kilencedik fejezet

Harry szemszöge:

-Mit nézel annyira?-kérdezte mikor észre vette , hogy bámulom.
-Semmit.-vakartam meg a tarkóm.
-Észre vettem , hogy egy ideje engem nézel!-nyújtózkodott.
-Pedig nem bámultalak!-vettem fel a cipőmet.
-Na jó tereljük a témát. Hova készülsz?-ült fel.
-Kilépek a munkámból!-vettem fel a kabátom.
-Mi van? tegnap este itt járt egy "manó" és lebeszélt arról ami örömet okoz neked ?-nevette el magát.
-Nem Most már más miatt élek!-mosolyodtam el.
-Tényleg és mi miatt ?- kíváncsiskodott.
-Nem mi , hanem ki miatt.-néztem rá.
-És ki ?- nézett rám csillogó de egyben szomorú szemekkel.
-Hátt.. nem nagyon merem elmondani.-vörösödtem el. -Jössz velem?-tettem fel a kérdést.
-Elhiszem.  Én vagyok a paraszt , hogy megkérdeztem .  Amúgy tényleg megengednéd , hogy veled menyek ?-csodálkozott.
-Persze!-mondtam izgatottan.
 Ashley gyorsan felpattant a matrac-ról. Hirtelen megszédült. Oda siettem , hozzá majd megsimogattam az arcát. Elmosolyodtunk.
-Gyere!-indultam meg az ajtó felé. Ashley egy helyben állt és a fejét a padló felé szegezte.
-Gyere már!-sürgettem.
-Ha ki mész apum  észre vesz és megszöktetne engem.-tette a kezét a tarkójára.
-Ne hülyéskedj!-nevettem el magam majd megfogtam a szabadon maradt kezét és az ajtó felé kezdtem húzni. Kilépve az ajtón  kellemes szél csapta meg az arcom.
-Engedd el a lányomat!-suttogta valaki a fülembe.
-Apa kérlek. Meg akar változni. Az előbb mondta nekem , hogy meg és kilép a munkájából!-hallottam a hátam mögül Ashley hangját.
-ne higgy neki. Biztos , hogy egy csapda! Emlékezz vissza mit tett anyáddal! Most.. vagy elengeded a lányom vagy meghalsz!-éreztem egy kést a torkomnál.
-Apa kérlek ne tedd!-tette két kezét a szája elé Ashley.
-Mondj csak egy olyan dolgot ami miatt szent ez az ember és nem kéne megölnöm!- Háborodott fel Mr. Simpson.
 Ashley nagy levegőt vett. Megköszörülte a torkát majd felém fordult.
-Nem tudom , hogy apa neked ez mennyire számít. De bele szerettem.-mosolyodott el.
-MII???-kérdeztük egyszerre Mr. Simpson-al.
 Csípjetek meg álmodok? Ez most komoly?
-Kislányom megörültél?-nézett rám majd Ashley-re Mr. Simpson.
-Gyere Harry menjünk!-szólított az igazi nevemen.
-Honnan tudod az igazi nevem?-döbbentem le.
-Mondjuk úgy , hogy álmaidban mindig kimondtad ezt a nevet.-kuncogott.
-De ezt az előzőt , komolyan  mondtad?-nyeltem egyet.
-Igen.-vörösödött el.
-Majd megcsinálom egyedül a kilépést  , most vissza megyünk a lakásomba mert kezdek begolyózni a sötét miatt.-mosolyogtam.
                                                                                    ~ˇ~
-Merre találom a fürdőt?-jött ki a vendég szobából Ashley.
-Gyere megmutatom.-keltem fel a kanapéról.
Megmutattam , neki , hogy hol van a fürdő majd vissza sétáltam a nappaliba. Töltöttem mind a kettőnknek egy kis Viskit.
-Őhmm. Harry! Nincsen másik ruhám!-hallottam a hangját. Észbe kaptam majd a szekrényem felé indultam. Kivettem a fekete pólómat majd  csukott szemmel kinyitottam az ajtót.
-Itt a pólóm.-dobtam be majd bezártam az ajtót
Vissza siettem a Viskik-ért és mire megfordultam Ashley  jött ki a a fürdőből.
-Jól áll neked a pólóm!- nevettem el magam.
-Köszi.-mosolygott.
-Kérsz egy kis  Viskit ?-tettem le az asztalra.
-Nem köszi nem iszok alkoholt! Meg amúgy is fáradt vagyok ledőlök egy kicsit!-nyomott egy puszit az arcomra majd bement a szobámba.
Én leültem a kanapéra majd megittam mindkét Viskit.