huszonharmadik fejezet

Harry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csHarry szemszöge:

-Ashley?-néztem fel a kanapéról. Láttam , hogy a pizzás fiú Ashley szájába rak egy kendőt.
Felpattantam majd rohantam  Ashley-ért.
-Hagyod békén!-húztam be neki egyet.
-Ne! Ne bánts! Megbíztak. És ne egyetek a pizzából a megbízóm megmérgezte.-tette a kezét az arca elé.
-Ki? Ki a megbízód?-fogtam meg a pólóján keresztül.
-Ne nem tudom. Nem mondott nevet.-nézett rám rémülten.
-Menj!-engedtem el majd Ashleyt vettem a karjaim közé.
-Ashley!-ütögettem az arcát. Bevittem a házba majd leraktam a kanapéra.  Kerestem egy takarót majd Ashley re tekertem.
-Jól vagyok!-nyitotta ki a szemét.-Igen jól csak elájultál a zsebkendőre rakott szer miatt.-guggoltam le mellé.
-Tényleg nincs semmi baj!-mosolygott.
-Pihenj egy kicsit!--pusziltam meg a homlokát majd a dolgozó szobámba mentem , hogy ne zavarjam Ashleyt.
                                                                    ~*~
Hangok szűrődtek ki a fürdőből. Kirohantam megnézni , hogy mi az.
-Ashley jól vagy?-nyitottam be a fürdőbe. Ashley a wc felett guggolt és néha hányt.
-Minden rendben?-guggoltam le mellé.
-Igen minden rendben.-fogta össze a haját.
-Látom! El viszlek orvoshoz!-simogattam a hátát.
-Nem kell. Biztos csak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.ak elkaptam valamit vagy romlott volt a kaja!-rázta a fejét.
-Jó akkor várunk egy kicsit ha nem múlik el akkor megyünk az orvoshoz!-fogtam meg a haját.
-Jó.-törölte meg a száját majd lehúzta a wc-t.

*Pár héttel később*
-Ashley minden nap van valami bajod! Elviszlek az orvoshoz!-simítottam meg az arcát.
Ashley a cipőéért ment majd elindultunk a kórházba.
-És ha valami baj van?-temette a fejét a vállamba.
-Nem lesz semmi baj!-suttogtam a hajába.
-Mr.Styles?-jött ki egy öreg nővér.
Felálltam majd megfogtam Ashley kezét aki szorosan hozzám bújt és úgy mentünk be a terembe.
-A beteget megkérném , hogy feküdjön fel az ágyra!-mutatott a tiszta fehér ágyra.
Ashley felfeküdt én meg megfogtam a kezét.
-Mik a panaszok?-fordult meg az orvos.
-Egy hete minden nap hányik vagy pedig fájlalja a hasát.-szorítottam meg Ashley kezét.
-Rendben akkor egy ultrahangot készítenék.-húzta oda az ultrahang gépet a nővér.
Ashley felhúzta a pólóját majd az orvos nyomott  a hasára és nézni kezdte a monitort miközben a karral össze vissza járkált Ashley hasán.
-Mikor voltak utoljára együtt?-tette a kezét az állához.
-Tegnap  három hete.-néztem Ashley re aki elmosolyodott.
-Gratulálok a  barátnője egy hetes terhes!-állt fel a székről.
-Tessék?-csodálkozott Ashley. Én csak levegőért kapkodtam.
Ashley letörölte a zselét a hasáról én meg még mindig csak kipattant szemekkel bámultam magam elé.
-Harry jól vagy?-kérdezte mikor kiértünk a teremből.
-Persze csak....nagyon boldog vagyok!-öleltem magamhoz.
-Én is!-puszilt meg.
-Istenem ha lányom lesz...és ha fiú?-indultunk -ki a kórházból.
-Még ne tervezz előre nem tudjuk!-karolt át.
-Nocsak nocsak...csak nem beteg valaki?-lépett elénk a  főnököm.
-Semmi köze hozzá!-álltam Ashley felé.
-Na mi van már tegeződünk?-jött egy kicsit közelebb.
-Hagyjon minket békén!-karolt át hátulról Ashley.
-Csak nem terhes a kisasszony?-fogta meg Ashley kezét majd egy puszit nyomott rá.
-Nem mindegy magának?-fogtam meg Ashley-t a derekánál majd húzni kezdtem a kocsim felé.
-Nem végeztünk Styles!-kiabálta mikor becsuktuk a kocsi ajtaját.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza hajtottam és siettünk be a házba. Magamhoz húztam Ashleyt és nyugtatni kezdtem , hogy nincsen semmi baj. Leültettem a kanapéra és leültem mellé. Láttam rajta , hogy meg van rémülve ezért újra megöleltem.
-Most csak a babával kell foglalkoznunk!-suttogtam.
-Ledőlök egy kicsit! Elfáradtam.
-Rendben!-vettem elő a laptopom. Rákerestem arra , hogy mikre számíthatok viselkedés képen.
-Kimerültség , fejfájás, magasabb testhőmérséklet pulzusszint változás, hangulatingadozás , ingerlékenység.-olvastam fel a kiadott tüneteket. Bezártam ezt az ablakot majd rákerestem arra , hogy mi az apa teendője ilyenkor.
-Tartsam benne a lelket ,  beszélgessek vele és figyeljek oda rá. Ez menni fog!-nevettem.
-Kicsit csendesebben!-üvöltött ki Ashley.
Kikapcsoltam a laptopot majd bementem Ashley mellé.
-Bocsi!-suttogtam majd  bebújtam mellé az ágyba.
Ashley közelebb bújt hozzám majd betakartam magunkat takaróval.


Ashley szemszöge:


Örültem , hogy Harry mellettem van. Még mindig sokk alatt voltam. Én terhes? 19 éves létemre? Apa meg fog ölni. Persze örülök....de félek apa reakciójától.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Potter?-viccelődött.
-Majd ha meglesz a pici..akkor..ugye nem hagysz el?-néztem a szemébe.
-Istenem  miért hagynálak el? Szeretlek Ashley. Örülök , hogy átvetted Jess helyét az életemben! De  , hogy terhes vagy, kifejezhetetlenül boldog vagyok!-mosolygott.
-Sajnálom Jessickát!-fogtam meg a kezét.
-Kösz..De.. Most már itt vagy  nekem te. Amúgy is Jess azt kérte , hogy lépjek túl rajta. -tette a kezét a hátamra. -Én semmi féle képen sem akarlak elveszíteni. Remélem ezt tudod!-csókolt meg.
-Tudom!-suttogtam.