Harminchatodik fejezet

Niall szemszöge:

*1 héttel később*

-Csak annyit szerettem volna tudni , hogy leszel e a tanúm az esküvőmön?.-néz rám nagy szemekkel Harry.
-Persze.-sóhajtottam majd lelöktem a torkomon a  maradék viszkimet.
-Köszi haver. Itt a szmoking amit mindannyian viseltek majd!-mosolygott és átadta a ruhát.
-És még egyszer sajnálom , hogy most szólok de Ashley nem szállt le rólam.-vakarta meg a tarkóját.
-Szóval te  meg se akartál hívni.-mosolyogtam majd egy újabb  adag viszkit öntöttem.
-Hát öhm...
-Szóval igen!-fordultam meg és belekortyoltam a poharamba.
-Nekem most mennem kell! Akkor viszlát holnap után!-vörösödött el majd kisietett a lakásból.
Mérgemben a szemben lévő falnak vágtam a poharamat , majd a hajamba túrtam és a földre estem.
A Sírógörcs határán álltam , mikor felálltam és egy újabb üvegpohárért nyúltam. Teletöltöttem alkohollal majd a kanapéra ültem. Bekapcsoltam a tvt. Hét óra volt.. Kezdődik a hírcsatorna. Már nyúltam a távirányítóért mikor meghallottam valami érdekeset. Feljebb vettem a hangerőt.
"Mr.X újra lecsapott. A héten egy 39 éves férfit megölték. A rendőr főkapitány azt nyilatkozta a stábnak , hogy az ujjlenyomatát megtalálták a férfi kezén."
Döbbenve de mégis vigyorogva ültem a kanapén. Persze tudtam ha elmondom Ashley nek akkor tönkre megy az élete.  Észre sem vettem , hogy elfogyott az italom így felálltam mire eléggé megszédültem. Megráztam a fejem és az asztalon lévő ital felé vettem az irányomat. Kiöntöttem amennyi belefért a pohárba. Lehúztam az egészet majd ezt a poharat is a falnak vágtam és most már a viszkis üveggel ültem vissza a kanapéra.
 A zsebemben a telefonom nyomta meg a lábamat ahogy egy kicsit oldalra dőltem. Fogalmam sincs miért de a névjegyek közt kezdtem keresgélni és kikerestem Ashley nevét. A kezem remegett. Tudtam , hogy nem helyes amit teszek de ennek ellenére megnyomtam a zöld gombot. A fülemhez emeltem és vártam.
-Szia Niall!-szólt bele a telefonba.
Nyitottam a számat , hogy kitálalok neki mindent de egy hang sem jött ki a számon.
-Niall? Te most szórakozol velem?-kérdezte egy kissé idegesen.
-N-nem dehogy.. csak... mindegy-mondtam majd leraktam a telefont.
Eldobtam a kanapé másik felébe majd a hűtőhöz csoszogtam. Kivettem egy újabb viszkis üveget és  csak jobban lerészegedtem.
Másnap szörnyű fejfájással ébredtem a kanapén. a Jack Daniels maradéka amit nem ittam meg a padlóra ömlött ki. Ránéztem az órára majd a szmokingomra.  A  tegnapi nap teljesen kiesett.  Odasétáltam a ruhához és jobban  szemügyre vettem. Kigomboltam és felvettem. Bementem a fürdőbe és fel zseléztem  a hajamat.
Kimentem a konyhába és bevettem egy fejfájás csillapító gyógyszert.  Beültem a kocsimba és elhajtottam az esküvő helyszínére.
-Végre Niall!  Már majdnem elkéstél!- lökődött Louis.
-Bocs elaludtam! És ne kiabálj iszonyatosan fáj a fejem!-fogtam meg a fejem és bementem abba a szobába ahol Harry készülődik.
-Szia! Örülök , hogy itt vagy!-nyitotta ki a kezeit Harry.
-Ja képzelem.-léptem az italos pulthoz.
-A tanúk és a vőlegény menjen a helyére! A menyasszony nemsokára kész.-jött be az egyik szervező.
Kimentünk a teremből és az oltár előtt elfoglaltuk a helyünket. Harry elénk állt és vártunk.
Vártunk ameddig az orgona  meg nem szólalt. Az ajtók kinyíltak És Ashley az apja kíséretével jelent meg.
Gyönyörű volt. Egyszerűen nem tudtam nem levenni róla a szememet. Ezt észre is vette. Rám mosolygott én meg vissza.

Harry előtt megálltak. Az orgona elhalkult , Ashley apja megpuszilta Ashleyt majd félre állt.

 Mindenki a pap felé fordult csak én néztem még mindig Ashleyt. Semmit sem hallottam abból amit a pap mondott. Arra eszméltem fel mikor Harry kimondta a boldogító igent és Ashleyn volt a sor.

-Ashley Simpson. Fogadod az itt megjelent harry Styles  hites férjedül?-tette fel a kérdést a pap.

-I..

-Állj!-jött be egy sereg rendőr a templomba.-Sajnáljuk , hogy megzavarjuk ezt a csodálatos napot , de Harry Styles valójában Mr.X és a napokban újra gyilkolt!-vették elő a pisztolyukat.

Ashley riadtan Harry felé nézett.

-Ez igaz Harry?-esett ki a kezéből a csokor.

-Nem dehogyis!-mosolygott Harry.

-Akkor mivel magyarázod , hogy megtaláltuk egy 39 éves férfi  kezén megtaláltuk az új lenyomatodat ?-mutatott fel egy fényképet a rendőr.

Ashley újra Harry felé fordult majd felpofozta , és kirohant az épületből.

-Harry lehajtotta a fejét.

Mindenki egymásra nézett. Én feleszméltem és Ashley után futottam.

A templom előtt feküdt és sírt.

-Ashley..-fogtam meg a vállát.

-Hagyj!-tolta el a kezemet.

-Ashley  ez nem éri meg!-emeltem fel a fejét.

-Te mit éreznél ha pont ez esküvőd napján történne ez ? Tudod mennyit tervezgettem? Kiskoromban mindig egy tökéletes esküvőről álmodoztam és azt hittem ,hogy ez lesz az! És..Ááá!-fogta meg a hasát.

