Harminckettedik fejezet

-Ashley. Ez ma a mi napunk! Majd vissza jön!-mosolygott Harry.
-Jó akkor majd én megkeresem.-mondtam olyan halkan , hogy senki se hallja.
Kirohantam a lakásból. Még a cipőmet sem vettem fel.  Fürdőköpenyben rohantam végig a hideg utcán. A kavicsokra lépve erős fájdalmat éreztem a lábamban. Kétségbe esetten futottam a semmibe. Nem tudtam merre keressem. Éreztem az emberek tekintetét ahogy végig fut rajtam. Megálltam egy üres padnál , hogy kicsit pihenjek , mire észrevettem egy szőke srácot berohanni egy öreg romos épületbe az utca végében. Reméltem , hogy ő az. Gyorsabban kezdtem rohanni mint eddig valaha.  Kezdett egyre hidegebb lenni és ami még a legjobb még a hó is elkezdett esni.
-Niall! Niall!! Niaaaaaallll!!!!!-üvöltöztem.
Mire az utca végére értem elfáradtam annyira , hogy össze tudjak esni és még a hó is jobban kezdett esni. Lihegve bementem a romos épületbe. A csöndeben csak az én lihegésemet lehetett hallani , meg a kintről néha néha beszűrődő hangokat.
-Niall? Niall itt vagy?-mondtam miközben az egyik szobából  átléptem a másikba.
Nem jött semmi válasz. Tovább mentem hátha megtalálom. Kitört ablakok üvegén lépkedtem. De a belső fájdalom mindent más fájdalmamat elnyomta.
-Niall..Kérlek ne csináld ezt!-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
Átsiettem az előttem lévő szobába. Niall ott ült az egyik sarokban.
-Niall!-rohantam volna oda.
-Ne gyere közelebb! Vagy meghúzom a ravaszt!-tette a halántékához a pisztolyt.
-Niall kérlek ne csináld ezt!-léptem közelebb.
-Ne gyere közelebb!-üvöltötte.
-Miért csinálod ezt?-kezdtem el sírni.
-Hogy  én miért csinálom ezt ? Azért , hogy véget vessek ennek a fájdalomnak amit nap mint nap érzek mikor rád és Harry re nézek.-mondta akadozó hangon és a pisztolyt csak jobban a fejéhez szorította.
-Kérlek ne tedd ezt!-siettem oda.
-Hagyj békén így mindenkinek jobb lesz! Te élheted a saját kis életedet Harry vel  , nekem meg nem lesz többé fájdalmam!-lökött el magától.
-Niall kérlek!-fogtam meg a kezét. Kivettem a kezéből a pisztolyt és messzire dobtam. Szorosan odabújtam Niallhez.
-Menjünk Haza!-suttogtam.
Lassan felálltunk és kisétáltunk a házból.
                                                                   ***
-Te teljesen megőrültél? Meg akartad ölni magad? Mégis miért?-üvöltözött Harry mikor mindent elmeséltem neki.
-Harry kérlek ne üvöltözz!-takartam be Niallt egy pokróccal mert teljesen átfagyott.
-Mi az , hogy ne üvöltözzek? Emlékszel még , hogy hogy kezdődött nem ?  Kihasznált! Most meg  bármit megtenne , hogy elszakítson tőlem!-szorította meg a kezem.
-Harry kérlek hagyd!-próbáltam meg leállítani.
-Hagyjátok abba..Harry neked jó lesz úgy ha többé nem zaklatlak titeket ?-nézett Harryre Niall.
-Itt az ideje!-tapsolt Harry.
-Ez nem normális , hogy utáljátok egymást hisz bandatársak vagytok!-állt fel a kanapéról Louis.
-Ne szólj bele!-fordult hátra majd vissza fordult de ekkor már felém nézett.
-Ashley! Menjünk haza!-mosolygott majd kisétált az ajtón.
Felálltam a kezembe vettem a cipőm és a kabátomat.
-Sajnálom Niall!-suttogtam majd becsuktam az ajtót.
Beültem Harry kocsijába mire ő megfogta a kezem.
-Mielőtt elkezdenél....
-Mikor legyen az esküvő ?-tereltem el.
-Mi ? Ja bocs csak azt hittem üvöltözni fogsz és veszekszünk egész úton. Nem tudom amikor neked jó!-mosolygott.
-És kiket hívjunk meg ? Vagy milyen legyen a torta ? És kik legyenek a tanúk?-halmoztam el újabb kérdésekkel.
-Ashley! Nyugi! Még rá érünk ezzel. Majd szép lassan el kezdjük tervezgetni!-hajtott be egy másik utcába.
-Tudom.-sóhajtottam.
                                                                          ***
Az ágyon feküdve nyomkodtam a laptopot és esküvői ruhákat nézegettem mire Harry jött be a szobába.
-Mit csinál az én leendő feleségem ?-mosolygott és egy tálcát vett elő a háta mögül   amin félbevágott almák voltak.
-Semmit!-mosolyogtam vissza rá.
-Hát akkor azt a semmit nagyon jól csinálod. Na muti mit nézegetsz!-tette le a tálcát az íróasztalra majd mellébújt.
-Ashley.. megbeszéltük , hogy majd szép lassan.-tette a kezét a nyakam mögé.
-Tudom csak tudni akarom , hogy milyen a választék.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ha tudni akarod akkor nekem innen egyik sem tetszik. Szerintem nem a te stílusod.-nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam mire Harry magához vette a tálcát.
-Kérsz?-kérdezte teli szájjal.
-Nem köszi!-nyitottam meg a facebookot.
Mikor beléptem Niall egyből küldött egy üzenetet amiben ez állt.


