg a kezem.
-Minden az én hibám!-gördült le egy könnycsepp a szememből.

huszonharmadik fejezet

Harry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csHarry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.ak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.