első fejezet

First Chapter.
  
Március 12. London Harry szemszöge:


Zsebre tett kézzel siettem át a tömegen a fő úton. Mindig sokan vannak. Tömeg. Utálom a tömeget, elférni sem lehet ebben az apró világban. De amit még jobban utálok , az a szerelem. Ki nem állhatom. Egyszerűen az csak egy érzés. Mi értelme van ha úgyis elveszítjük a másikat? Meg amúgy is a szerelemmel csak a baj van.
-Mr.E?-hallottam a hátam mögül egy rekedtes mély férfi hangot.
-Igen , én vagyok!-fordultam meg.
-A főnök hívatott! Jöjjön velem.-lépett elém.
-Minek küldte magát , mikor a munkába tartottam el tudta volna mondani.-flegmáskodtam.
-Igen de titkosabb helyre vitte át a "főhadiszállást" mert a kopók megtalálták.-indult el az ellenkező irányba
-Aha...Biztos.-kezdtem el követni.  Megint csak zsebre vágtam a kezem és úgy követtem tovább. Egy kis sikátorba vezetett. Az első ajtónál megállt és bekopogott.
-Jelszó?-hallottunk egy nőies hangot.
A szája mellé tette a kezét és oda súgott valamit. Kinyílt az ajtó és intett nekem , hogy jöjjek. Váll megvonással elindultam. Az ajtón belépve mindenhol sötétség. Ez jó. Szeretem a sötétséget.
-Ülj le!-parancsoltak rám. Eleget téve a kérésüknek leültem az előttem lévő székre.
Egyszer csak felkapcsoltak egy lámpát. Tiszta kihallgatás.
-Styles! Szereztem neked több információt az Fbi-os lányáról!-hajolt a fénybe majd elém csúsztatott egy képet.
Én csak szótlanul ültem és magam elé húztam a képet.
-Szép csaj!-mondtam unottan.
-És milyen módszerrel öljem meg ?-néztem a főnökömre.
-Azt már rád bízom. De ha csalódók benned tudod mi lesz a vége. Te vagy a legjobb emberem Styles!-emelte fel a hangját.
-Jó jó.. És mennyi időm van rá?-kérdezősködtem.
-1 heted. Remélem jövőhét ilyenkorra már nem lesz semmi a lányból!-igazította meg a zakóját és felállt az asztaltól.
-Andiamo!-beszélt olaszul majd mindenki elhagyta a szobát.
Még nézegettem egy kicsit a képet. Kicsivel később én is elhagytam a szobát.  Taxiba ültem és haza mentem. Beérve a lakásomba , ledobtam a  cipőmet és a kabátomat majd a dolgozó szobámba siettem. Elő vettem egy vázlat füzetet. Kinyitottam a fiókom és elő vettem egy ceruzát majd hevesen a fenyegetést kezdtem írni. Fél óra alatt kész is lettem majd elő kerestem az úgymond "elrablós ruhámat".
-Holnap indulás!-álltam az ablakhoz. Kint már javában esett az eső. Hmm...ezt is szeretem. Egy darabig néztem majd kimentem a nappaliba bekapcsoltam egy lassú de könnyű zenét és töltöttem magamnak Martinit.
Csak lazultam a kanapén és néztem a plafont. Tetszett az egyedül lét. Persze ez sem tartott sokáig mint ahogy semmi sem. Csengettek.
-Megyek!-kiabáltam morcosan majd felálltam és kikapcsoltam a zenét.
Unottan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
-Szia haveeeeer!-Kiabálták egyszerre Niall-ék.
-Nem úgy volt , hogy jövő héten jöttök?-néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.
-De de gondoltuk meglepünk. Nem örülsz? Vagy van itt valaki?-nézett rám Louis szúrós tekintettel.
-Nem dehogy gyertek be!-álltam félre az ajtóból. Igen Tudtam.. Egyből a kanapét rohamozták meg. Csak forgattam a szemeimet majd becsuktam az ajtót.
-Nem jössz ide ? -kérdezte Zayn mikor észre vette , hogy a szobámba igyekszem.
-Bocs fiúk tényleg nem akarom elrontani a jókedvetek de..dolgom van.-fordultam meg.
-Akkor mi nem is zavarunk haver majd hívj ha nincs dolgod.-szomorodtak el majd távoztak.
Kerestem egy fekete szigszalag-ot meg kötelet és beraktam a táskámba.Ellenőriztem , hogy meg van e minden majd lezuhanyoztam és lefeküdtem.
                                                                 ~ˇ~
Reggel már hajnalban fent voltam. Felvettem az "elrablós" ruhámat. Ellenőriztem még egyszer , hogy meg van e minden.
-Akkor indulás!-zipzároztam be a táskám és kiléptem az ajtón.


Olasz szó megfelelője :
Andiamo= gyerünk