Sajnálok mindent. Sajnálom , hogy néha miattam szenvedtél.
  De megígérem , hogy többet  nem fogsz látni. Legyen egy szép családod Harry vel. Légy boldog. Ha te boldog vagy akkor valamilyen szinten én is. Kiléptem az életedből többet nem látjuk egymást. Ne felejtsd el én mindig is szeretni foglak. És kérlek ne keress.    
                                   Szeretlek!     Niallxx 

harmincegyedik fejezet

-I..Itt van a fásli.-nyújtottam át mikor abbahagyták.
-Köszi!-mosolygott Harry.
-Konyhában leszek!-rontottam be a konyha ajtaján.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet de mikor a számhoz emeltem a kezem annyira remegett , hogy a pohár kiesett a kezemből.
-Niall minden rendben ?-fogta meg a kezem Charlotte.
-Persze csak..csak kicsúszott a kezemből.-engedtem el a kezét.
-Értem.-mosolygott.
-Amúgy.. mi újság egy ideje nem hallottam felőled. Mármint azóta , hogy mi..
-Igen , hogy mi együtt voltunk. Semmi különös-mosolygott.
-Értem.-fordultam meg , hogy egy újabb  poharat vegyek le a polcról.
Charlotte maga felé fordított és lábujj hegyre állt.
-Ne..-suttogtam , majd kisiettem a nappaliba ahol már csak Ashley ült a kanapén.
-Szia Niall. Nem baj ha Harry felment lefürdeni és lepihenni?-állt fel.
-Nem dehogy.-öleltem magamhoz.
-Valami baj van? Olyan lehangolt vagy!-túrt a hajamba.
-Nem nincs semmi.-mosolyogtam magamban.
-Az a baj , hogy itt van Harry igaz ?-nézett a szemembe.
-Nem. Örülök ha boldog vagy!-mosolyogtam.



Ashley szemszöge:

-Én most felmegyek. Megnézem , hogy mit csinál Harry.
Niall bólintott majd elindultam felfelé.
-Harry hol vagy ?-kérdeztem mosolyogva miközben a pólómat vettem le.
Az Egyik vendég szobából nevetés hallatszott ki. Először azt hittem , hogy a tv az ezért kinyitottam a fürdő ajtaját. De aztán aggasztóbb hangok is kijöttek abból a vendég szobából.

-Harry?-lépkedtem a szoba felé.

-Ashley most kérlek ne gyere ide!-hallatszott ki Harry hangja.  Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat mert aggódtam. Nagy levegőt vettem és  beléptem a szobába.

-Ashley.. Ez.. ez meglepetés lett volna!-sietett elém Harry.

-Sajnálom nem tudtam!-lepődtem meg. 

-De ha már itt vagy gyere beljebb. Köszi Charlotte!-nézett Charlotte ra aki elmosolyodott majd kiment a szobából.

-Szeretném ha ma nem törődnél semmivel és engednéd , hogy egy kicsit törődjek veled!-húzott be a szobába. Gyertyák a földön szépen elrendezve. Rózsaszirmok mindenfelé szétszórva.