-Minden rendben?-ijedtem  meg.

-Nem semmi sincs rendben! Hívj mentőt!-kiabált és  levegőért kapkodott.

Harmincötödik fejezet

Ashely Szemszöge:

-Elmondanád kérlek , hogy mi volt ilyen fontos ?-szegeztem rá a tekintetem.
-Hátt.. Az esküvőnket szervezgettem egy kicsit tovább.. tudod.. egy.. igen.. egy kis meglepetés vár majd!-mosolygott.
-Nem tudsz jól hazudni!
-De ez az igazság!
-Harry!-förmedtem rá.
-Mit szeretnél karácsonyra?-terelte a témát.
-Egy pasit aki nem hazudik a szemembe!
-De nem hazudtam!-nézett  a szemembe.
-Na akkor mit szeretnél?
-Semmit.-vontam meg a vállam.
-De karácsony!! Ez egy ünnep! Valamit biztos kinéztél magadnak!-állította le a kocsit.
-Nem semmit... Nekem elég az , hogy te itt vagy velem és nemsokára a pici is!-sóhajtottam.
-Édes vagy.-kacsintott majd mind a ketten kiszálltunk a kocsiból.
Beérve a házba minden fel volt díszítve. Mézeskalács illata járta be az egész házat. A magnóból karácsonyi zene szólt.
-Ezt te csináltad?-néztem rá Harry re.
-Nem!-vágta rá gyorsan majd egy hülye pofát vágott.
-Boldog majdnem karácsooonyt!-Mondta Niall miközben egy tepsi mézeskaláccsal a kezében jött ki a konyhából.
-De édes vagy!-pusziltam meg az arcát majd elvettem egy sütit a tepsiről.
-Még forró!-mosolygott.-Kérsz Harry?-fordult kedvesen harry felé.
-Nem kösz...
-Harry ne legyél goromba!
-De ezt én akartam megcsinálni veled!-mutatott körbe a házba.
-Niall csak segíteni akart. Terhesen meg amúgy is csak a terhedre lennék.-siettem oda , hogy lenyugtassam mielőtt felforr az agya.
Megrázta a fejét majd beviharzott a hálószobába.
-Sajnálom Niall. Én értékelem amit csináltál és nagyon tetszik!
-Hagyd már megszoktam.-tette le a tepsit az asztalra.
-Maradj egy kicsit. Ha már így kitettél magadért!-kérleltem.
-Nem Abból csak még nagyobb baj lenne.
-Maradj Niall!-jött ki a szobából Harry.
-Komolyan mondod?-csillant fel a szeme.
-Igen!
-Végre. Na akkor együnk mert  én nagyon éhes vagyok!-rohantam az asztalhoz.
-Ha éhes vagy nem ilyet kéne enned!-vette ki a kezemből a mézeskalácsot Harry.
-Most csak azért mert Niall készítette?
-Nem! csak szerintem nem árt jót a babának!-vett elő valami bio cuccot a hűtőből.
-De azok meg szarok! Attól nem múlik el az éhségem!
-De a babának meg jót tesz!-tette le elém az asztalra.
-Ha majd a gyerek csont soványa jön a világra te leszel a hibás!-nyitottam ki az üveget.
-Nem lesz az!-ült le velem szembe.
 -Venned kéne egy fát Harry! Holnap után karácsony!-harapott bele a sütibe Niall.
-Tudom.-Sóhajtott.-De semmi időm.
-Erre az esetre hoztam egy nem túl nagyot de nem is kicsit!-nyitotta ki az ajtót és behúzta a fát.
-Édes vagy!-mosolyogtam.
-Ja!-forgatta a szemeit Harry.
-Vigyük ki a nappaliba!-mosolyogtam.
Niall segített kivinni a nappaliba majd beleraktuk a tartóba. Kicsit elrendeztük az ágait.
Léptem fel a mini létrára mikor a hasamban erős fájdalmat éreztem.
-Jól vagy?-fogott meg hátulról Niall.
-Persze csak rugdos a kicsi!
-Megfoghatom?-nézett rám félénken.
-Persze!-mosolyogtam majd óvatosan felé fordultam. Niall lassan és óvatosan a hasamra tette a kezét és elmosolyodott.
-Milyen színű legyen majd a fa?-jött be Harry mire mind a ketten oda kaptuk a fejünket. Niall elkapta a kezét a hasamról és mintha a tarkóját vakarná állt meg mellettem.
-Nem tudom. majd mindent felrakunk amit találunk!-nevettem kínosan.
-Nem kell előttem  játszani , hogy nem történt semmi. Láttam. De semmi baj!-mosolygott majd behozta a díszeket.
-Emberek esik a hó!-nyitotta ki az erkély ajtót Niall.

Gyorsan odasiettünk Harryvel mire átölelt.

-Első telünk!-suttogta.

-Igen!-csókoltam meg.

-Nem zavarom a szerelmespárt!-hagyott ott minket Niall.

Harry elém állt és jobban átölelt.

-És? Mi legyen a pici neve? -érintette az orrát az enyémhez.

-Gizella?-röhögtem.

-Nehogy!-puszilt meg.

-Szeretném ha anyukám után kaphatná a nevét.-hajtottam le a fejem.

-Ugye nem Gizella volt a neve? Mert nekem az nem tetszik.

-Nem dehogy! Linda. Lindának hívták.-mosolyogtam miközben a nyakláncát birizgáltam.

-Szép név.  Felőlem lehet az a neve!-mosolygott.

-Menjünk vissza én már kezdek fázni!-mondtam mire Harry bólintott és vissza zárta az ajtót.

                                                 ***

-Jó reggelt!-sétáltam be a nappaliba. A fa a szoba közepén állt a kandalló be volt gyújtva .

-Na jössz? feldíszítjük a fát. Mire készen leszünk átjönnek a többiek is!-adott a kezembe egy dobozt Harry.

-Huszon negyedike van?-kérdeztem egy kissé még kómásan.

-Egen!-vett kí pár díszt a dobozból.

