tizenhetedik fejezet.

Ashley szemszöge:

Ültem a part szélén és vártam , hogy mikor sötétedik be. Csak a pár perccel ezelőtti események kavarogtak a fejemben.
-Ashley leülhetek?-hallottam Niall félénk hangját mellőlem.
-Persze.-mondtam , még mindig a tavat bámulva.
-Hoztam egy pokrócot , hogy ne fázz meg!-terítette rám a fekete puha pokrócot.
-Köszi!-mosolyodtam el halványan.
-Az előbbi...-csuklott el a hangja.
-Kérlek hagyjuk ezt a témát!-ráztam meg a fejem.
-Persze. Bocs!-húzott magához közelebb.-Harry kérte , hogy mondjam el neked  , hogy szeretne veled beszélni.-suttogta.
Sóhajtottam egyet majd visszasétáltam a többiekhez.
-Ashley!-intett nekem Harry. Megfogtam a pokróc sarkát és jobban magamra  húztam , majd elindultam Harry felé.
-Niall mondta , hogy beszélni szeretnél velem.-mondtam mikor oda értem elé.
-Igen. Kérlek , sajnálom az előbbit bennem volt a gyűlölet meg a kívánat.-tette a kezét a tarkójára.
-Hagyjuk.-mosolyodtam el halványan majd megöleltem.
-Hé hé elég a romantikából! Este van és már meggyújtottuk a tábortüzet!-húzott el Harry elől Louis.
Leültem az egyik farönkre Harry meg mellém.



Harry szemszöge:

Átkaroltam Ashley-t mire ő közelebb bújt hozzám.
-Megfogatom , hogy többet nem foglalkozok Niall el!-suttogtam a fülébe.
-Nekem nem az a fontos , hogy most foglalkozol e vele vagy sem! Hanem az , hogy legyetek jóban! én meg nem fogom hagyni magam!-puszilt meg.
-Kértek , pillecukrot?-nyújtott felén egy zacskót Liam.
-Én nem köszi!-mondtuk egyszerre Ashley vel mire mind a ketten elmosolyodtunk.
Hevesen megcsókoltam.


Niall szemszöge:

Megakadt a szemem azon , hogy Harry , hogy csókolja meg Ashley-t.
Néztem őket  , miközben egymás szemébe néznek és elmosolyodnak. Tudom nincs helyem Ashley életében.
Megráztam a fejem és elindultam a sátram felé.
-Hé haver hova mész? Még nem voltak a kísértet story-k!-szólt utánam Louis.
-Fáradt vagyok ledőlök egy kicsit.-intettem majd elhúztam a cipzárt a sátramon. Belebújtam a hálózsákomba és a telefonomért nyúltam. A képernyő jelezte , hogy egy nem fogadott hívásom volt. Nem ismertem fel a számot ezért vissza hívtam.
Kicseng...
-Haló?-szólt bele egy lágy női hang.
-Öhmm szia kerestél.-értetlenkedtem.
-Ja persze! Biztos Niall vagy ugye?-nevetett fel.
-Igen de.. te ki vagy?-érdeklődtem.
-De jó fej vagy! nem ismersz fel ? Én vagyok Charlotte. Nyolcadikból!-kuncogott.
Egy pillanatra elgondolkoztam. "Ki az a Charlotte?" Minden zavaros ennyire nem emlékszek a nyolcadikos évemre ?
-Hát bocsi.. Charlotte ugye ?-kérdeztem rá
-Igen!-komolyodott el.
-Nem emlékszem rád.-vakartam a tarkóm.
-Semmi baj! Amúgy is Londonban vagyok találkozhatnánk valamikor.-kérdezte reménnyel a hangjában.
-Hát öhhm oké miért is ne!-mosolyogtam majd leraktam.
Jobban magamra húztam a hálózsákot és gondolkozni kezdtem. A sátram cipzárja lefelé húzódott. Harry volt az.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Már megtetted!-flegmáskodtam.
- Figyelj Niall! Sajnálom ami múltkor történt. Egyszerűen elgurult az agyam. Szeretem Ashley-t és nem akarom elveszíteni. Pedig még így is fenn áll e veszély , hogy elveszítem.-csuklott el a hangja.
-Én meg csak azt kaptam ami járt nekem!-húztam fél mosolyra a számat.
-Nagy sajnálom!-tette az egyik kezét a vállamra.
-Semmi baj!-mosolyodtam el.
-Akkor szent a béke ?-mosolygott most már ő is.
-Aha!-vigyorogtam.

Ashley szemszöge:

-Na kibékültetek?-kérdeztem mikor vissza cipzározta a sátor "ajtaját"
-Aha!-mosolygott. Kitartottam a karjaimat ő meg lefeküdt mellém és magához húzott.
-Ígérem többet nem csinálok hülyeséget.-suttogta.
-Remélem is!-pusziltam meg a homlokát.

                                                     ~ˇ~
Reggel arra keltem , hogy valaki szemrebbenés nélkül figyel.
Hunyorítva de kinyitottam a szemem. Harry volt az. Mint egy kisgyerek aki menni akar játszani úgy nézett. Nagyon édes volt.
-Jó reggelt!-mosolygott.
-Neked is !-tekertem a kezem a nyaka köré.
Felhúzott magához majd megcsókolt.
-Arra gondoltam , hogy ezt a mai napot töltsük el csak ketten!-érintette össze a homlokunkat.
-Jó!-mosolyogtam. -És mit csinálunk?-kérdeztem.
-Arra gondoltam elmehetnénk az erdőbe! Mondjuk meglesünk pár állatot.-feküdt le mellém.
-Jó  , de  majd később álmos vagyok még!-húztam a feljebb a cipzárt.
-Álomszuszék!-ölelt át.
-Nem iiiiiiis!-nyavalyogtam.
-De iiiiis!-utánzott.
-De akkor sem!-húztam lejjebb  a cipzárt majd kinyújtottam a nyelvem.
-Látom már nem is vagy fáradt!-nevetett fel.
-Jó most kimész öltözni szeretnék!-változtattam el a hangom mintha egy cselédhez beszélnék.
-De.. de ...de....de....de....de kérlek had maradjaaaak!-könyörgött.
-Legyen neked ennyi elég!-húztam közel magamhoz majd megcsókoltam és a kijárat felé mutattam. Ő megrázta a fejét és letelepedett a sarokba mint egy megbántott kisgyerek.
-Jó de akkor nem nézel ide!-tettem a kezem a csípőmre.
Bólintott. Elfordultam majd a táskámért nyúltam.
Mikor már a melltartómat vettem volna fel két erős kéz húzott közelebb magához.
-Nem  megmondtam , hogy nincs leskelődés?-haraptam az alsó ajkamba.
-Bocsánat de rossz gyerek vagyok!-puszilta meg a nyakam.
-Öhm bocsánat ha megzavartam valamit de..kész a reggeli!-nyitott be Niall.