huszonhetedik fejezet

 Harry szemszöge

Innentől kezdve meg sem szólalt. Mikor haza értünk Ashley beviharzott a hálószobába és becsapta az ajtót.Tudom , hogy nehéz a dolgokat most feldolgozni , de.. Legalább fél órája bent volt , mikor az ajtóhoz sétáltam , hogy hallgatózzak. Sírás szűrődött ki.
-Ashley minden rendben?-kopogtam be az ajtón.
-Igen!-szipogott.
-Nem hiszem! Nyisd ki az ajtót!-dörömböltem.
Ahogy hallottam Ashley felállt az ágyról és az ajtóhoz közeledett. Fordult  a zár és kinyílt az ajtó.
-Ashley! Ne sírj!-öleltem át.
-Harry egy darabig nem akarok gyereket!-szorította meg a kezem.
-Ashley..Gondold át. Tudom ,hogy most rossz ne hidd , hogy nekem nem de...ez nem megoldás!-estem kétségbe.
-Én már eldöntöttem. Sajnálom , hogy nélküled de , ezt így láttam jobbnak.-sétált vissza a szobába én meg követtem.
-Persze.-ültem le az ágyra.
Ashley bebújt a takaró alá és a fejére húzta.
-Mihez lenne kedved?-próbáltam terelni a témát.
-Megásni a síromat!-húzta jobban magára a takarót.
Nyomtam egy puszit a fejére a takarón keresztül majd hagytam , hogy egy kicsit lenyugodjon.
Kimentem csináltam egy szendvicset és bekapcsoltam a tv-t. Pont el csíptem a reggeli híreket. És ki más lenne benne mint én és Ashley.

-Szép jó reggelt kívánok minden egyes nézőnknek! Harry Stylest és egy ismeretlen lányt láttak ma kijönni a kórházból. Nem ez volt az első eset , hogy együtt látták őket. A múlt héten a parkban látták őket kézen fogva sétálni. A rajongók fel vannak háborodva.-olvasta fel a papírjáról majd bevágtak egy másik felvételt amint egy Directioner beszél.
-Nem értem , hogy tehette ezt velem Harry. Hisz ő az enyém! Az a lány meg eláshatja magát. Addig fogok neki halálos üzeneteket küldeni míg le nem száll a pasimról! Úgyhogy Harry ha nézed ezt az interjút akkor jól jegyezd meg! TE AZ ENYÉM VAGY!-kiabált a végén.
Megforgattam a szemeimet majd kikapcsoltam a tvt.
-Látom nem kedvelnek a rajongók.- sóhajtott Ashley.
-Miért nem szóltál , hogy kijöttél?-néztem hátra.
-Csak megszomjaztam.-indult meg a konyha felé.
-Nem társasozunk? Most valahogy kedvem van társasozni!-mosolyogtam.
-Nekem nincs. Én vissza megyek és pihenek még egy kicsit.-vett ki a szekrényből egy poharat.
-Nem! Szórakozz egy kicsit! Jó ez nem olyan nagy szórakozás , de... Ne legyél bezárva egész nap!-háborodtam fel.
-És ahoz mit szólsz , hogy nekem ahhoz van kedvem hogy be legyek zárva négy fal közé?-kortyolt bele a narancslébe.
-Ashley! Kérlek! Csak egy menetet!-könyörögtem.
-Rendben!-tette le a pultra az üres poharat.
Direkt azt a társast választottam ami elég  sokáig tart és nem menetekből áll. A monopoly volt az.
-Na mivel leszel? A kalappal vagy a gördeszkával? Csak ezeket találtam benne!-nevettem.
-Leszek a kalappal!-mosolygott.
-Ok. akkor leszek a gördeszka. Lehetek a bankos?-osztottam ki a pénzt.
-Felőlem!-vonta meg a vállát.