-Ez gyönyörű!-mondtam mikor többet láttam az egészből.

-Gyere a fürdőbe!-mosolygott majd átment a szoba saját fürdőjébe.

Harry bezárta az ajtót. A kád félig volt engedve vízzel és teleszórva rózsaszirommal.

-Szállj be a kádba!-mosolygott majd elfordult. Levetkőztem felfogtam a hajam és beszálltam a kádba.

-Jó meleg!-csúsztam lejjebb , hogy csak a fejem látszódjon ki.

Harry a kád mögé ült.

-Csússz feljebb egy kicsit!-adott egy puszit. Engedelmeskedtem, mire ő a kezeit a vállamra rakta és masszírozni kezdett.

-Ahh Harry ez nagyon jól esik!-hajtottam le a fejem.

-Örülök!-lehelt egy puszit a nyakamra. Egy darabig még masírozott majd abbahagyta.

-Itt egy törölköző!-nyújtotta át a zöld törölközőt majd újra elfordult. Felálltam magam köré csavartam és kiszálltam a kádból.

-De miért fordulsz el ?-vettem ki a hajgumit a hajamból.

-Kínzom magam!-röhögött.-Gyere velem!-fogta meg a kezem.

Bementünk a hálóba majd az ágy felé mutatott.

Harry felfeküdt az ágyra majd mutatta , hogy feküdjek mellé.

-Tudom , hogy még nem olyan rég vagyunk együtt de-Nyúlt be a zsebébe.-Szeretném ha ezt elfogadnád tőlem. Tudom , hogy nem a legromantikusabb meg a lányok fele ezt nem is így képzeli el de szeretném ha hozzám jönnél feleségül!-ült fel majd kinyitotta a kis dobozt.

-Istenem Harry. Nem érdekel , hogy nem a legromantikusabb!-kaptam a számhoz.

-Akkor?-vette ki az aranyozott gyűrüt.

-Persze , hogy igen!-kapkodtam levegő után ő meg felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

-Szeretlek!-mosolygott majd megcsókolt.

                                                                    ***

Reggel Harry mosolyogva nézte ahogy kinyitom a szemem.

-Jó reggelt gyönyörű menyasszonyom !-simította végig az arcom.

-Neked is!-mosolyogtam.-Mikor mondjuk el a többieknek?-ásítottam.

-Már lent várnak minket!-kelt fel.

-Akkor menjünk zavarjuk le!-mosolyogtam és én is felálltam.

-Lementünk a földszintre ahol a 4 fiú és Charlotte tartózkodott.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Jó reggelt köszöntek vissza.

-Van egy bejelentésünk! Tegnap ..Eljegyeztem az én szerelmemet! Persze még nem gondolkoztunk , hogy mikor lesz az esküvő de mind meg vagytok hívva!-mosolygott Harry.

Mindenki gratulált csak Niall állt lefagyva a szoba közepén. Odamentem  , hogy megöleljem.

-Hagy!-lökött el majd kiviharzott a házból.

-Hát Niall meg hova siet ennyire.-Ölelt magához Harry.

-Nem tudom. De biztos vagyok benne , hogy valami hülyeséget fog csinálni! Menjünk utána kérlek!-gördült le egy könnycsepp a szememből.

harmincadik fejezet

-Harry! Jól vagy?-estem kétségbe a hangját hallva.
-Az az igazság , hogy nem!-kezdett el suttogni.
-Mi..mi a baj?-csuklott el a hangom.
-Meglőttek.. A lábamat találták el nem bírok járni.-akadozott a hangja.
-Hol vagy most?-álltam fel a kanapéról.
-Az most mindegy nem akarom , hogy ide gyere csak veszélybe sodornálak!-tiltakozott.
-De.. Életed végéig ott fogsz bujkálni ? Azt nem teheted.-ültem vissza majd a lábaimat felhúzva vártam a válaszát.
-Emlékszel még Charlott-ra ?-nyugodott meg egy kicsit a hangja.
-Igen.-sóhajtottam.
-Azt mondta , hogy van egy ismerőse aki valamiért minden féle képen be akar vonulni a börtönbe. És azt mondta segít nekem ha...-hagyta abba a mondandóját.
-Ha?-kérdeztem rá.
-Ha.. mi.. ha mi ketten szakítanánk.-mondta ki egy levegővétellel.
-Miért csinálja ezt velem? Mond meg neki , hogy össze hozom Niall el vagy valakivel csak ne akarja , hogy szétmenjünk.-indult meg a könnyzivatar a szememből.
-Itt van ő is. beszélj vele.-suttogta.
-Na mi van?-szólt bele kényes hangján.
-Miért akarod , hogy mi szétmenjünk?-szipogtam.
-Édes.. Az élet ilyen. Meg amúgy is ha teszek valamit ,hogy segítsek annak ára van!-nevetett.
-Összehozlak Niall el vagy valakivel csak kérlek!-könyörögtem.
-Rendben!-egyezett bele majd lerakta.
-Nekem ez gyanús túl könnyen belement.-suttogtam.
-Mi gyanús?-jött le a lépcsőn Niall.
-Ja semmi.-feküdtem el a kanapén.
-Sajnálom , hogy úgy megsértődtem de.. fáj miattad a lelkem. Nem tudlak nem szeretni.-ült le az egyik fotelba.
-Niall..hanyagoljuk ezt a témát!-temettem a fejem a párnámba.