-Gyorsan elrepült ez a tegnapi nap! És sajnálom kérlek nézd el , hogy összetörtem pár tányért.

-Semmi baj! Majd veszünk ujjakat!-nevetett.

-Milyen színekre gondoltál?

-Nem tudom ezeket találtam. Van itt zöld ezüst és ez a narancs vagy mi ez itt!-mutatta fel mire mind a hármat leejtette.

-Ezért szeretlek!-nevettem.-De ott még van piros is. Meg ahogy látom piros szalag. Szerintem piros ezüst gömbök legyenek rajta és a piros szalag.-vettem ki a kezéből amit összegyűjtött , hogy ne hogy megint leejtse.

-Én inkább hozok egy seprűt!-tette csípőre a kezét majd a darabokra tört gömbökre mutatott.

Bólintottam,átléptem a szilánkokat és elkezdtem díszíteni a fát. Miután Harry végzett a "sepregetéssel" mert az minden volt csak az nem, ő is csatlakozott mellém.

Közben a fiúk is megérkeztek és besegítettek.

-Akkor készen is vagyunk! Tök jó!-ült le a kanapéra Louis.

Felé fordultam és elmosolyodtam. Mire vissza fordultam csak annyit  láttam , hogy Liam ölelgeti a fát.

-Uhm.. Liam? Te meg mit művelsz?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Semmit..-ölelgette továbbra is a fát.

-Azt nagyon jól csinálod. De most komolyan miért ölelgeted azt a fát?

-Mert én egy fa ölelő vagyok.-jelentette ki.-Egy fa ölelő ölelő ölelő..-víz hangozta az "ölelő"  szót.

-Éééérteem.-nyújtottam meg az é betűt majd leültem Louis mellé.

-Mostanában iyleneket csinál. Mi Zaynel már megszoktuk!-vonta meg a vállát  Louis.

-Ki kér forrócsokit?-jött be a szobába Harry egy tálcával.

Mindenki Harry felé vette az irányt és egy egy bögrét vettek el a tálcáról.

-Ez az egy neked maradt meg!-mosolygott Harry.

-Most nem félted a baba egészségét ?

-De. De ez még belefér!-mosolygott majd  odaadta a bögrét.

Harmoncnegyedik fejezet

Sziasztok itt az új rész :) Ugye oldalt  lehet szavazni , hogy legyen e Bozsek Márkos blogom. Szavazzatok :)


Harry szemszöge 

-Ne vedd fel kérlek. Mi van ha meg akar vesztegetni ?-fogta meg a kezem.

-Rendben nem veszem fel-öleltem át.
Tudtam mit akart a főnököm de kinyomtam. Ha Ashely megtudja , hogy még egyszer én hívtam fel akkor..
-Mit akarhat tőled ?-nézett rám.
-Nem tudom. De tudod mit ? Felhívom és kilépek!-simítottam meg az arcát.
-Eddig miért nem tetted meg ?-ült le az ágyon.
Meghúztam a vállam.-Felhívom most jó?-indultam ki a szobából.
-De miért ész el ?-szólt utánam.
-Öhm....csinálni..csinálni akartam magamnak közben egy kávét.-fogtam meg az ajtó kilincsét majd gyorsan a konyhába siettem.
Gyorsan tárcsáztam a számot majd beindítottam a kávéfőző gépet. 
-Van pofád felhívni és mikor én vissza hívlak kinyomsz?-hallottam öreg rekedtes hangját.
-Sajnálom de Ashley  mellettem volt.-tettem be egy bögrét , hogy abba folyjon a  kávé.
-Mit akarsz? Miért hívtál?-Szívott bele a cigijébe majd köhögve kifújta.
-Szeretnék újra a csapatba tartozni. Igen tudom sok szabályt megszegtem de.. Kérem!.-kérleltem.
-Rendben. Végül is te voltál a legjobb. Úgyhogy visszaveszlek! de egyet jegyezz meg! Ezek után már nincs kilépés!-förmedt rám.
-Rendben!-mondtam majd kinyomtam.
Öntöttem egy kis tejet a kávémba majd visszamentem Ashley hez.
-Kiléptem!-hazudtam a szemébe.
-Ez annyira megnyugtat!-mosolygott.
Elmosolyodtam. Persze fájt  , hogy hazudnom kellett a menyasszonyomnak de.. 
 Lefeküdtem mellé ő mellém , bújt majd elaludt.


