huszonötödik fejezet

Harry szemszöge:

-Nem nem a te hibád!-fogtam meg a kezét.
-De! Ha nem megyek át Niall hez akkor nem történik ez!-tette a kezét a szemei elé.
-Most csak az a lényeg  ,hogy felépülj!-öleltem át mire ellökött magától.
-Neked a gyerek nem is fontos?-vitte feljebb a hangját.
-De fontos! De már nem tudjuk visszahozni!-tettem a kezem az arcára.
-Felhívod Niallt?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Jó!-sóhajtottam.-Odaadod a te telefonod? Csak mert az enyémet ugye a falhoz vágtam.-nevettem kínosan.
-Persze..aztszem a táskámban van.-mutatott a szekrény felé.
Kinyitottam majd kivettem a szekrényből a táskáját. Beírtam Niall számát és hívni kezdtem.
-Igen?-szólt bele. A hangján érezni lehetett , hogy valamiben kifáradt.
-Szia Harry vagyok!-köszöntem.
-Szia haver! Mizujs?-fújta ki a levegőt.-Niall nagyon jó volt!-halottam Charlotte hangját.
-Bocs ha zavarok de.. Ashley kórházban van. Ide tudsz jönni?-ültem le Ashley ágya szélére.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-Csak siess majd elmondom! A Szent péter korházban vagyunk. 120 as szoba.-nyomtam ki.
-Mit mondott?-kérdezte , miközben megpróbált felülni.
-Valamit megzavartam , mert eléggé kimerült volt és Charlotte is ott volt. De! Legalább túllépett rajtad!-öleltem meg.
-Áu!-tolt el.
-Bocsi!-mosolyogtam.
-Annyira..vártam.. , hogy meglegyen a pici!-kezdett el sírni.
-Kicsim! Ne sírj!-emeltem fel a fejét.-Nem bírom nézni ha sírsz!-csókoltam meg.Ebben  a pillanatban belépett a kórterembe egy nővér.
-Hagyja a beteget pihenni!-morgott rám.
Visszaültem a székemhez majd nézni kezdtem a nővért.
Ashley végig engem nézett. A nővár kicserélte az infúziós tűt amit Ashley egy nagyobb nyögéssel díjazott.
A nővér felírta az adatokat majd távozott.
-Jól vagy?-néztem Ashley re.
-Persze csak fájt egy kicsit.-mosolygott.
-Itt vagyok. Ashley mi történt?-jött be a terembe Niall.
-Én most kimegyek majd vissza jövök!-nyomtam egy puszit Ashley homlokára.
-Most miért?-szólt utánam Ashley.
-Iszok egy kávét.-füllentettem.
Felálltam a székről majd kimentem a büfébe.


Niall szemszöge:

-Mi történt veled ?-ültem le az ágy szélére.-Harry nagyon rám ijesztett.-hajoltam közelebb.
-Mikor elrohantam tőled akkor elütött egy kocsi. És..és..a baba meghalt!-kezdett el sírni.
-Annyira sajnálom!-öleltem át.-Ha nem kapom fel a vizet te nem rohansz el és nem üt el az autó!-suttogtam.
-Nem minden az én hibám. Ha arra koncentrálok , hogy haza érjek akkor nem fekszek itt!-dőlt hátra.-Harry mondta , hogy mikor hívott megzavart valamit. Meg azt is említette , hogy túlléptél rajtam.-vont kérdőre.
-Hát..Mikor elmondtad , hogy terhes vagy nagyon nagy nyomot hagytál bennem. Aztán mikor elrohantál Charlotte vissza jött és le...lefeküdtünk.-halkultam el a végére.
-Oh..de..akkor legalább túl léptél rajtam nem igaz ?-mosolygott halványan.
-Nem..nem léptem túl rajtad! Még mindig szeretlek!-tettem a kezét a combjára.
-Niall..nekem jobb lenne ha Charlotte val foglalkoznál és előbb utóbb beleszeretnél!-fogta meg a kezem.
-Én nem szeretnék beleszeretni Charlotte ba!-vittem kicsit feljebb a hangom.
-Ne kezdjük megint!-vitte feljebb ő is.
-Mit ne kezdjetek megint?-lépett be a szobába Harry.
-Semmit csak beszélgettünk!-mosolygott Ashley.
Harry leült az ágy melletti székre majd megfogta Ashley kezét.
-Mit mondtak az orvosok mikor jöhet ki?-néztem Harry re.
-Elvileg már holnap délután. Szerencsére nem esett nagy baja. Csak a kicsi...-csuklott el a hangja.
-Persze.-suttogtam.
-Elnézést uraim vége a látogatási időnek!-jött be egy nővér.
-Persze!..Szia kicsim! Holnap jövök érted!-csókolta meg. Ilyenkor szakad meg a szívem.
-Szia Ashley! Én is bejövök majd!-öleltem meg.
-Sziasztok! Majd hívjatok!-mosolygott és még egy puszit váltottunk.