                                                          ~*~
-Nem az az én telkem úgyhogy te fogsz fizetni!-nyújtotta a kezét , hogy rakjam bele a pénzem.
-Nem én úgy emlékszem , hogy én vettem meg!-ráztam meg mosolyogva a fejem.
-Látod kártyám is van róla!-nyújtotta ki a nyelét.
-Akkor...akkor sem fizetek!-fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Akkor kiveszem a bankból!-mosolygott.
-Na azt már neeeeem!-kezdtem el csikizni mire hangos nevetésbe kezdett.
-Amúgy észre vetted , hogy nevetsz?-hagytam abba a csikizést.
-Nem .-gördült le a mosoly az arcáról.
-Szerintem hagyjuk abba. Eléggé elrepült az idő.-néztem az óra mentes kezemre.
-Igen!-nézett rá ő is.
Összepakoltuk a játékot majd leültünk a kanapéra.
-Harry..én komolyan gondoltam , hogy egy darabig nem akarok gyereket!-hajtotta a fejét a vállamra.
-Értem. Akkor beletörődök.-pusziltam meg a fejét.
Csengettek. Felálltam , hogy kinyissam. Mikor kinyitottam a rendőrség állt előttem.
-Igen miben segíthetek?-lepődtem meg.
-Le kell , hogy tartóztassuk uram! Súlyos emberöléssel gyanúsítják önt!-tettek bilincset a kezemre.
-MI? Én nem öltem meg senkit. Ezt a barátnőm is tanúsíthatja!-próbáltam meg ellenkezni.
-Harry! Mi folyik itt?-rohant oda hozzánk Ashley.
-Elnézését kérem kisasszony de le kell tartóztatnunk a barátját!-zárták be a bilincs lakatját.
-Harry! Mit tettél! Megígérted , hogy többet nem követsz el bűncselekményt!-tette a két kezét az arcomra.
-De nem öltem meg senkit! Végig veled , voltam a kórházban!-mondtam el az igazat.
-Sajnálom uram de ez a parancs. Most velünk kell jönnie!-hurcoltak ki az ajtón a rendőrök.

huszonhatodik fejezet

Harry szemszöge:


-Harry! Sajnálom!-tette Niall a kezét a vállamra.
-Hagyd! Tudom ki és miért tette!-ültem be a kocsimba.
Haza felé vettem az irányt. Mikor haza értem , leültem a kanapéra és gondolkoztam. Gondolkoztam azon , hogy, hogy tudnám kinyírni azt a szemétládát. Mikor beugrott a ruhásszekrényemben lévő pisztoly.
Indultam a szekrényhez mikor csengetek. 
-Igen?-nyitottam ki az ajtót.
-Hol van Ashley?-rontott be a házba Mr.Simpson.
-Ashley kórházban van!-csuktam be nyugodtan az ajtót.
-Mégis miért? Mit tettél vele te szemét?-fogta meg a pólómat.
-Semmit! Ashleyt...elütötte egy..kocsi.-akadoztam.
-Mi?-háborodott fel.-És jól van? Mije sérült meg az én édes kislányomnak?-ült le a kanapéra.
-Minden rendben van csak..-halkultam el.
-Csak?-üvöltött.
-Ashley terhes volt és a baba meghalt!-üvöltöttem.
-Ashley...terhes?-halkult el.
-Volt.-gördült le egy könnycsepp a szememből.
-Be kell , hogy menjek hozzá!-állt fel a kanapéról.
-Ne menjen. Már vége a látogatási időnek , és amúgy is holnap kiengedik.-mosolyogtam el halványan.
-Megvárhatom itt az én lányomat?-nézett rám rémült arcal.
-Persze.-bólintottam.-Az ott Ashley szobája. Ha akar ott el lehet este.-mutattam Ashley szobája felé.
Mr.Simpson besietett a szobába én meg a kanapén ülve vártam , hogy elteljen ez a szörnyű nap.
                                                                      ~*~
A nap a szemembe sütött , így hát kénytelen voltam felkelni.
-9 óra.- Suttogtam.
Csináltam egy kávét majd elindultam a kórházba.
-Elnézést! Bemehetek a 120-as szobába ?-kérdeztem a recepcióstól mikor a kórházba értem.
-Persze. Ashley Simpsonhoz jött igaz?-nézett rám a kövér nő.
-Igen!-bólintottam.
-Ő már összepakolt. kint várja önt a kórterem előtt.-nézett vissza a monitorra.
Siettem a szoba elé. Ashley egy széken ülve fájlalta a kezét.
-Szia kicsim!-öleltem magamhoz.
-Szia Harry! Menjünk haza jó?-nézett rám kétségbe esetten.
-Gyere. A zárójelentést megkaptad ?-fogtam meg a táskáját.
-Igen bent van a táskámba.-karolt belém.
A kijárat felé igyekeztünk mikor megjelent Ashley apja.
-Kislányom minden rendben?-rohant , hogy megölelje Ashleyt.
-Igen.-bújt hozzám közelebb.
-Mi az már meg sem akarsz ölelni?-tárta szét a karjait.
-Tudom , hogy mérges vagy.-hajtotta le a fejét.
-Miért lennék?-ölelte magához.
-Hát , hogy..terhes...voltam.-kezdett el sírni.
-Nyugi kicsim! én örültem volna..csak ugye ez a szörnyűség.-engedte el Ashley-t.
-Gyere Ashley menjünk haza!-fogtam meg a kezét és elmentünk a kocsimhoz majd kinyitottam Ashley nek az ajtót. Megkerültem az autót majd beszálltam a volán mögé.
-Minden rendben Ashley?-fogtam meg a combját.
-Persze!-füllentett. 
-Még mindig a baba a bajod?-tettem a kezem a sebességváltóra.
-Nem! Hagyjuk a témát jó?-üvöltözött.
-Ashley ha így fojtatod  orvoshoz viszlek!-kiabáltam már én is.
-Kedves vagy!-vágta be a durcit.
-Te kényszerítesz rá , hogy így viselkedjek!-szorítottam meg a kezét. Talán túl erősen.
-Ne ez fáj!-ráncigálta ki a fogságba ejtett kezét.
-Sajnálom! Rajtam is nagy a nyomás!-mondtam bűnbánóan.
-Hagyj békén!-fordult az ablak felé.