*Hetekkel később*

Ma a stúdióban voltunk Ashley is ott volt. Az első dalt vettük fel az új albumunkra. Ez nem más volt mint a Story of my Life.
-Rendben gyerekek! Nagyon jó eddig! Most egy kis szünetet tartunk de aztán jövünk vissza.-tapsolt az egyik hangkeverő majd kiment a szobából.
Átmentem a másik szobába majd megfogtam Ashley kezét.
-Látom rajtad , hogy baj van. Mi az?-érintettem meg a homlokommal az övét.
-Nem tudom. Nem érzem jól magam. Fáj a hasam. És hányingerem van.-bújt hozzám.
-Nyugi nemsokára készen leszünk. Ha meg úgy érzed akkor menj ki a wc re.-simogattam meg a hátát.
-Oké vissza mindenki folytatjuk a munkát!-jött be az a fickó aki  négy perce kiment.
-Mutogass ha kell valami jó?-pusziltam meg a homlokát. Bólintott majd visszamentem a többiekhez.
 Elénekeltünk még két dalt mikor Ashleyre néztem aki nagyon rosszul festett. vetettem rá egy " jól vagy?" pillantást , mire ő megrázta a fejét és összecsuklott. Megijedtem. Kirohantunk a fiúkkal majd át a másik szobába.
-Hívja valaki a mentőket!-ültem le majd az ölembe vettem Ashley-t.
Niall remegő kézzel tárcsázta a 911 et.
-Öt perc és itt vannak!-nyomta ki a telefont.
-Ashely kérlek!-fogtam a fejét.
Mikor a menők megérkeztek , Ashleyt felrakták egy hordágyra majd berakták a stúdió előtt várakozó mentőautóba. Beszálltam a mentők után és helyet foglaltam az egyik ülésen. A mentők faggatni kezdett , hogy mi történt én meg elmondtam , hogy mondta , hogy nincs jól és hányingere van. Majd pár percre rá elájult.  Beérve a kórházba Ashleyt egy röntgenszobába tolták be. tíz perc múlva kijött az orvos.
-Doktor úr ugye minden rendben a menyasszonyommal?-álltam fel.
-Minden rendben van apuka!-mosolygott rám.
-Miért nevez apuká...-kérdeztem volna mire leesett.
-Igen! A menyasszonya egy hetes terhes! Gratulálok!-veregette meg a vállam majd elment.
Kijött Ashley kórterméből egy nővér.
-Elnézést! Be lehet már Ashley hez menni?-indultam meg a nővér felé.
-Persze már felébredt de pihenésre van szüksége!-mosolygott majd elment.
Benyitottam a terembe.  Elmosolyodtam mikor megláttam Ashleyt.
-Szia!-mosolygott.
-Szia! jobban vagy?-ültem le mellé.
-Igen. Mondta az orvos?-fogta meg a kezem.
-Igen!-mosolyogtam.
-Rá jobban fogok vigyázni!-tette a kezét a hasára.
-Én meg rátok!-tettem oda én is.
-Minden rendben van Ashley?-jöttek be sorban a fúk egy egy szál rózsával a kezükben.
-Igen! Újra terhes vagyok!-ült feljebb az ágyon.
-Mindenkin láttam , hogy nagyon örül csak Niall nem. Persze tettette de látszott rajta , hogy szomorú.
-Hát akkor sok boldogságot!-mondta Louis.
-Köszönjük!-mosolyogtam.
Kinyílt az ajtó és a doktor lépett be.
-Mivel a leendő anyukának nincs semmi baja ezért hazamehet ha szeretnék akkor már most!-mosolygott a doktor majd kilépett a teremből.
                                                           ***
Ashley szemszöge

-Ashley!-fogta meg a vállam Niall.
-Igen?-fordultam meg.
-Gratulálok!-ölelt meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam és szorosan magamhoz öleltem.
-Ashley nekem most el kell mennem de majd jövök!-csókolt meg Harry.
-De hova mész?-fogtam meg a kezét.
-Fontos dolgot kell elintéznem!-húzta ki a kezét az enyémből majd elviharzott.
Megforgattam a szemeimet majd bementem a házba.
 Múltak a hónapok és a hasam egyre nagyobb lett. Közben az esküvőnket is megterveztük amit januárban tartunk meg.  Eljött az a nap mikor megtudjuk , hogy milyen nemű lesz a kisbaba.
-Nagyon vártam már ezt a napot.-fogtam meg Harry kezét.
-Én is de közbe jött valami sajnálom.-mondta és már a kabátját vette , hogy ő akkor indul.
-Komolyan? Van fontosabb dolog azon kívül , hogy megtudd fiad vagy lányod lesz?  Mostanában folyamatosan elmész mert közbejött valami. Azon sem csodálkoznék ha még az oltár előtt sem jelennél meg.-kezdtem el kiabálni.
-Sajnálom de ez tényleg fontos!-nyitotta ki az ajtót.
-Fontosabb a gyerekednél? Mond meg  ha egy másik nővel kavarsz!-támadtam le.
-Nem nem egy másik nő! Én téged szeretlek!-puszilta meg az arcom majd kilépett a házból.
-Ez mi volt?-nyitott be Niall.
-Áh.. valami közbe jött ezért nem jön el velem az ultra hangra.
-Ja... Én eljövök veled ha akarod.-mosolygott.
-Ez tudod ilyen anya apa dolog mert azért még is csak most derül ki a gyereke neme. De ugye más fontosabb.-öltem le a fotelba.
-Na kérlek!  Ez olyan izgi lehet!-nevetett.
-Jó.-sóhajtottam.
-Mikor indulunk?-kérdezte hiper gyorsan.
-Most kéne. Csak ugye Harry elvitte a kocsit. -vontam meg a vállam.
-Taxi is létezik!-kacsintott.
Akkor hívj egy Taxit.-mosolyogtam majd felvettem a téli kabátomat.
Tíz perc múlva megjött értünk a taxi.
-És mit szeretnél fiút vagy kislányt?-nyitotta ki nekem a taxi ajtaját.
-kislányt!-mosolyogtam.
Niall megkerülte a kocsit és ő is beszállt.
-Izgulok.-fogta meg a kezem.
Kihúztam a kezem az övéből majd az ablakon kifelé kezdtem bámulni.
-Bocs.De én még mindig szeretlek , hiába telt el már vagy hat hónap.-fogta meg a combom.
-Kérlek!-mondtam majd levette a kezét.

Harry szemszöge

-Értem uram. És mennyi időt kapok?-vettem el az asztalról a borítékot.
-Négy nap!-mondta majd lekapcsolta a lámpát.
Rohantam ki a kocsihoz.  Eldugtam a borítékot majd a kórház felé kezdtem hajtani.
Mikor megérkeztem   rohantam fel a kettes röntgenszobába. Bekopogtam.
-Tessék!-szólt a doktornő majd beléptem a terembe.
-Elnézést a késésér csak.. ez meg mit keres itt?-kérdeztem mikor megláttam Ashley mellett Niallt.
-Tudod ő elkísért. Nem úgy mint a gyerek apja!-nézett rám a monitorról Ashley.
-Ashley. Mondtam közbejött valami!-mentegetőztem.
-És neked mi a fontosabb?-ült fel miközben a hasát törölgette.
-Ashley!-mondtam elszomorodva.
-Hagyj! Ha neked ennyi nem számít! vette fel a kabátját.-Köszönöm doktornő!-mosolygott vissza majd távozott a szobából. Utána futottam. Persze nem szóltam hozzá mert tudtam mi következett volna. Beszálltunk a kocsimba majd hazafelé vettem az irányt. Útközben ránéztem Ashley re és a hasára raktam a kezem és simogatni kezdtem.
-Mi a neme?-tettem fel a kérdést félénken.
-Kislány.-fogta meg a kezem.
-Kislány.-suttogtam.
Halványan elmosolyodtam majd visszaraktam a kezem a kormányra.

