huszonnegyedik fejezet

Harry szemszöge:

-Akkor miért gondolod , hogy elhagylak ?-néztem rá féltően.
-Nem tudom..-mosolygott.
-De ez most , hogy jutott eszedbe ?-ültem fel az ágyon.
-Sokszor hallottam , hogy egy nő terhes lett minden happy aztán mikor megszületett a gyerek az apa ott hagyta mert még sem készült fel az apaságra.- ölelt át hátulról.
-Én felkészültem. Már akkor mikor ezt elmondta az orvos!-mondtam magabiztosan.
-Elhiszem!-mosolygott.
-Kéne valami érdekeset csinálni!-néztem rá hülye mosollyal az arcomon.
Ashley megrázta a fejét majd a telefonjáért sietett.
-Igen?-vette fel.-Szia! Persze!...Nemsokára ott vagyok!-mondta majd lerakta és rám nézett.
-Igen?-néztem értetlenül.
-Most ha nem baj átmegyek Niall hez!-pakolt össze.
-Hirtelen , hogy összebarátkoztatok! Nem lehet , hogy tőle van a gyerek ?-néztem rá gúnyosan.
-Harry! Miért lenne tőle a gyerek?-állt meg a pakolással.
-Mondjuk a doki nem mondta hány hetes vagy hónapos vagy! Meg amúgy is vele is lefeküdtél.-vontam meg a vállam.
-Istenem.. Majd jövök!-vágta be a hálószoba ajtaját maga után.
"Ügyes vagy Styles megint megcsináltad!"


Niall szemszöge:

Csengettek. Azt hittem , hogy Ashley az de persze Charlotte volt.
-Hát te?-néztem ráértetlenül.
-Neked is szia!-jött be a lakásba.
-Bocs de most nem alkalmas várok valakit!-fordultam meg
-És?-ült le a kanapéra.
-Hát mondjuk szeretném ha elmennél.-vontam meg a vállam.
-Gyere ide!-csapkodta meg a kanapét.
Leültem mellé ő meg az ölembe ült.
-Mit csin...-tapasztotta az ajkait az ajkamra.
-Itt vagyok Niall!..Ja bocsánat nem zavarok!-sétált lassan vissza.
-Ne!-toltam el Charlottet aki továbbra is az ölemben ült.
-De épp rosszkor jöttem.-fordult sarkon.
Mellém "dobtam" Charlottet majd Ashley keze után nyúltam.
-Maradj! Beszélni szeretnék veled!-suttogtam.-Charlotte kérlek most menj el!-néztem felé.
Charlotte durcisan de kisétált az ajtón. Ashleyt leültettem a kanapéra majd mellé ültem.
-Miről szerettél volna beszélni?-nézett rám kék szemeivel.
Válaszként megcsókoltam.
-Niall többet nem lehet ezt csinálnod!-nézett rám elkeseredve.
-Miért?-döbbentem le.
-Terhes vagyok! Harry-től.-hajtotta le a fejét.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
-M..i?-akadoztam.
-Igen jól hallottad!-nézett fel rám.
-Ugye csak viccelsz?-könnyesedett el a szemem.
-Nem de.. ne kezdj el sírni kérlek!-törölte le a kiszabadult könnyeimet.
Magamhoz húztam majd szorosan megöleltem.
-Legyetek boldogok!-keltem fel a kanapéról.
-Niall!-fogta meg a kezem.-Tudod , hogy nekünk nem lett volna közös jövőnk!-nézett fel rám.
-Mi az , hogy nem lett volna közös jövőnk? Én mindent fel tudtam volna áldozni érted!-kiabáltam.
-Niall kérlek! Én sajnálom!-mondta miközben bekönnyesedett a szeme majd elrohant.
Amint Ashley kirohant a házból Charlotte kényes mozdulatokkal jött felém.
Felhúzott a hálóba majd az ágyra lökött.
"Végül is talán így el felejtem egy kis időre a fájdalmat amit Ashley okozott bennem" gondoltam magamba majd nem ellenkezve átadtam magam Charlotte nak.


Ashley szemszöge:



Rossz érzés volt tudni , hogy fájdalmat okoztam Niall nek.
Megálltam a zebra előtt és gondolkodtam, Gondolkoztam azon , hogy mi lenne a jobb....családot alapítani Harry vel vagy nem fájdalmat okozni Niall nek. Ez alatt a kis idő alatt zöldre váltott a lámpa. Elindultam de még mindig a gondolataimmal voltam elfoglalva. Csak annyi szűrődött be a gondolat menetembe , hogy egy kocsis a gázra tapos. Mire feleszméltem már a kocsi alatt feküdtem és fájt mindenem.  A Kocsi elhajtott. A mentőket egy járó kelő hívta. Ezek után minden elsötétült.
                                                                 ~*~
Csipogásra keltem. A vénámba infúzió volt kötve. Harry ült mellettem és arra várt , hogy kinyissam a szemem.
-Ashley jól vagy?-kelt fel egy pillanatra a székről. Mielőtt válaszolni tudtam volna az orvos belépett a kórterembe.
-Minden rendben van uram. A műtét sikeres volt. De viszont van egy rossz hírem.-mondta a doktor miközben rám nézett.
-Mondja már!-türelmetlenkedett Harry.
-A Babát nem tudtuk megmenteni.-lépett az infúziómhoz.
-Ez ugye nem igaz?-ült le Harry meglepődve a székre.
-Sajnálom de ez az igazság!-sétált ki a kórteremből.
-Biztos csak viccelt!-mondtam akadozva.
-Ashley! Az orvosok ilyenekkel nem viccelnek!-fogta meg a kezem.
-Minden az én hibám!-gördült le egy könnycsepp a szememből.