ötödik fejezet

Harry szemszöge:

-Este hajnali 1.-néztem az órámra. Ahsley a karjaim közt aludt.

-MIII?-kezdtem el ordibálni.

-Mi van? Csak nem pókot láttál?-nevette el magát.

-Miért fekszel hozzám ennyire közel? Megtiltottam nem?-förmedtem rá.

-1. Nem tiltottad meg. Egy szóval nem mondtad. 2.ha nagyon akarod tudni te húztál magadhoz.-nyújtotta ki a nyelvét.

-Ne találj ki hülyeségeket!-nevettem el magam kínosan.

-Nem én találtam ki.-fordult felém.

-Esküszöl?-vontam fel a szemöldököm. Bólintott majd vissza fordult és aludt tovább.

Hogy én magamhoz húzzam a túszt? Kizárd dolog. Semmiféle kapcsolatot nem állítanék fel egy tússzal sem!

Ahsley hirtelen megmozdult és felém fordult. "Édes ahogy alszik!" jelentettem ki magamban. "Ez , hogy gondolhatom? Hisz ő a túszom!" vágtam magam pofán. Vissza feküdtem a helyemre és a plafont kezdtem bámulni.

Feltörtek a régi emlékek.

*emlékek*

-Harry megjött Jessicka!-jött be a szobámba anya.

-Felhívod a szobámba?-néztem rá levakarhatatlan mosollyal  az arcomon. Az első szerelmem. Akit igazán szeretek és ő is ugyan így érez.

-Szia Jess!-álltam fel , hogy megöleljem.

-Ne! Valamit el kell mondanom!-hajtotta le a fejét.

-Mondjad kedvesem! Meghallgatlak!-fogtam meg az apró kezeit.

-Szakítanunk kell! Engem...engem meg fognak ölni!-nézett mélyen a szemeimbe.

A Szívem darabokra tört. még a daraboknál is jobban.

-Én meg tudlak védeni! Csak kérlek ne!-könnyesedett el a szemem.

-Sajnálom!-suttogta majd utoljára megcsókolt.-Ég veled! Én mindig is szeretni foglak. De kérlek lép rajtam túl!-ölelt át majd könnyes szemmel távozott. Az ablakhoz siettem  és kinyitottam azt. Ekkor egy kopasz napszemszemüveges alak állt meg Jess-el szemben. A zsebébe nyúlt és kivett egy pisztolyt. Rohantam le a lépcsőn ki az ajtón. De késő volt a fickó meghúzta a ravaszt. A szemem előtt lőtte le életem értelmét. A földre estem és csak sírtam.

1 Hónappal később.

-Rendben Styles alkalmas a munkára! Felvesszük!-mondta a kopasz fickó aki a mai naptól fogva a főnököm.

*emlékek vége*

Ott feküdtem és gondolkoztam az életemen. "Mire jó , ha az egyetlen szerelmem meghalt? Lehet , hogy már nem szeretem őt és túl léptem rajta de...őt nem tudná senki pótolni. SENKI! "gondoltam magamba majd Ashley re néztem. "Talán ő?"képedtem el. Megráztam a fejem majd a fal felé fordultam és úgy próbáltam meg elaludni.

Március 15. London Ashley szemszöge:

-Mit csinálsz?-nyitottam ki résnyire a szemem.

-Ebédet nem látod?-förmedt rám.

-Már ennyi az idő?-ásítottam.

-Igen!-bólintott.

-És mit eszünk?-kíváncsiskodtam.

-Pizzát.-nyújtott nekem egy tányért. -És ne kérdezd , hogy sütöttem. Bolti és ha nem tudnád van itt konnektor amiből jön az áram.-harapott bele a pizzájába.

-Nem értelek. Ahhoz képest , hogy elraboltál , gondoskodsz rólam , Itt alszol esténként. Ez miért van?-furcsálltam.

-A Főnök kérte , hogy nehogy előbb meghalj. Ő akar lelőni az apád előtt.-vonta meg a vállát.

-MI?-köptem ki a pizzám.-Ez most komoly ? És neked semmi beleszólásod?-Kiabáltam.

-Miért lenne. nekem is örömet fog okozni látni apád arcát mikor a főnök meghúzza a ravaszt.-mosolyodott el gúnyosan.

-Egy percig azt hittem te tudsz kedves is lenni!- bújtam a takaró alá.

-Drágaság! Hinni a templomban kell.-veregette meg a hátam.

-Hagy engem békén! Tudod mi vagy te ? Egy beteg chipophata!-üvöltöztem.

-Lehet igazad van....De leszarom!-vonta meg a vállát.