Harmincharmadik fejezet.

-Mi az ? -nézett rám Harry.
-Ja..se..semmi.-mondtam de közben le se vettem a szemem a monitorról..
-Tényleg nincs? Csak mert olyan rémült képet vágsz!-bújt újra mellém mire gyorsan kiléptem a facebook-omból.
-Unatkozok. Csináljunk valami izgalmasat! tette a kezét a combomra.
-Ne..ehhez..most nincs kedvem.-ültem fel az ágyon.
-Akkor mihez van kedved ?-szomorodott el egy kicsit
-Tervezzük meg az esküvőt kérlek! Nem bírok várni!-fogta meg az arcom mire a tekintetét az enyémbe mélyesztette.
-Rendben!-puszilta meg az orromon. Gyorsan előkotorásztam egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát az éjjeli szekrényem felső fiókjából.
-Miért tárolod azt ott?-nézett a jegyzetfüzetre majd rám.
-Nem tudom. Na kezdjük el!-nevettem és a kezembe vettem ceruzámat.-Hányan legyenek?-vágtam Harryhez a ceruzámat.
-Héé.. Ezt vissza kapod.-dobta el a szoba végébe a füzetet majd rám mászott.
-Nee!-mosolyogtam miközben a hátába kapaszkodtam.
-Csináljunk babát!-tette a kezét a fejem alá.
Elröhögtem magam mire megfordítottam magunkat.
-Majd!-hajtottam a fejem a mellkasára.-Majd ha megházasodtunk!-mosolyogtam.
-Miért pont utána?-adott egy puszit a fejemre.
-Mert ha terhes leszek akkor nem jön majd rám a menyasszonyi ruha!-mondtam egy kis kényességgel a hangomban.
-És ? Attól még ugyan úgy gyönyörű vagy!-szorított magához.
-Én úgy képzeltem el ezt az egészet , hogy csak a legközelebbi rokonok legyenek ott. Ugye anyum meghalt. De apumat meg hívjuk az egy. A te szüleid az már három. Loui Liam Niall és Zayn az hét. Van még valaki akit szeretnél meghívni?-mutattam az ujjaimon a hetes számot.
-Igen Gemmát a nővéremet. És az már nyolc.-bökött rá a nyolcadik ujjamra.
-Oké.-nyitottam ki a nyolcadik ujjam.
Gyorsan lemásztam az ágyról és az eldobott jegyzetfüzetért siettem.
-Hol a ceruza?-álltam meg az ágy előtt.
-Nem tudom. Utoljára akkor láttam mikor nekem vágtad. Bocs utoljára akkor éreztem.-röhögött majd felült az ágyon és tapogatni kezdett.-Megvan!-nyúlt be a takaró alá.
-Köszi!-vettem  volna ki a kezéből de ő nem engedte.-Na!-nyögtem fel.
-Csak akkor adom oda ha kapok egy puszit!-dugta a háta mögé a ceruzát.
Mosolyra húztam a számat majd  a két kezemmel az ágyra támaszkodtam és  csücsörítettem. Harry a nyakam köré fonta a kezeit majd magára rántott. Hevesen az ajkamat kezdte harapdálni. Éreztem édes telt ajkait. A hajába túrtam. Kicsit ránehezedtem mire valami reccsent alattunk.
-Ugye ez nem az ágy volt?-kaptam fel a fejem.
-Az nem lehetett.-próbálta meg visszahúzni a fejem.
-Akkor mi volt?-másztam le róla.
-Nem tudom.-ült fel.
A ceruza kettétörve hevert az ágyon Harry mögött.
-Neee...-röhögtem el magam.
-Mi az?-nézett rám. Annyira röhögtem , hogy nem bírtam válaszolni csak a ceruza felé mutogattam. Harry hátra nézett.
-Azt hiszem egy kicsit híztam!-vakarta meg a tarkóját.
Mikor végre abbahagytam a röhögést az ablak felé biggyesztettem  a fejem.
-Esik!-karoltam át Harryt hátulról.

-Van rá egy módszerem , hogy ezen a szomorú napon ne leegyünk szomorúak az időjárás miatt!-simogatta a kezem.

-Igen és mi az?-suttogtam a fülébe majd a nyakát kezdtem harapdálni szívogatni.

Harry lehúzta a  pólóját majd hátradöntött az ágyon és úgy kezdte el kényeztetni az ajkaimat.

                                                                         *Pár perc múlva

-Basszus Harry!-lihegtem miközben Harry lemászott rólam.

-Mi az?-könyökölt mellém , de pontosan tudta , hogy miért mondom ezt.

-Miért vagy ilyen jó?-túrtam bele az izzadt hajamba.

-Hát ha van aki kiváltsa ezt belőlem!-tekergette a hajam majd megnyalta a szája szélét.

-Látom még be vagy indulva!-fordultam felé.

-Igen!-suttogta.

-Éhes vagyok.Te nem?-nyúltam a fehérneműmért.

-Igen  téged!-fogta meg a kezem.

-Valami mást?-vettem fel a ruha neműmet majd kikászálódtam az ágyból.

-Hmm..sexy vagy fehérneműben.-mutatott oda ami egy kicsit nagyon ágaskodott.

Mosolyogva megforgatta, a szemeimet majd kimentem a konyhába.

Levettem a polcról a mogyoróvajat  és kivettem a kenyértartóból a kenyeret.  Megkerestem a vágódeszkát majd levágtam kettő darabot a kenyérből. Megfordultam mert a mobilom rezegni kezdett a pulton. Kijelzőn nagybetűkkel állt " Niall,, . Hezitáltam , hogy felvegyem e de végül felvettem.

-Mi az Niall? -suttogtam.

-Miért suttogsz? Csak gratulálni szerettem volna  , hogy megházasodsz. És remélem emiatt a kis incidens miatt nem fogtok rólam megfelejtkezni!-nevetett kínosan.

-Nem dehogy!-mosolyogtam miközben a mogyorós üveg tetejével játszadoztam.

-Jó hallani a hangod!-mondta. Éreztem a hangján , hogy mosolyog. Ez engem is megnyugtatott , de ellent kellett neki mondanom.