Sajnálom , hogy ilyen rövid de Ausztriában lakok és itt több  a követelmény ezért többet is kell tanulnom. Mostantól pénteken ,szombaton és vasárnap lesznek új részek! Remélem nem baj! :)

huszonötödik fejezet

Harry szemszöge:

-Nem nem a te hibád!-fogtam meg a kezét.
-De! Ha nem megyek át Niall hez akkor nem történik ez!-tette a kezét a szemei elé.
-Most csak az a lényeg  ,hogy felépülj!-öleltem át mire ellökött magától.
-Neked a gyerek nem is fontos?-vitte feljebb a hangját.
-De fontos! De már nem tudjuk visszahozni!-tettem a kezem az arcára.
-Felhívod Niallt?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Jó!-sóhajtottam.-Odaadod a te telefonod? Csak mert az enyémet ugye a falhoz vágtam.-nevettem kínosan.
-Persze..aztszem a táskámban van.-mutatott a szekrény felé.
Kinyitottam majd kivettem a szekrényből a táskáját. Beírtam Niall számát és hívni kezdtem.
-Igen?-szólt bele. A hangján érezni lehetett , hogy valamiben kifáradt.
-Szia Harry vagyok!-köszöntem.
-Szia haver! Mizujs?-fújta ki a levegőt.-Niall nagyon jó volt!-halottam Charlotte hangját.
-Bocs ha zavarok de.. Ashley kórházban van. Ide tudsz jönni?-ültem le Ashley ágya szélére.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-Csak siess majd elmondom! A Szent péter korházban vagyunk. 120 as szoba.-nyomtam ki.
-Mit mondott?-kérdezte , miközben megpróbált felülni.
-Valamit megzavartam , mert eléggé kimerült volt és Charlotte is ott volt. De! Legalább túllépett rajtad!-öleltem meg.
-Áu!-tolt el.
-Bocsi!-mosolyogtam.
-Annyira..vártam.. , hogy meglegyen a pici!-kezdett el sírni.
-Kicsim! Ne sírj!-emeltem fel a fejét.-Nem bírom nézni ha sírsz!-csókoltam meg.Ebben  a pillanatban belépett a kórterembe egy nővér.
-Hagyja a beteget pihenni!-morgott rám.
Visszaültem a székemhez majd nézni kezdtem a nővért.
Ashley végig engem nézett. A nővár kicserélte az infúziós tűt amit Ashley egy nagyobb nyögéssel díjazott.
A nővér felírta az adatokat majd távozott.
-Jól vagy?-néztem Ashley re.
-Persze csak fájt egy kicsit.-mosolygott.
-Itt vagyok. Ashley mi történt?-jött be a terembe Niall.
-Én most kimegyek majd vissza jövök!-nyomtam egy puszit Ashley homlokára.
-Most miért?-szólt utánam Ashley.
-Iszok egy kávét.-füllentettem.
Felálltam a székről majd kimentem a büfébe.


