negyedik fejezet

Március 14 London Harry szemszöge:


Reggel arra keltem , hogy Ahsley halkan dúdolgat.
-Tegnap megkértelek , hogy hagyd ezt abba!-ültem fel.
-Miért? Téged minden idegesít? Adhatsz nekem ezer pofont akkor se hagyom abba.-folytatta a dúdolást.
-Miért fontos neked ez a dal annyira ?-forgattam a szemeimet miközben egy kötelet kerestem.
-Tudod mikor kicsi voltam és még volt anyukám akkor ő mindig ezt dúdolgatta nekem , hogy elaludjak. Csak te voltál olyan kedves és megölted. gondolom én vagyok a következő.-halkultam el a végére.
-Eltaláltad.-guggoltam le elé majd össze kötöttem a kezeit.
-Nem tudom neked , hogy esne ha mind ez veled történne.-kezdett el sírni.
-Neked meg miért kell folyton sírnod ?-üvöltöttem rá.
Nem válaszolt csak ült a padlón és nézett maga elé.
-Nem vagy éhes?-förmedtem rá.
-Nem.-rázta meg a fejét.
Mérgesen megfogtam a kabátom és elindultam a Tesco felé. Persze kulcsra zártam hátha talál valami éles téglamaradványt.


Ahsley szemszöge:

Nem tudtam másra gondolni csak arra , hogy én vagyok a következő. Apa ezt nem bírná ki. Anyát is alig bírta feldolgozni. Óvatosan a kis részhez másztam majd kinéztem rajt. Egy fekete autó állt meg az épület előtt. De.. nem Mr.E szállt ki belőle. Felálltam és elbújtam a másik szobában.
-Ahsley! Mr.E munkatársai vagyunk a főnökünk akar önnel beszélni!-hallottam a mély hangjukat de én inkább meg sem mozdultam. Majd lépések közeledtek felém. Zseblámpával világítottak a szemembe amitől össze zártam őket.
-Szia Ahsley! Nem tudom tudod e ki vagyok de ez most nem lényeg.-jött közelebb hozzám egy öreg bácsi.
Én megráztam a fejem.
-Látom Styles jól végzi a dolgát! Na én azért vagyok itt , hogy közöljem veled a tényeket. Ha a te kis drága apucikád aki már rég kiadta a körözést. De ez minket nem érdekel. Minket az érdekel , hogy fizet e vagy sem. Ha nem neked annyi. 1 heted van még bogaram!-nevette el magát majd intett az embereinek és elmentek. Én csak sírtam és sírtam. 1 órán át sírtam .. azt hiszem.
-Ahsley? Komolyan ez a lány megint megszökött?-hallottam Mr.E felháborodott hangját.
-Nem itt vagyok a másik szobában!-mondtam alig érthetően.
-Te meg miért vagy itt.. És miért sírsz már megint ?-kezdett el üvöltözni.
-Ki vagy te valójában?-álltam fel és egy lépést közeledtem.
-Öhmm. Ez , hogy jön ide ?-értetlenkedett.
-Itt volt a főnököd. Elmondta mi vár rám. És elhangzott egy mondat. Idézem "Látom  Styles jól végzi a dolgát." ki az a Styles ?-közeledtem még egy lépést.
-Mit érdekel az téged?-vitte feljebb a hangját.
-Miért jó ez neked ? Titkolózol , Embereket gyilkolsz. Mire jó ez ? Neked ez örömet okoz?-kezdtem el kiabálni.
-Igen nekem ez ad örömet! Nem az , hogy mikor ölel át a szerelmem vagy valami más! Nekem ez.. ez ad örömet!-lendítette a kezét de hátráltam.
-Akkor ölj meg most és legalább egyszer örömet okozok valakinek is!-csuktam be a szemem.
-Majd ha eljön az ideje! Most gyere enni!-fogta meg a kezem majd maga után kezdett húzni.
-Lehet egy kérdésem?-ültem le a földre.
-Mi?-mondta unottan.
-Te kiskorodba is ilyen voltál? Mármint ilyen érzéketlen?-néztem fel rá.
-Nem!-sóhajtott majd leült velem szembe.
-Kibontod nekem ?-böktem a szendvicsre. Bólintott majd mint tegnap újra etetni kezdett. Újra elmosolyodtam mire ő is.
Ez az éne nagyon megtetszett. Beleszerettem a mosolyába.
-Kérsz még?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszi!-mosolyogtam.
 Mögém lépett majd elvágta a kötelet.
-Elmondod az igazi neved ?-kérdeztem félénken.
-Nem!-üvöltött le már megint. Én elszontyolodva feküdtem le.
2 órán át nem bírtam aludni.
-Mr.E!-suttogtam.
-Mi van ? mormogta.
-Nem bírok aludni.-suttogtam még mindig.
-Te bajod! Én viszont tudok és szeretnék is!-fordított a helyzetén.
Megvártam míg elalszik majd óvatosan hozzá bújtam. Nem tudom mit álmodhatott  de magához húzott és úgy aludtunk.