-Ne kezd kérlek!-suttogtam.-Bocs most le kell raknom de majd küldjük a meghívót!-mondtam mert Harry kijött a szobából.

-Rendben de megtennéd , hogy majd te személyesen adod oda ?-próbálkozott.

-Rendben!-mondtam majd kinyomtam.

-Ki volt az ? -vette el előlem a mogyoró vajas szendvicsemet.

-Niall.-kapcsoltam ki a telefonom.

-Azt mondta nem fog zaklatni. Ezt nem hiszem el!-vitte feljebb a hangját.

-Ne legyél ideges! Nem "zaklatott". Csak kérdezett valamit.-vettem vissza a szendvicsem.

Ekkor Harrynek csörrent meg a telefonja.

-Csak nem Niall az?-mosolyogtam.

-Nem...A főnököm...A bérgyilkos főnököm.-nézett rám rémülten.

Harminckettedik fejezet

-Ashley. Ez ma a mi napunk! Majd vissza jön!-mosolygott Harry.
-Jó akkor majd én megkeresem.-mondtam olyan halkan , hogy senki se hallja.
Kirohantam a lakásból. Még a cipőmet sem vettem fel.  Fürdőköpenyben rohantam végig a hideg utcán. A kavicsokra lépve erős fájdalmat éreztem a lábamban. Kétségbe esetten futottam a semmibe. Nem tudtam merre keressem. Éreztem az emberek tekintetét ahogy végig fut rajtam. Megálltam egy üres padnál , hogy kicsit pihenjek , mire észrevettem egy szőke srácot berohanni egy öreg romos épületbe az utca végében. Reméltem , hogy ő az. Gyorsabban kezdtem rohanni mint eddig valaha.  Kezdett egyre hidegebb lenni és ami még a legjobb még a hó is elkezdett esni.
-Niall! Niall!! Niaaaaaallll!!!!!-üvöltöztem.
Mire az utca végére értem elfáradtam annyira , hogy össze tudjak esni és még a hó is jobban kezdett esni. Lihegve bementem a romos épületbe. A csöndeben csak az én lihegésemet lehetett hallani , meg a kintről néha néha beszűrődő hangokat.
-Niall? Niall itt vagy?-mondtam miközben az egyik szobából  átléptem a másikba.
Nem jött semmi válasz. Tovább mentem hátha megtalálom. Kitört ablakok üvegén lépkedtem. De a belső fájdalom mindent más fájdalmamat elnyomta.
-Niall..Kérlek ne csináld ezt!-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
Átsiettem az előttem lévő szobába. Niall ott ült az egyik sarokban.
-Niall!-rohantam volna oda.
-Ne gyere közelebb! Vagy meghúzom a ravaszt!-tette a halántékához a pisztolyt.
-Niall kérlek ne csináld ezt!-léptem közelebb.
-Ne gyere közelebb!-üvöltötte.
-Miért csinálod ezt?-kezdtem el sírni.
-Hogy  én miért csinálom ezt ? Azért , hogy véget vessek ennek a fájdalomnak amit nap mint nap érzek mikor rád és Harry re nézek.-mondta akadozó hangon és a pisztolyt csak jobban a fejéhez szorította.
-Kérlek ne tedd ezt!-siettem oda.
-Hagyj békén így mindenkinek jobb lesz! Te élheted a saját kis életedet Harry vel  , nekem meg nem lesz többé fájdalmam!-lökött el magától.
-Niall kérlek!-fogtam meg a kezét. Kivettem a kezéből a pisztolyt és messzire dobtam. Szorosan odabújtam Niallhez.
-Menjünk Haza!-suttogtam.
Lassan felálltunk és kisétáltunk a házból.
                                                                   ***
-Te teljesen megőrültél? Meg akartad ölni magad? Mégis miért?-üvöltözött Harry mikor mindent elmeséltem neki.
-Harry kérlek ne üvöltözz!-takartam be Niallt egy pokróccal mert teljesen átfagyott.
-Mi az , hogy ne üvöltözzek? Emlékszel még , hogy hogy kezdődött nem ?  Kihasznált! Most meg  bármit megtenne , hogy elszakítson tőlem!-szorította meg a kezem.
-Harry kérlek hagyd!-próbáltam meg leállítani.
-Hagyjátok abba..Harry neked jó lesz úgy ha többé nem zaklatlak titeket ?-nézett Harryre Niall.
-Itt az ideje!-tapsolt Harry.
-Ez nem normális , hogy utáljátok egymást hisz bandatársak vagytok!-állt fel a kanapéról Louis.
-Ne szólj bele!-fordult hátra majd vissza fordult de ekkor már felém nézett.
-Ashley! Menjünk haza!-mosolygott majd kisétált az ajtón.
Felálltam a kezembe vettem a cipőm és a kabátomat.
-Sajnálom Niall!-suttogtam majd becsuktam az ajtót.
Beültem Harry kocsijába mire ő megfogta a kezem.
-Mielőtt elkezdenél....
-Mikor legyen az esküvő ?-tereltem el.
-Mi ? Ja bocs csak azt hittem üvöltözni fogsz és veszekszünk egész úton. Nem tudom amikor neked jó!-mosolygott.
-És kiket hívjunk meg ? Vagy milyen legyen a torta ? És kik legyenek a tanúk?-halmoztam el újabb kérdésekkel.
-Ashley! Nyugi! Még rá érünk ezzel. Majd szép lassan el kezdjük tervezgetni!-hajtott be egy másik utcába.
-Tudom.-sóhajtottam.
                                                                          ***
Az ágyon feküdve nyomkodtam a laptopot és esküvői ruhákat nézegettem mire Harry jött be a szobába.
-Mit csinál az én leendő feleségem ?-mosolygott és egy tálcát vett elő a háta mögül   amin félbevágott almák voltak.
-Semmit!-mosolyogtam vissza rá.
-Hát akkor azt a semmit nagyon jól csinálod. Na muti mit nézegetsz!-tette le a tálcát az íróasztalra majd mellébújt.
-Ashley.. megbeszéltük , hogy majd szép lassan.-tette a kezét a nyakam mögé.
-Tudom csak tudni akarom , hogy milyen a választék.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ha tudni akarod akkor nekem innen egyik sem tetszik. Szerintem nem a te stílusod.-nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam mire Harry magához vette a tálcát.
-Kérsz?-kérdezte teli szájjal.
-Nem köszi!-nyitottam meg a facebookot.
Mikor beléptem Niall egyből küldött egy üzenetet amiben ez állt.


Sajnálok mindent. Sajnálom , hogy néha miattam szenvedtél.
  De megígérem , hogy többet  nem fogsz látni. Legyen egy szép családod Harry vel. Légy boldog. Ha te boldog vagy akkor valamilyen szinten én is. Kiléptem az életedből többet nem látjuk egymást. Ne felejtsd el én mindig is szeretni foglak. És kérlek ne keress.    
                                   Szeretlek!     Niallxx 

harmincegyedik fejezet

-I..Itt van a fásli.-nyújtottam át mikor abbahagyták.
-Köszi!-mosolygott Harry.
-Konyhában leszek!-rontottam be a konyha ajtaján.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet de mikor a számhoz emeltem a kezem annyira remegett , hogy a pohár kiesett a kezemből.
-Niall minden rendben ?-fogta meg a kezem Charlotte.
-Persze csak..csak kicsúszott a kezemből.-engedtem el a kezét.
-Értem.-mosolygott.
-Amúgy.. mi újság egy ideje nem hallottam felőled. Mármint azóta , hogy mi..
-Igen , hogy mi együtt voltunk. Semmi különös-mosolygott.
-Értem.-fordultam meg , hogy egy újabb  poharat vegyek le a polcról.
Charlotte maga felé fordított és lábujj hegyre állt.
-Ne..-suttogtam , majd kisiettem a nappaliba ahol már csak Ashley ült a kanapén.
-Szia Niall. Nem baj ha Harry felment lefürdeni és lepihenni?-állt fel.
-Nem dehogy.-öleltem magamhoz.
-Valami baj van? Olyan lehangolt vagy!-túrt a hajamba.
-Nem nincs semmi.-mosolyogtam magamban.
-Az a baj , hogy itt van Harry igaz ?-nézett a szemembe.
-Nem. Örülök ha boldog vagy!-mosolyogtam.



Ashley szemszöge:

-Én most felmegyek. Megnézem , hogy mit csinál Harry.
Niall bólintott majd elindultam felfelé.
-Harry hol vagy ?-kérdeztem mosolyogva miközben a pólómat vettem le.
Az Egyik vendég szobából nevetés hallatszott ki. Először azt hittem , hogy a tv az ezért kinyitottam a fürdő ajtaját. De aztán aggasztóbb hangok is kijöttek abból a vendég szobából.

-Harry?-lépkedtem a szoba felé.

-Ashley most kérlek ne gyere ide!-hallatszott ki Harry hangja.  Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat mert aggódtam. Nagy levegőt vettem és  beléptem a szobába.

-Ashley.. Ez.. ez meglepetés lett volna!-sietett elém Harry.

-Sajnálom nem tudtam!-lepődtem meg. 

-De ha már itt vagy gyere beljebb. Köszi Charlotte!-nézett Charlotte ra aki elmosolyodott majd kiment a szobából.

-Szeretném ha ma nem törődnél semmivel és engednéd , hogy egy kicsit törődjek veled!-húzott be a szobába. Gyertyák a földön szépen elrendezve. Rózsaszirmok mindenfelé szétszórva.

-Ez gyönyörű!-mondtam mikor többet láttam az egészből.

-Gyere a fürdőbe!-mosolygott majd átment a szoba saját fürdőjébe.

Harry bezárta az ajtót. A kád félig volt engedve vízzel és teleszórva rózsaszirommal.

-Szállj be a kádba!-mosolygott majd elfordult. Levetkőztem felfogtam a hajam és beszálltam a kádba.

-Jó meleg!-csúsztam lejjebb , hogy csak a fejem látszódjon ki.

Harry a kád mögé ült.

-Csússz feljebb egy kicsit!-adott egy puszit. Engedelmeskedtem, mire ő a kezeit a vállamra rakta és masszírozni kezdett.

-Ahh Harry ez nagyon jól esik!-hajtottam le a fejem.

-Örülök!-lehelt egy puszit a nyakamra. Egy darabig még masírozott majd abbahagyta.

-Itt egy törölköző!-nyújtotta át a zöld törölközőt majd újra elfordult. Felálltam magam köré csavartam és kiszálltam a kádból.

-De miért fordulsz el ?-vettem ki a hajgumit a hajamból.

-Kínzom magam!-röhögött.-Gyere velem!-fogta meg a kezem.

Bementünk a hálóba majd az ágy felé mutatott.

Harry felfeküdt az ágyra majd mutatta , hogy feküdjek mellé.

-Tudom , hogy még nem olyan rég vagyunk együtt de-Nyúlt be a zsebébe.-Szeretném ha ezt elfogadnád tőlem. Tudom , hogy nem a legromantikusabb meg a lányok fele ezt nem is így képzeli el de szeretném ha hozzám jönnél feleségül!-ült fel majd kinyitotta a kis dobozt.

-Istenem Harry. Nem érdekel , hogy nem a legromantikusabb!-kaptam a számhoz.

-Akkor?-vette ki az aranyozott gyűrüt.

-Persze , hogy igen!-kapkodtam levegő után ő meg felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

-Szeretlek!-mosolygott majd megcsókolt.

                                                                    ***

Reggel Harry mosolyogva nézte ahogy kinyitom a szemem.

-Jó reggelt gyönyörű menyasszonyom !-simította végig az arcom.

-Neked is!-mosolyogtam.-Mikor mondjuk el a többieknek?-ásítottam.

-Már lent várnak minket!-kelt fel.

-Akkor menjünk zavarjuk le!-mosolyogtam és én is felálltam.

-Lementünk a földszintre ahol a 4 fiú és Charlotte tartózkodott.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Jó reggelt köszöntek vissza.