Niall szemszöge:

-Mi történt veled ?-ültem le az ágy szélére.-Harry nagyon rám ijesztett.-hajoltam közelebb.
-Mikor elrohantam tőled akkor elütött egy kocsi. És..és..a baba meghalt!-kezdett el sírni.
-Annyira sajnálom!-öleltem át.-Ha nem kapom fel a vizet te nem rohansz el és nem üt el az autó!-suttogtam.
-Nem minden az én hibám. Ha arra koncentrálok , hogy haza érjek akkor nem fekszek itt!-dőlt hátra.-Harry mondta , hogy mikor hívott megzavart valamit. Meg azt is említette , hogy túlléptél rajtam.-vont kérdőre.
-Hát..Mikor elmondtad , hogy terhes vagy nagyon nagy nyomot hagytál bennem. Aztán mikor elrohantál Charlotte vissza jött és le...lefeküdtünk.-halkultam el a végére.
-Oh..de..akkor legalább túl léptél rajtam nem igaz ?-mosolygott halványan.
-Nem..nem léptem túl rajtad! Még mindig szeretlek!-tettem a kezét a combjára.
-Niall..nekem jobb lenne ha Charlotte val foglalkoznál és előbb utóbb beleszeretnél!-fogta meg a kezem.
-Én nem szeretnék beleszeretni Charlotte ba!-vittem kicsit feljebb a hangom.
-Ne kezdjük megint!-vitte feljebb ő is.
-Mit ne kezdjetek megint?-lépett be a szobába Harry.
-Semmit csak beszélgettünk!-mosolygott Ashley.
Harry leült az ágy melletti székre majd megfogta Ashley kezét.
-Mit mondtak az orvosok mikor jöhet ki?-néztem Harry re.
-Elvileg már holnap délután. Szerencsére nem esett nagy baja. Csak a kicsi...-csuklott el a hangja.
-Persze.-suttogtam.
-Elnézést uraim vége a látogatási időnek!-jött be egy nővér.
-Persze!..Szia kicsim! Holnap jövök érted!-csókolta meg. Ilyenkor szakad meg a szívem.
-Szia Ashley! Én is bejövök majd!-öleltem meg.
-Sziasztok! Majd hívjatok!-mosolygott és még egy puszit váltottunk.

huszonnegyedik fejezet

Harry szemszöge:

-Akkor miért gondolod , hogy elhagylak ?-néztem rá féltően.
-Nem tudom..-mosolygott.
-De ez most , hogy jutott eszedbe ?-ültem fel az ágyon.
-Sokszor hallottam , hogy egy nő terhes lett minden happy aztán mikor megszületett a gyerek az apa ott hagyta mert még sem készült fel az apaságra.- ölelt át hátulról.
-Én felkészültem. Már akkor mikor ezt elmondta az orvos!-mondtam magabiztosan.
-Elhiszem!-mosolygott.
-Kéne valami érdekeset csinálni!-néztem rá hülye mosollyal az arcomon.
Ashley megrázta a fejét majd a telefonjáért sietett.
-Igen?-vette fel.-Szia! Persze!...Nemsokára ott vagyok!-mondta majd lerakta és rám nézett.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Most ha nem baj átmegyek Niall hez!-pakolt össze.
-Hirtelen , hogy összebarátkoztatok! Nem lehet , hogy tőle van a gyerek ?-néztem rá gúnyosan.
-Harry! Miért lenne tőle a gyerek?-állt meg a pakolással.
-Mondjuk a doki nem mondta hány hetes vagy hónapos vagy! Meg amúgy is vele is lefeküdtél.-vontam meg a vállam.
-Istenem.. Majd jövök!-vágta be a hálószoba ajtaját maga után.
"Ügyes vagy Styles megint megcsináltad!"


