2013. július 26., péntek

második fejezet

Március 13 London Harry szemszöge:


Kimentem a kapun és beszálltam a fekete és sötétített kocsimba. A táskámat az anyós ülésre dobtam. Kiszedtem a zsebemből a kocsi kulcsot majd elindítottam a kocsit. Mit ne mondjak elég szép helyen lakik ez az FBI kapitány. Leparkoltam a kocsit egy rejtett helyen majd kiszálltam a kocsiból. Megkerültem a kocsit kinyitottam az anyósülés ajtaját majd a táskámból kivettem a köteleket és a szikszalag -ot.  Becsaptam a kocsi ajtót és bezártam a kulccsal. Körülnéztem majd a nagyon alacsony kerítésen átmásztam.

-Find light in the beautiful sea I choose to be happy You and I , you and i We're like diamonds in the sky.-hallottam egy nagyon de nagyon hamis hangot. Nem törődve vele berúgtam az ajtót  , hogy egy kis zajt csapjak.
-Apa? Te vagy az ?-jött le a lépcsőn majd engem észre sem véve elém sétált.
-Apa? Ap..-fogtam be a száját.
-Nyugi kislány! csak megkötöm a kezed és elmegyünk kirándulni.-vettem elő a kötelemet majd a keze köré csavartam.
-De nem szeretnék!-üvöltözött velem. Megvontam a vállam és kivettem a zsebemből a szikszalag-ot.
-Ne kérle.MMM-tapasztottam be a száját. Megfogtam a lábánál és a hátamra dobtam.
"Ja a cetli."jutott eszembe majd a kis össze hajtogatott papírfecnit eldobtam ami a földre hullott. Elhagytuk a házat majd újra átmásztam a nagyon alacsony kerítésen.
-Hagyd már abba! tudod azért én is érzek dolgokat és fáj ha a hátamat vered!-nyitottam ki a csomag tartót majd bedobtam oda a lányt. Szemei könnyesek voltak , engem nem érdekelt. Rázártam a csomagtartó tetejét majd a vezetői részhez siettem. Kinyitottam az ajtót. Mielőtt beültem volna körül néztem , hogy nem látott e meg valaki. Mivel nem láttam senkit ezért beültem a kocsiba és beindítottam azt.
                                                                 ~ˇ~
Kis idő múlva megérkeztünk a házamhoz. Mivel ez az utca nem valami forgalmas ezért kint hagytam a kocsit és úgy szedtem ki a csomagtartóból a lányt. Megint a hátamra dobtam és bementünk a házba. A nappali közepére húztam egy széket és leültettem rá a lányt.
-Ha most nem sikítasz elmondom miért vagy itt és meddig leszel itt!-ültem le vele szembe.
Ő csak megrázta a fejét , hogy nem.
-Te tudod! De akkor hozok még egy kis kötelet és egy pár napot itt töltesz ezen a széken.-álltam fel és úgy tettem mintha elindulnék pár kötélért.
-MMM-tiltakozott.
-Tudod elég vicces , hogy te csak itt MMM zöl én meg rendesen beszélek.  Leveszem a szikszalagot ha nem sikítasz!-ültem le vissza elé. Bólintott én meg letéptem a ragasztót.
-Á ez fájt!-sikított fel.
-Vissza rakom ha továbbra is sikítozol meg üvöltözöl!-fenyegettem.
-Jó  nem fogok!-forgatta a szemeit.
-Mi a neved?-tettem fel a kérdésemet.
-Addig nem mondom meg ameddig nem tudom , hogy ki van a maszk mögött!-vágott vissza.
Megforgattam a szemeimet majd levettem az arcomról a símaszkot.
-Mr.E?-csodálkozott.
-Fején találtad a szöget most viszont szeretném megtudni a neved!-oldoztam el a lábánál lévő kötelet.
- Ahsley.-mosolyodott el.
-A rendes nevem nem árulom el ha nem baj...kérsz valamit inni vagy enni?-indultam meg a konyha felé.
-Hát egy bérgyilkoshoz képest elég rendes vagy de.. egy kis víz jól esne köszi!-nevette el magát.
-Ne szóld el magad! Attól még kell enned meg innod mert én bérgyilkos vagyok.-sóhajtottam.
-Eloldozol? Vagy az estét  itt töltöm ezen e kényelmetlen faszéken?-borult el a székkel.
-Van egy fölösleg szobám majd ott ellakhatsz míg apucid nem fizeti be a válság díjat.-jöttem vissza két pohárral.
-Milyen válság díj?-döbbent le.
-Eleget tudsz már nem tök mindegy?-üvöltöttem le majd fogtam és bevittem a vendég szobába és kulcsra zártam az ajtót. Egyszerűen kikészít a kérdéseivel. Nem elég neki az , hogy felfedtem a kilétemet? Már bánom , hogy a lakásomhoz hoztam. Ha így folytatja elviszem a  főnökkel megbeszélt helyre.

3 megjegyzés: