huszonhatodik fejezet

Harry szemszöge:


-Harry! Sajnálom!-tette Niall a kezét a vállamra.
-Hagyd! Tudom ki és miért tette!-ültem be a kocsimba.
Haza felé vettem az irányt. Mikor haza értem , leültem a kanapéra és gondolkoztam. Gondolkoztam azon , hogy, hogy tudnám kinyírni azt a szemétládát. Mikor beugrott a ruhásszekrényemben lévő pisztoly.
Indultam a szekrényhez mikor csengetek. 
-Igen?-nyitottam ki az ajtót.
-Hol van Ashley?-rontott be a házba Mr.Simpson.
-Ashley kórházban van!-csuktam be nyugodtan az ajtót.
-Mégis miért? Mit tettél vele te szemét?-fogta meg a pólómat.
-Semmit! Ashleyt...elütötte egy..kocsi.-akadoztam.
-Mi?-háborodott fel.-És jól van? Mije sérült meg az én édes kislányomnak?-ült le a kanapéra.
-Minden rendben van csak..-halkultam el.
-Csak?-üvöltött.
-Ashley terhes volt és a baba meghalt!-üvöltöttem.
-Ashley...terhes?-halkult el.
-Volt.-gördült le egy könnycsepp a szememből.
-Be kell , hogy menjek hozzá!-állt fel a kanapéról.
-Ne menjen. Már vége a látogatási időnek , és amúgy is holnap kiengedik.-mosolyogtam el halványan.
-Megvárhatom itt az én lányomat?-nézett rám rémült arcal.
-Persze.-bólintottam.-Az ott Ashley szobája. Ha akar ott el lehet este.-mutattam Ashley szobája felé.
Mr.Simpson besietett a szobába én meg a kanapén ülve vártam , hogy elteljen ez a szörnyű nap.
                                                                      ~*~
A nap a szemembe sütött , így hát kénytelen voltam felkelni.
-9 óra.- Suttogtam.
Csináltam egy kávét majd elindultam a kórházba.
-Elnézést! Bemehetek a 120-as szobába ?-kérdeztem a recepcióstól mikor a kórházba értem.
-Persze. Ashley Simpsonhoz jött igaz?-nézett rám a kövér nő.
-Igen!-bólintottam.
-Ő már összepakolt. kint várja önt a kórterem előtt.-nézett vissza a monitorra.
Siettem a szoba elé. Ashley egy széken ülve fájlalta a kezét.
-Szia kicsim!-öleltem magamhoz.
-Szia Harry! Menjünk haza jó?-nézett rám kétségbe esetten.
-Gyere. A zárójelentést megkaptad ?-fogtam meg a táskáját.
-Igen bent van a táskámba.-karolt belém.
A kijárat felé igyekeztünk mikor megjelent Ashley apja.
-Kislányom minden rendben?-rohant , hogy megölelje Ashleyt.
-Igen.-bújt hozzám közelebb.
-Mi az már meg sem akarsz ölelni?-tárta szét a karjait.
-Tudom , hogy mérges vagy.-hajtotta le a fejét.
-Miért lennék?-ölelte magához.
-Hát , hogy..terhes...voltam.-kezdett el sírni.
-Nyugi kicsim! én örültem volna..csak ugye ez a szörnyűség.-engedte el Ashley-t.
-Gyere Ashley menjünk haza!-fogtam meg a kezét és elmentünk a kocsimhoz majd kinyitottam Ashley nek az ajtót. Megkerültem az autót majd beszálltam a volán mögé.
-Minden rendben Ashley?-fogtam meg a combját.
-Persze!-füllentett. 
-Még mindig a baba a bajod?-tettem a kezem a sebességváltóra.
-Nem! Hagyjuk a témát jó?-üvöltözött.
-Ashley ha így fojtatod  orvoshoz viszlek!-kiabáltam már én is.
-Kedves vagy!-vágta be a durcit.
-Te kényszerítesz rá , hogy így viselkedjek!-szorítottam meg a kezét. Talán túl erősen.
-Ne ez fáj!-ráncigálta ki a fogságba ejtett kezét.
-Sajnálom! Rajtam is nagy a nyomás!-mondtam bűnbánóan.
-Hagyj békén!-fordult az ablak felé.



Sajnálom , hogy ilyen rövid de Ausztriában lakok és itt több  a követelmény ezért többet is kell tanulnom. Mostantól pénteken ,szombaton és vasárnap lesznek új részek! Remélem nem baj! :)