Niall szemszöge:

Csengettek. Azt hittem , hogy Ashley az de persze Charlotte volt.
-Hát te?-néztem ráértetlenül.
-Neked is szia!-jött be a lakásba.
-Bocs de most nem alkalmas várok valakit!-fordultam meg
-És?-ült le a kanapéra.
-Hát mondjuk szeretném ha elmennél.-vontam meg a vállam.
-Gyere ide!-csapkodta meg a kanapét.
Leültem mellé ő meg az ölembe ült.
-Mit csin...-tapasztotta az ajkait az ajkamra.
-Itt vagyok Niall!..Ja bocsánat nem zavarok!-sétált lassan vissza.
-Ne!-toltam el Charlottet aki továbbra is az ölemben ült.
-De épp rosszkor jöttem.-fordult sarkon.
Mellém "dobtam" Charlottet majd Ashley keze után nyúltam.
-Maradj! Beszélni szeretnék veled!-suttogtam.-Charlotte kérlek most menj el!-néztem felé.
Charlotte durcisan de kisétált az ajtón. Ashleyt leültettem a kanapéra majd mellé ültem.
-Miről szerettél volna beszélni?-nézett rám kék szemeivel.
Válaszként megcsókoltam.
-Niall többet nem lehet ezt csinálnod!-nézett rám elkeseredve.
-Miért?-döbbentem le.
-Terhes vagyok! Harry-től.-hajtotta le a fejét.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
-M..i?-akadoztam.
-Igen jól hallottad!-nézett fel rám.
-Ugye csak viccelsz?-könnyesedett el a szemem.
-Nem de.. ne kezdj el sírni kérlek!-törölte le a kiszabadult könnyeimet.
Magamhoz húztam majd szorosan megöleltem.
-Legyetek boldogok!-keltem fel a kanapéról.
-Niall!-fogta meg a kezem.-Tudod , hogy nekünk nem lett volna közös jövőnk!-nézett fel rám.
-Mi az , hogy nem lett volna közös jövőnk? Én mindent fel tudtam volna áldozni érted!-kiabáltam.
-Niall kérlek! Én sajnálom!-mondta miközben bekönnyesedett a szeme majd elrohant.
Amint Ashley kirohant a házból Charlotte kényes mozdulatokkal jött felém.
Felhúzott a hálóba majd az ágyra lökött.
"Végül is talán így el felejtem egy kis időre a fájdalmat amit Ashley okozott bennem" gondoltam magamba majd nem ellenkezve átadtam magam Charlotte nak.


Ashley szemszöge:



Rossz érzés volt tudni , hogy fájdalmat okoztam Niall nek.
Megálltam a zebra előtt és gondolkodtam, Gondolkoztam azon , hogy mi lenne a jobb....családot alapítani Harry vel vagy nem fájdalmat okozni Niall nek. Ez alatt a kis idő alatt zöldre váltott a lámpa. Elindultam de még mindig a gondolataimmal voltam elfoglalva. Csak annyi szűrődött be a gondolat menetembe , hogy egy kocsis a gázra tapos. Mire feleszméltem már a kocsi alatt feküdtem és fájt mindenem.  A Kocsi elhajtott. A mentőket egy járó kelő hívta. Ezek után minden elsötétült.
                                                                 ~*~
Csipogásra keltem. A vénámba infúzió volt kötve. Harry ült mellettem és arra várt , hogy kinyissam a szemem.
-Ashley jól vagy?-kelt fel egy pillanatra a székről. Mielőtt válaszolni tudtam volna az orvos belépett a kórterembe.
-Minden rendben van uram. A műtét sikeres volt. De viszont van egy rossz hírem.-mondta a doktor miközben rám nézett.
-Mondja már!-türelmetlenkedett Harry.
-A Babát nem tudtuk megmenteni.-lépett az infúziómhoz.
-Ez ugye nem igaz?-ült le Harry meglepődve a székre.
-Sajnálom de ez az igazság!-sétált ki a kórteremből.
-Biztos csak viccelt!-mondtam akadozva.
-Ashley! Az orvosok ilyenekkel nem viccelnek!-fogta meg a kezem.
-Minden az én hibám!-gördült le egy könnycsepp a szememből.

huszonharmadik fejezet

Harry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csHarry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.ak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.