Charlotte szemszöge:

-Én most itt hagylak. Elmegyek a haveromért aki szívesen ül helyetted.-leheltem egy puszit az ajkaira.

-Hé hülye gyerek! Még mindig szerelmes vagy belém?-hívtam fel telefonon mikor kiértem az épületből.
-Szia C...Ch..Charlotte! Jó hallani a hangodat. Igen. Az érps..éjzérseim szoszem fognak változni!-hallottam a fogyatékos hangját.
-Lefekszem veled ha megteszel nekem valamit!-zsaroltam.
-De..én még sűzs vagyok! A mami nem ölülne ha ezt meg tudná!-tiltakozott.
-Pedíg kívánlak minden egyes porcikádat!-hazudtam.
-Mikol élsz rá?-nevetett.
-Ma! Ma akarlak!-nyomtam ki.
El sem hiszem , hogy ezt teszem. A nyomi háza felé vettem az irányomat.
-Harminc kettő.-nyomtam meg a számokat a kaputelefonon. Vártam pár percet majd egy idegesítő hang jelezte , hogy nyissam ki az ajtót. Felsiettem a második emeletre majd bekopogtam.
-Szia!-nyitotta ki Joseph az ajtót.
-Szia!-vetettem rá magam.
                                                           ***
-Na nekem mennem kell! Még ma feladlak a rendőröknél! Puszi pá!-rohantam ki a házból amint felöltöztem.
Csörögni kezdett a mobilom. Elmosolyodtam mikor elolvastam , hogy ki keres.
-Igen?-szóltam bele mintha nem tudnám ki az.
-Na sikerült?-szólt vissza érzéki hangján.
-Elnézést kivel beszélek?-viccelődtem.
-Charlotte tudom , hogy tudod , hogy ki vagyok!-háborodott fel.
-Jó nyugi minden el van intézve már csak bemegyek a rendőrségre mint egy szemtanú és kész!-nevettem.
-Nem tudom  , hogy tudnám megköszönni.-hálálkodott.
-Nyugi én azt tudom!-mosolyogtam majd leraktam.


Niall szemszöge:

Ashley mellé ültem majd lehajoltam hozzá és érzékien megcsókoltam. Sosem ellenkezik.
-Miért van az ,, hogyha megcsókollak sosem ellenkezel? Közbe meg itt leüvöltesz , hogy ezt nem lenne szabad?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
Nem felelt semmit csak elmosolyodott.
-Szóval szeretsz..-ugrottam fel.
-Nem nem erről van szó!-tiltakozott.
-Akkor?-szomorodtam el .
-Ashley!-nyílt ki az ajtó mire mind a ketten odakaptuk a fejünket. Ashley felpattant a kanapéról majd az ajtóban álló Harryhez sietett.
-Harry te..te mit keresel itt ? És miért vérzik a lábad?-döbbentem le.
-Mindent elmesélek csak kérlek hozz valamit amivel be lehet kötni a lábamat.-bicegett a kanapé felé.
Bólintottam majd a konyhához siettem. kikerestem a fáslit a gyógyszeres dobozból majd vissza mentem a nappaliba. Lefagytam. Tudom megszokhattam volna már de.. Ashley és Harry Egy más ajkainak esve ültek a kanapén. Még a fásli is kiesett a kezemből annyira rossz volt nézni.