harmincadik fejezet

-Harry! Jól vagy?-estem kétségbe a hangját hallva.
-Az az igazság , hogy nem!-kezdett el suttogni.
-Mi..mi a baj?-csuklott el a hangom.
-Meglőttek.. A lábamat találták el nem bírok járni.-akadozott a hangja.
-Hol vagy most?-álltam fel a kanapéról.
-Az most mindegy nem akarom , hogy ide gyere csak veszélybe sodornálak!-tiltakozott.
-De.. Életed végéig ott fogsz bujkálni ? Azt nem teheted.-ültem vissza majd a lábaimat felhúzva vártam a válaszát.
-Emlékszel még Charlott-ra ?-nyugodott meg egy kicsit a hangja.
-Igen.-sóhajtottam.
-Azt mondta , hogy van egy ismerőse aki valamiért minden féle képen be akar vonulni a börtönbe. És azt mondta segít nekem ha...-hagyta abba a mondandóját.
-Ha?-kérdeztem rá.
-Ha.. mi.. ha mi ketten szakítanánk.-mondta ki egy levegővétellel.
-Miért csinálja ezt velem? Mond meg neki , hogy össze hozom Niall el vagy valakivel csak ne akarja , hogy szétmenjünk.-indult meg a könnyzivatar a szememből.
-Itt van ő is. beszélj vele.-suttogta.
-Na mi van?-szólt bele kényes hangján.
-Miért akarod , hogy mi szétmenjünk?-szipogtam.
-Édes.. Az élet ilyen. Meg amúgy is ha teszek valamit ,hogy segítsek annak ára van!-nevetett.
-Összehozlak Niall el vagy valakivel csak kérlek!-könyörögtem.
-Rendben!-egyezett bele majd lerakta.
-Nekem ez gyanús túl könnyen belement.-suttogtam.
-Mi gyanús?-jött le a lépcsőn Niall.
-Ja semmi.-feküdtem el a kanapén.
-Sajnálom , hogy úgy megsértődtem de.. fáj miattad a lelkem. Nem tudlak nem szeretni.-ült le az egyik fotelba.
-Niall..hanyagoljuk ezt a témát!-temettem a fejem a párnámba.


Charlotte szemszöge:

-Én most itt hagylak. Elmegyek a haveromért aki szívesen ül helyetted.-leheltem egy puszit az ajkaira.

-Hé hülye gyerek! Még mindig szerelmes vagy belém?-hívtam fel telefonon mikor kiértem az épületből.
-Szia C...Ch..Charlotte! Jó hallani a hangodat. Igen. Az érps..éjzérseim szoszem fognak változni!-hallottam a fogyatékos hangját.
-Lefekszem veled ha megteszel nekem valamit!-zsaroltam.
-De..én még sűzs vagyok! A mami nem ölülne ha ezt meg tudná!-tiltakozott.
-Pedíg kívánlak minden egyes porcikádat!-hazudtam.
-Mikol élsz rá?-nevetett.
-Ma! Ma akarlak!-nyomtam ki.
El sem hiszem , hogy ezt teszem. A nyomi háza felé vettem az irányomat.
-Harminc kettő.-nyomtam meg a számokat a kaputelefonon. Vártam pár percet majd egy idegesítő hang jelezte , hogy nyissam ki az ajtót. Felsiettem a második emeletre majd bekopogtam.
-Szia!-nyitotta ki Joseph az ajtót.
-Szia!-vetettem rá magam.
                                                           ***
-Na nekem mennem kell! Még ma feladlak a rendőröknél! Puszi pá!-rohantam ki a házból amint felöltöztem.
Csörögni kezdett a mobilom. Elmosolyodtam mikor elolvastam , hogy ki keres.
-Igen?-szóltam bele mintha nem tudnám ki az.
-Na sikerült?-szólt vissza érzéki hangján.
-Elnézést kivel beszélek?-viccelődtem.
-Charlotte tudom , hogy tudod , hogy ki vagyok!-háborodott fel.
-Jó nyugi minden el van intézve már csak bemegyek a rendőrségre mint egy szemtanú és kész!-nevettem.
-Nem tudom  , hogy tudnám megköszönni.-hálálkodott.
-Nyugi én azt tudom!-mosolyogtam majd leraktam.


Niall szemszöge:

Ashley mellé ültem majd lehajoltam hozzá és érzékien megcsókoltam. Sosem ellenkezik.
-Miért van az ,, hogyha megcsókollak sosem ellenkezel? Közbe meg itt leüvöltesz , hogy ezt nem lenne szabad?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
Nem felelt semmit csak elmosolyodott.
-Szóval szeretsz..-ugrottam fel.
-Nem nem erről van szó!-tiltakozott.
-Akkor?-szomorodtam el .
-Ashley!-nyílt ki az ajtó mire mind a ketten odakaptuk a fejünket. Ashley felpattant a kanapéról majd az ajtóban álló Harryhez sietett.
-Harry te..te mit keresel itt ? És miért vérzik a lábad?-döbbentem le.
-Mindent elmesélek csak kérlek hozz valamit amivel be lehet kötni a lábamat.-bicegett a kanapé felé.
Bólintottam majd a konyhához siettem. kikerestem a fáslit a gyógyszeres dobozból majd vissza mentem a nappaliba. Lefagytam. Tudom megszokhattam volna már de.. Ashley és Harry Egy más ajkainak esve ültek a kanapén. Még a fásli is kiesett a kezemből annyira rossz volt nézni.