-Van egy bejelentésünk! Tegnap ..Eljegyeztem az én szerelmemet! Persze még nem gondolkoztunk , hogy mikor lesz az esküvő de mind meg vagytok hívva!-mosolygott Harry.

Mindenki gratulált csak Niall állt lefagyva a szoba közepén. Odamentem  , hogy megöleljem.

-Hagy!-lökött el majd kiviharzott a házból.

-Hát Niall meg hova siet ennyire.-Ölelt magához Harry.

-Nem tudom. De biztos vagyok benne , hogy valami hülyeséget fog csinálni! Menjünk utána kérlek!-gördült le egy könnycsepp a szememből.

harmincadik fejezet

-Harry! Jól vagy?-estem kétségbe a hangját hallva.
-Az az igazság , hogy nem!-kezdett el suttogni.
-Mi..mi a baj?-csuklott el a hangom.
-Meglőttek.. A lábamat találták el nem bírok járni.-akadozott a hangja.
-Hol vagy most?-álltam fel a kanapéról.
-Az most mindegy nem akarom , hogy ide gyere csak veszélybe sodornálak!-tiltakozott.
-De.. Életed végéig ott fogsz bujkálni ? Azt nem teheted.-ültem vissza majd a lábaimat felhúzva vártam a válaszát.
-Emlékszel még Charlott-ra ?-nyugodott meg egy kicsit a hangja.
-Igen.-sóhajtottam.
-Azt mondta , hogy van egy ismerőse aki valamiért minden féle képen be akar vonulni a börtönbe. És azt mondta segít nekem ha...-hagyta abba a mondandóját.
-Ha?-kérdeztem rá.
-Ha.. mi.. ha mi ketten szakítanánk.-mondta ki egy levegővétellel.
-Miért csinálja ezt velem? Mond meg neki , hogy össze hozom Niall el vagy valakivel csak ne akarja , hogy szétmenjünk.-indult meg a könnyzivatar a szememből.
-Itt van ő is. beszélj vele.-suttogta.
-Na mi van?-szólt bele kényes hangján.
-Miért akarod , hogy mi szétmenjünk?-szipogtam.
-Édes.. Az élet ilyen. Meg amúgy is ha teszek valamit ,hogy segítsek annak ára van!-nevetett.
-Összehozlak Niall el vagy valakivel csak kérlek!-könyörögtem.
-Rendben!-egyezett bele majd lerakta.
-Nekem ez gyanús túl könnyen belement.-suttogtam.
-Mi gyanús?-jött le a lépcsőn Niall.
-Ja semmi.-feküdtem el a kanapén.
-Sajnálom , hogy úgy megsértődtem de.. fáj miattad a lelkem. Nem tudlak nem szeretni.-ült le az egyik fotelba.
-Niall..hanyagoljuk ezt a témát!-temettem a fejem a párnámba.


Charlotte szemszöge:

-Én most itt hagylak. Elmegyek a haveromért aki szívesen ül helyetted.-leheltem egy puszit az ajkaira.

-Hé hülye gyerek! Még mindig szerelmes vagy belém?-hívtam fel telefonon mikor kiértem az épületből.
-Szia C...Ch..Charlotte! Jó hallani a hangodat. Igen. Az érps..éjzérseim szoszem fognak változni!-hallottam a fogyatékos hangját.
-Lefekszem veled ha megteszel nekem valamit!-zsaroltam.
-De..én még sűzs vagyok! A mami nem ölülne ha ezt meg tudná!-tiltakozott.
-Pedíg kívánlak minden egyes porcikádat!-hazudtam.
-Mikol élsz rá?-nevetett.
-Ma! Ma akarlak!-nyomtam ki.
El sem hiszem , hogy ezt teszem. A nyomi háza felé vettem az irányomat.
-Harminc kettő.-nyomtam meg a számokat a kaputelefonon. Vártam pár percet majd egy idegesítő hang jelezte , hogy nyissam ki az ajtót. Felsiettem a második emeletre majd bekopogtam.
-Szia!-nyitotta ki Joseph az ajtót.
-Szia!-vetettem rá magam.
                                                           ***
-Na nekem mennem kell! Még ma feladlak a rendőröknél! Puszi pá!-rohantam ki a házból amint felöltöztem.
Csörögni kezdett a mobilom. Elmosolyodtam mikor elolvastam , hogy ki keres.
-Igen?-szóltam bele mintha nem tudnám ki az.
-Na sikerült?-szólt vissza érzéki hangján.
-Elnézést kivel beszélek?-viccelődtem.
-Charlotte tudom , hogy tudod , hogy ki vagyok!-háborodott fel.
-Jó nyugi minden el van intézve már csak bemegyek a rendőrségre mint egy szemtanú és kész!-nevettem.
-Nem tudom  , hogy tudnám megköszönni.-hálálkodott.
-Nyugi én azt tudom!-mosolyogtam majd leraktam.


Niall szemszöge:

Ashley mellé ültem majd lehajoltam hozzá és érzékien megcsókoltam. Sosem ellenkezik.
-Miért van az ,, hogyha megcsókollak sosem ellenkezel? Közbe meg itt leüvöltesz , hogy ezt nem lenne szabad?-kérdeztem mikor elváltak ajkaink.
Nem felelt semmit csak elmosolyodott.
-Szóval szeretsz..-ugrottam fel.
-Nem nem erről van szó!-tiltakozott.
-Akkor?-szomorodtam el .
-Ashley!-nyílt ki az ajtó mire mind a ketten odakaptuk a fejünket. Ashley felpattant a kanapéról majd az ajtóban álló Harryhez sietett.
-Harry te..te mit keresel itt ? És miért vérzik a lábad?-döbbentem le.
-Mindent elmesélek csak kérlek hozz valamit amivel be lehet kötni a lábamat.-bicegett a kanapé felé.
Bólintottam majd a konyhához siettem. kikerestem a fáslit a gyógyszeres dobozból majd vissza mentem a nappaliba. Lefagytam. Tudom megszokhattam volna már de.. Ashley és Harry Egy más ajkainak esve ültek a kanapén. Még a fásli is kiesett a kezemből annyira rossz volt nézni.